Materényi Jenő, Dezső[1]. (Somogyacsa, 1920. 05. 12 - 1986.10.11.).

Materényi Jenő fiatal korában

Materényi Jenő. 1959

Materényi Jeő, Hohrek Gizella és fiúk Zsolt

 

Szülei Materényi Jenő és Mojzer Ilona. Házastársa: 1. Hohrek Gizella (1944 – 1954) 2. Németh Mária (1955 – 1986) Gyermeke: Materényi Zsolt (1945 – 2005) Unokája: Materényi Zita (1991-). Lakása Budapest, XII Normafa u. 23. 1954 IX 1-től lakott Budapesten. Munkaviszonyának kezdete a szervnél (Medve utcai iskola) 1958 XIII 1. Beszámított szolgálati idő alapján közszolgálatának kezdete 1945 VI 28. Házastárs neve Németh Mária, (Tótkomlós, 1919 I 31-) Házastárs munkáltatója Épületanyag fuvarozó vállalat, raktárvezető. Materényi Jenő munkaköre főfoglalkozású tanár, főiskolai végzettség. Polgári Iskola Tanárképző Főiskola, Szeged, magyar-történelem szak, 186/1944 X 6. Tényleges munkakezdésének ideje 1945 VI 28. 1947-től szakszervezeti tag. Katonai szolgálatot nem teljesített. Kitüntetése Petőfi érdemrend 1948 III. 15. Eltartott gyermek Materényi Zsolt, (1945 VII 10-) Önéletrajza szerint nem volt párttag és pártiskolát sem végzett. 1945 és 1958 között több helyen dolgozott, szinte évente munkahelyet váltott (Miskolc tankerület Vágáshuta, 1945, Tolcsvai rk. iskola, 1945, Fejérmegye, Velence, 1947, Székesfehérvár, 1948, Perkáta általános iskola, 1949, Fejér megye Oktatási osztály, 1951, Miskolc, Tanács, 1953, Bp. XII. ker. Zrinyi, 1954, Diana, iskola, 1955, XV Tanács, Diana, Bp. II. ker. Medve utcai iskola 1958 VIII 1) Legmagasabb iskolai végzettsége Polgári iskolai tanári oklevél, 186/1942, 1944 x 6. 1963 XII 15.

Aláírta Zsebők István igazgató és Materényi Jenő.

1966 II 5. A Bp. II. Tanács VB. Oktatási Személyzeti Osztály irata szerint Materényi Jenőt besorolták az 502 kulcsszámú tanár munkakör VIII korcsoportjába, törzsfizetése 2160 ft. Munkavállaló a Medve utcai iskola. 1945 óta tanít.

Materényi Jenő magyar-történelem szakos középiskolai tanár, a VI b. osztály osztályfőnöke 1957-58-ik iskolai évben végzett munkájának értékelése.

