Ritly Ignác. (Krasznaterebes, 1899. 09. 23. - Budapest, 1977. 11. 10.)

Ritly Ignác 1958.

Anyja: Trunk Rozália, apja: Rietly Pál. Az elemi iskolát szülőfalujában végezte. (1905-1909?) Gimnáziumba feltehetően a közeli Szatmárnémetiben járt 1909-1917 (?) között. Szülei két fiútestvérével, Károllyal és Istvánnal, valószínűleg 1910-11 tájékán kivándoroltak Amerikába. Ő ekkor még gimnazista volt. Feltehetőleg a jó képességű fiú tanulmányait nem szerették volna félbeszakítani, ezért itthon hagyták őt, és rokonoknál helyezték el. Úgy tervezték, ha befejezi iskoláit és a családnak sikerül anyagilag megerősödni, majd küldenek neki hajójegyet és csatlakozik hozzájuk.

Nem így történt. A család eleinte nehezen boldogult Amerikában.

Időközben kitört az első világháború. Az érettségi után besorozták katonának. (Ez a Medve utcai tanítványok elbeszéléseiből következtethető. (Arató András (1959. VIII. a) szerint az I. világháborúban az olasz hadszíntéren harcolt, de erről ritkán beszélt a tanulóknak.)

A háború után, feltehetőleg az 1922-ig még működő szatmárnémeti római katolikus Tanítóképzőben szerezte diplomáját, amely ekkor 4 éves képzési idejű volt. Szaktanítóként és kántorként végzett.

Munkaviszonyának kezdete: 1923. XII. 17. volt Istenmezeje. Ekkor ismerte meg későbbi feleségét, Kubuk Erzsébetet, Turán kötöttek házasságot, ahol felesége nagynénje élt.

 

Ritly Ignác felesége Kubuk Erzsébet

Házasságkötésük után eleinte Istenmezején éltek. Itt született első gyermekük: Mária Valéria, 1925. december 12-én.

1924-28 között Hollókőn tanított. Ez időben született második gyermekük: Endre György, 1927. május 12-én, Héhalomban. július 21-től Terényben az osztatlan katolikus iskola tanítója lett. 20 esztendeig élt itt családjával, egészen az iskolák államosításáig, 1948-ig. A község megbecsült, köztiszteletnek örvendő tagja volt, akihez bizalommal fordulhattak a falusiak hivatalos ügyeik intézésében is.

Ritly Ignác Terényben ölében két leánya.

 

Terényben a tanítói állás mellett Ritly Ignác aktívan kántorizált a katolikus templomban az egyházi szertartásokon. A híveknek jelesebb ünnepekre énekes darabokat tanított be. A falusiak annyira kedvelték, hogy később, mikor már Pesten lakott a család, sokszor felkeresték.

Ún. kántor-földet is kapott, amit ő maga művelt családjával. Sokszor látták a tanító urat, amint kapával a vállán, kezében könyvvel baktatott a mezőn. Szenvedélyesen szeretett olvasni.

Családja számára igyekezett teljes anyagi biztonságot teremteni, ezért a helyi Hangya Szövetkezetnél könyvelést vállalt, ezt gyakran éjjelente végezte. február 23-án Terényben megszületett második lánya: Éva Zsuzsanna, majd 1931. június 25-én második fia: Jenő Pál. Gyermekeit az elemi iskolában ő maga tanította, majd Aszódon polgári iskolába és gimnáziumba járatta. Idősebb leányát a keszthelyi apácákhoz, bentlakásos intézménybe adta.

A II. világháború végén hívták be katonai szolgálatra. Feltehetően alakulatukat a németek nyugatra irányították, ezért, amerikai fogságba került Németországban. Innen 1945 őszén tért haza.

Az iskolák államosítása (1948) idején lányai már Budapesten tanultak. A család Budapestre, a II. ker. Batthyány u. 2. sz. alatti házba költözött. Mivel állása megszűnt a terényi katolikus iskolában, a fővároshoz közelebb keresett munkahelyet. Az 1948-49-es és az1949-1950-es tanévben Diósjenőn tanított. 1951 augusztus 1-től a budai Medve-utcai fiúiskolába került számtan-fizika szakos tanárként. Elvégezte a budapesti Apáczai Csere János Tanárképző Főiskola matematika-fizika szakos tanári szakát.

Egykori diákjai, akik közül sokan aktív tagjai az iskola „Öreg diák körének” egyhangúlag felejthetetlen pedagógus személyiségnek tartják, aki - bár a rendbontást csírájában fojtotta el, sokszor fizikai büntetést alkalmazva, az akkor még nem koedukáltan működő fiúiskolában – a tanulókkal képes volt megértetni a matematikai összefüggéseket és megszerettetni a tantárgyat. Számos, azóta köztiszteletet és magas társadalmi presztízst szerzett tanítványa igazolja ezt.