Iskolánkhoz 1958 februárjában került. A szolgálat érdekében kapta áthelyezését érzése szerint érdemtelenül. Ezt a tényt igazolja, hogy most az évvégével rehabilitásképpen visszakerül lakhelyéhez közelebbi (Normafa) kerület valamelyik általános iskolájához. Igyekezett a kedvetlensége lidércét legyőzve aktivizálódni. Különösen osztályfőnöki munkájára fektetett nagy súlyt. A széthullott VI. leányosztályt – amelyiknek a folyó iskolaév folyamán ő volt a hatodik osztályfőnöke – sikerült is megfognia, helyes fejlődési mederbe terelni. Igen jó ideológiai tudásról tanúskodott az április 4-én tartott iskolai ünnepélyen mondott, érzelmet keltő, meggyőződéssel teljes ünnepi beszéde, valamint felszólalásai. Szaktárgyi, pedagógiai, filozófiai és lélektani felkészültsége tudományos alaposságú. Igen gazdag szaktárgyi tudása. Igen jó, szerencsés nevelői egyéniség. A legnehezebb anyagrészt is játszi könnyedséggel tudja tanítványainak átadni. A tárgyi tudás megkövetelése mellett könnyed, segítőkészségű tud lenni. Tanítványai érzik, hogy tudniuk kell, mert maguknak tanulnak, de ugyanakkor azt is tudják, hogy a tanár segíti őket, időt enged feleletük hibás részeinek kijavítására. Nem az a szándéka, hogy belezavarja, megfogja őket, hanem amit megtanultak, azt nyugodt légkörben elmondhassák. Igen szégyenli magát az, aki nem tanult. Áldozócsütörtökön tartott osztályrendezvényük igen jól sikerült. A tanulók közül alig akadt hiányzó (4) Osztályzása reális. Tanulói elé perspektíva terveket állított ¾ évkor, pl. egyiknek valamelyik tárgyból kellett javítania, a másiknak két tárgyból kellett elkerülnie a bukás széléről, a harmadiknak úgy kellett volna javítania, hogy a bukásból év végére csak javító legyen, stb. Ezzel a módszerrel a félévkor bukásra állók tömegét mozgatta meg és az év végére a legrosszabb tanulmányi eredményű osztály szépen felzárkózott. Materialista világnézeti alapon áll. Véleményem szerint a Pártban lenne a helye, hiszen az októberi események előtt is párttag volt. Remélem rehabilitálása meggyőzi, hogy mindaz, ami vele történt nem az illetékesek szava, hanem sajnálatos véletlenek, még sajnálatosabb találkozása. Adminisztrációs munkája jó, az évkönyvünk összeállításában igen komoly munkát végzett. Felhívom figyelmét a pontosságra. De hisz ez úgyis megtörténik, mert új munkahelyére nyilvánvalóan nem kell egy út alkalmával közel két órát utaznia. A magam részéről igen-igen sajnálom távozását és ezzel a véleményemmel az egész tantestület egyetért. A Szülői Munkaközösségünk által rendezett második előadáson zongora kíséretével emelte és megmentette a darabot. Magas zenei képesítést előadó művészi engedélyt kapott. Betegség és ügyének tárgyalása miatt összesen nyolc napot mulasztott.

Aláírás: Szabó János igazgató, a pecsét alapján Fővárosi Általános Iskola, XV. Kossuth u. 10.[3]

Maternyii Jenő magyar-történelem szakos polgári iskolai tanár 1958/59 iskolai évben végzett munkájának értékelése. (Medve utcai iskola, 1958 VIII 1 óta tanít) Oktató nevelő munkáját hivatástudattal végzi. Minden munkáján meglátszik magas színvonalú általános műveltsége. Osztályfőnöki munkáját jól látta el, az elhanyagolt VII. a osztály nevelő munkája nyomán az év folyamán sokat fejlődött. Szaktárgyi és ideológiai tudása kiváló. Tanításában mindkettő érvényesül. Politikai magatartása aktív a szocializmus építésében. Előadó és tananyagátadó képessége jó. Szaktárgyát a tanulók érdeklődéssel tanulják. különösen szeretném kiemelni a 8. osztályokban a történelem tanításában elért szép eredményeket. Követelményei reálisak, ritkán maximalista, jó fegyelmező. Közösségi munkát végzett. Különösen kiemelkedő a Tanácsköztársaság jubileumi kiállításának rendezésében végzett munkája. Kartársaival szemben kissé zárkózott. Budapest, 1959 VI 30-án.

Materényi Jenő munkájának értékelése, Bp. 1964 VI 10. Medve utcai iskola.

Iskolánknál hatodik éve tanít. Mindig a szaktárgyát tanította, mindig osztályfőnök is volt. Jó tárgyi, politikai és pedagógiai felkészültséggel rendelkezik. Különösen történelem tanításán érezni nagy tájékozottságát, olvasottságát. Az elmúlt évben tartott történelem bemutató tanítása is ezt igazolta. Szakmai és ideológiai továbbképzésen részt vesz. Elvégezte a politikai gazdaságtan három éves tanfolyamát, jelenleg a filozófia két éves tanfolyamára jár. A szemináriumokon aktív, értékes javaslatokat mond, gondolatokat ébresztő hozzászólásaival segítője a szemináriumvezetőnek. A pedagógiai szaksajtót rendszeresen olvassa, észrevételeit elmondja. Építő bírálatot gyakorolt a legutóbbi ifjúsági színdarabbal kapcsolatban (Mikszáth Kálmán: Beszélő köntös), cikke a Pedagógusok Lapjában megjelent. Az ifjúság szereti, jó humorú, a tanulókkal közvetlen, barátságos. Humora néha ironikus. Osztályában a közösségi nevelés területén kisebb hiányosságok tapasztalhatók, ebből adódik, hogy néhány pedagógus oktató munkájában kisebb eredményt ért el. Követelményeiben, feleltetési módszerében régebben erősen maximalista volt, az utóbbi években ezen részben változtatott, de még ma is maximalista a feleltetésnél, az ötös érdemjegy adásánál. Hajlik a Tanterven túli követelményekre. Pl. ötöst történelmes az a tanuló, akinek pl. olvasófüzete van. A szülőkkel közvetlen, jó nevelőértékű szülői értekezleteket tart. Az ifjúsági mozgalmat, mint rajvezető támogatja. A különböző versenyekben az általa vezetett raj sok sikert ért el. Jó ünnepély szervező, jó szónok. Kisebb ifjúsági jeleneteket írt, melyeknek jó nevelő hatása volt. Társadalmi munkában végzi az iskolai fali újság szerkesztését, mely jól szolgálja az iskolai közösség tájékoztatását és nevelését. Eredményes és ötletes az iskolarádió műsora. A nevelőtestületnek értékes, tekintélyes tagja, tekintélyét sokoldalú tevékenységével vívta ki. Az ateista nevelés problémáival rendszeresen foglalkozik, problémáit a testületi értekezleteken is felveti. Igazgató, aláírás nincs csak pecsét. A fentiekkel egyetértek, aláírás Materényi Jenő.

Képzett zenész volt, egy éjszakai lokálban zongorázott és tanított.

Az interneten keresgélve kiderült, hogy később szakíró is volt: Pl.: Eljutnak-e az egyetemig? A könyvhöz kapcsolódó név/nevek: Materényi Jenő[4] (Szerző) M. Pásztor József (Szerző, született 1927-ben, irodalom szakos tanár, irodalomtörténész) Gáspár László  (Szerkesztő) Kiadó: Tankönyvkiadó Vállalat. A kiadás helye: Budapest. A kiadás éve: 1969. Sorozatcím: A pedagógia időszerű kérdései hazánkban. A könyv Materényi Jenő későbbi munkásságáról szól, amikor elhagyta a Medve utcai iskolát és 1967-ben a Bp. II. kerület, Keleti Károly utca 37. szám alatt szervezett Középiskolai Fiúdiákotthon szervezésébe, majd irányításában kezdett. A könyv a „szocialista” neveléstudomány stílusában készült, részletes statisztikai adatokat tartalmaz az új diákotthon lakóiról, a közösség kialakításának folyamatáról, a tanulmányi eredményekről és az egyetemi felvételik eredményeiről. A fülszövegben ezt olvashatjuk: „A fizikai dolgozók gyermekei első budapesti egyetemi kollégiumának feladatait, szervezési elveit és nevelési eredményeit ismerteti ez a füzet” „A származási kategorizálás megszüntetése helyes intézkedés volt, azonban új problémákat vetett fel. Kiderült, hogy a fizikai dolgozók gyermekei egyre kisebb számban jutnak el az egyetemekre…a tapasztalat ugyanakkor következetesen azt bizonyította, hogy ennek oka nem a tehetség hiányában keresendő, hanem a felkészültségben vagy az irányulási készség hiányában, a továbbtanulási érdektelenségben” (i.m. 6 old.) A könyv leírja a Materényi Jenő által roncstelepnek minősített kollégium felszerelését, a tanulók toborzását, a képzés beindítását. 1967-től 40 fős lett a tanulói létszám, 13 gimnáziumból vettek át tanulókat mind a négy osztályba. Egyetemi oktatókat hívtak meg gyakorlatok tartására. A 96 oldalas könyv az első év tapasztalatait foglalta össze igen részletes empirikus vizsgálat alapján és máig érvényes pedagógiai tanulságokat is megfogalmaztak a szerzők.