Medve utcai tanári tevékenységéről tallózzunk az egykori diákok visszaemlékezéseiből.

Sipos Béla (1959. VIII. b.) és Zsemlye Béla (1959. VIII. b.) úgy emlékszik a tanár úrra, hogy alacsony, bajszos, szigorú tanár volt, dohányzott, hangja rekedt volt, öreg aktatáskája tele volt dolgozatokkal. Láthatóan az élete a tanítás volt, ezért emlékszünk rá, és emlékeznek rá a régi medvések. Ritly Ignác óráin fegyelem volt, a légy zümmögését is hallani lehetett, a rendbontást csírájában elfojtotta. Olyan tanár volt, akit 60 év elteltével sem lehet elfelejteni. A mai demokratikus világban kirúgnák, ha egykori büntetéseit („koki”, „körmös”, „sima” stb.) ma is alkalmazná. Szerintünk, ha a testi fenyítés nem durva és indokolt, nevelő hatású lehet. A jelenlegi liberális oktatási szemlélet eredménye a fegyelem lazulása az iskolákban.”

Gyönös Károly (1959 VIII. b.), a Medve utcai fiúiskola tanulója volt 1955 és 1959 között, visszaemlékezése: „Belák András rajztanárt és Ritly Ignác matematika tanárt szerettem. Ők ébresztették fel bennem a rajzolás és a matematika szeretetét.”

Kincses (Köllner) Péter (1959 VIII. b.), szintén 1955 és 1959 között járt a Medve utcába, elmondja, hogy „A Ritly tanár úr nikotinos kezére és bajszára is emlékszem. A tőle kapott koki nem volt sértés, mert tudtuk, hogy megérdemeltük. Emlékszem, 1956-ban az Elsővel [Első János] egy röpcédulát tettünk ki a WC ajtóra. A Ritly tanár úr vette le, nem szólt semmit, de a szeme szomorú volt.”

Kedves tanítványa volt Bolberitz Pál, aki pappá szentelésére is meghívta őt. Bolberitz Pál (Budapest, 1941. szeptember 15.-Budapest, 2020. október 25.) Széchenyi-díjas római katolikus pap, filozófus, egyetemi tanár, a Szent István Akadémia elnöke, a Magyar Kolping Szövetség országos prézese, a Nemzetközi Cusanus Társaság tagja, a Szuverén Máltai lovagrend nagykeresztes konventuális káplánja. Bolberitz Károly fia. A Medve utcai iskolában végig kitűnő tanulmányi eredményt ért el, 1955-ben végzett. Testvére volt Bolberitz Tamás. (Budapest, 1940. febr. 3.– ): karmester, Ő is kitűnő eredménnyel végzett a Medve utcai általános iskolában 1954-ben.

Másik tanítványa, aki nagyra becsülte őt, Ottó Péter Németországban élő magyar hegedűművész. Ő telefonon felhívta Ritly Ignác lányát, Kmetty Kálmánnét, és hosszasan beszélgettek a régi emlékekről. Ezután postán küldte el dedikálva könyvét.

Az alsó tagozatos tanítók nagy kihívása volt mindig az egyszeregy megtanítása a gyerekeknek. Ennek megkönnyítésére dolgozott ki egy ötletes játékot, ami játszva tanította a tanulókat. „Újítása” a Köznevelés c. folyóirat hasábjain, valamint a Pedagógusok Szakszervezete Tanuljunk egymástól c. sorozatában is megjelent.

Nyugdíjas éveiben 1960-tól visszavonultan élt családja körében. Aktívan kertészkedett a család budakalászi telkén. Szenvedélyesen szeretett sakkozni. Valaha első osztályú játékos volt az MTK-ban. januárjában meg kellett élnie elsőszülött leánya, a 41 éves Mária Valéria halálát, aki művészettörténész volt. Lánya temetése után látogatott el Amerikába, testvéreihez és fiához, akikkel kivándorlásuk óta nem találkozott.

Ritly Ignác (baloldalt ül) egyik utolsó fényképe unokája Kmetty Péter esküvőjén 1977 augusztusában.

 

Ritly Ignác Amerikában (jobb szélen) testvéreinél.

Lánytestvérét, aki ott született, még nem is látta addig. Sajnos, szülei ekkor már nem éltek. november 10-én, rövid szenvedés után, családja körében halt meg. Sírhelye az Óbudai temetőben, a 19-es parcellában van, fekvő lapon „Ritly család” felirattal.

Ritly Ignác halotti értesítő

Összeállította: Kmettyné Balogh Zsuzsanna, Sipos Béla, Ferenczi Tibor (1959 VIII. b.),