Materényi Jenő: Párbeszéd. Kossuth Könyvkiadó (1967) Ára: 9 ft. A könyv I része, Előszó helyett… önéletrajz szerű utalásokkal kezdődik: „Mindkét tanár elérkezett már a két évtizedes nevelői gyakorlathoz. Vidéken is tanítottak. Most ugyanabban a fővárosi iskolában dolgoznak. Az egyik 10, a másik 8 éve. Mint szülők is átélték a gyermeknevelés gondterhes időszakait.” A Kossuth Könyvkiadó pályázatot hirdetett az „ifjúság erkölcsi arculata és nevelése” címen. A könyv erre a pályázatra készült és esetpéldákat mutat be megtévedt fiatalokról, ahol a megtévedés tragédiát okozott.

Materényi Jenő: Dzsam lag. Ifjúsági regény.

A Táncsics Tükör III évfolyam 1. száma, 1987.[5] Beszélgetés részletek:

Beszélgetés Futaki Józseffel. Egyike vagy a legelső évfolyamosoknak, akik 1967-ben a Táncsicsban kezdtek ...- Ez némi pontosításra szorul: valóban ekkor kezdtem, de mint negyedikes gimnazista és fél évvel az érettségi előtt. Akkor még nem hívták Táncsicsnak a kollégiumot. - Akkor pontosítok: mit jelentett neked ez a fél év 1967-ben?... 4,1 -el jöttem a kollégiumba, a felvételi tárgyaim mind ötös volt. Az alatt a fél év alatt életemben nem tanultam annyit, és olyan intenzíven, mint akkor. Szüleim gázgyári segédmunkások voltak és azok is maradtak, amikor a hétvégeken hazamentem a kispesti földes mosókonyhába, csak hunyorogtam a petróleumlámpánál, mert azzal világítottunk. A kollégiumban meg érettségi előtt két héttel egy egyetemi tanársegéd magyarázta a gömb térfogatának levezetési képletét, otthon meg azt hallgattam, hogy azért tanulok, mert nekem büdös a meló…. torkunk szakadtából szavaltuk a "Mesterembereket" M. Pásztor tanár úr vezetésével a kollégiumi ünnepségen, és közben magoltunk, mint az őrültek…. Hova jelentkeztél? - Bölcsészkarra. A szegedi egyetem magyar-francia szakára. Hihetetlen érzés volt először ugyanazokba a padokba ülni az Auditórium Maximumban, melyeket valaha József Attila és Radnóti Miklós koptatott. 1971-ben levelet küldtem Materényi Jenő direktornak a kollégiumba - Franciaországból, ahol ösztöndíjasként tanultam egy darabig. Ehhez persze a kollégiumnak már semmi köze sem volt, hiszen az egyetemeken a saját lábunkon kellett megállni….Liskó Ilona (1944-2008[6]) szociológussal közösen most készül egy kutatás a Táncsics Mihály kollégium végzett diákjainak életútjáról is. - Erről nem is tudtam. Mondanál nekünk valamit erről? - Szívesen. Az ötlet M. Pásztor Józseftől, a kollégium régi nevelőtanárától ered, ehhez kerestem egy szociológus szakembert Liskó Ilona személyében. Emberfeletti utánajárással a csaknem 400 közül l50 régi diákot sikerült megtalálni. A közben szerzett élményekről akár regényt is lehetne írni. Jelenleg folyik a számítógépes feldolgozás és a tapasztalatok tudományos összegzése. A kollégium 20. évfordulójára szerettük volna megjelentetni a tanulmányt, de sajnos el fog húzódni jövőre, ha az OKI nem faragja le jobban a kutatási költségvetést. Mindenesetre nagyon izgalmas munka a volt kollégisták véleményét hallgatni, életútjukat látni. - Sok sikert kívánok a mindannyiunk nevében a további munkához, s reméljük mielőbb mi is olvashatjuk majd. /Puppi László/

Beszélgetés Boldizsár Gáborral. T.T.: Kérem, hogy mutatkozzék be a Táncsics Tükör olvasóinak! B.G.; Boldizsár Gábor vagyok, eredeti foglalkozásom szerint magyar és francia szakos középiskolai tanár, jelenleg a Művelődési Minisztérium középfokú nevelési főosztályának főosztályvezető-helyettese. A gimnáziumok, a kollégiumok, általában a középfokú oktatással kapcsolatos problémák tartoznak hozzám. T.T.: Régi Táncsicsosoktól tudjuk, hogy Ön már a kezdet kezdetén kapcsolatba került kollégiumunkkal; kérem, beszéljen erről néhány mondatban! B.G.: Akkor még a KISZ KB középiskolai és szakmunkástanuló osztályán dolgoztam, osztályvezető-helyettes voltam, amikor a kollégium alakíttatott, Ekkor kerültem én is oda dolgozni. Kapcsolataim több szálon futottak a kollégiummal, egyrészt mint kölcseys tanárnak, tanítványaim egy része oda került. Másrészt a KISZ-munkában találkoztam sok alapító Táncsicsossal. A harmadik szál maga az alapító igazgató, Materényi Jenő volt; vele sokszor dolgoztam együtt, és nem csak a Táncsics Kollégium kapcsán, hanem általában a kollégiumi mozgalom kérdéseiben is. Akkoriban eléggé közelről ismertem a belső életüket, amiről az országban jártunkban-keltünkben előadásokat tartottunk, beszélgettünk diákokkal. A hetvenes évek elején volt is ennek visszhangja, és irigyelték a Táncsics diákjait, mert életmódjuk sokkal szabadabbnak tűnt, mint más kollégistáké. Persze ezt a fajta szabadságot nagyon kemény munka árán érték el, hiszen nem az volt a nehéz, hogy egy fejlett szobaközösség tagjai maguknak írták be a kimenőket; hanem az út, amíg odáig eljutottak. Ezen kívül sok vitát is kiváltott ez az újfajta pedagógia…. A hetvenes években, ha valaki a Keleti Károly utcai kollégiumba ment, akkor az nagy valószínűséggel jobb körülmények közé került, mint otthon…A huszadik… Az 54 régi mellett 58 új kollégistát köszöntött Lovas Sándor igazgató a díszterembe hirdetett, de kulcs híján a klubban megtartott tanévnyitó gyűlésen. 

Apáczai Csere János-díjat kapta meg 1983-ban.

Ádám György (, adam.gyorgy52@gmail.com) (1978-ban végzett) Megemlékezés Materényi Jenő tanár úrra.

Felső tagozaton kiemelkedő élmény volt történelemtanárunk (Materényi Jenő), aki különleges egyéniség volt. Módszerével megigézte az osztályt, még a rossz gyerekeket is jól viselkedésre, tanulásra serkentette. Az órákon egyrészt történetek kerültek eljátszásra az osztály egy-egy /mindig más/ tanulójának bevonásával, másrészt a szerzett érdemjegyek mellett az évente a tanár úr által ajánlott irodalomjegyzékből, aki 3-at elolvasott, az kapott egy zöld 5-öst, ami a többi jegyével tulajdonképpen egyenértékű volt. Persze az elolvasás tényét keresztkérdésekre adott válaszokkal kellett igazolni! Egy biztos, hogy velem a történelmet ő szerettette meg. Törifüzetünk elején az szerepelt, hogy „A történelem az élet tanítómestere”! Első történelemóráján az őskorról mesélt, játszott el eseményeket. Egy ősembert megszemélyesítve keresgélt a padsorok között, majd egy padról felemelve egy toltartót dörmögő hangon, diadalmas arckifejezéssel azt mondta „Jó kő, éles kő”! Még egy szituációs játék maradt meg bennem: a technikai forradalmat mutatta be az amerikai autógyártás fejlődésén keresztül: először gyártják az SZÁ /Szabó – Ádám/ típusú autókat, és Ádám - a tőkével rendelkező - lefölözi a hasznot, pedig Szabó alkotta meg az autó prototípusát. Ekkor Szabó gondolt egyet, és összeállt Funkkal, akinek volt tőkéje, és elkezdték gyártani az SZF / Szabó-Funk/ típusú, sokkal korszerűbb autókat! Így az SZÁ típusú autók kiestek a versenyből! Volt még néhány anekdotaszerű mondása is, ezekkel nyilván a hangulatot akarta feldobni! Amikor az egyiptomi híres fáraó emléke felsorolása alkalmával, amikor a felelő eljutott a „szfinksz”-ig, megkérdezte, hogy „Mit csinálsz?”! A másik: Kolumbusz amerikai földrészt felfedő hajóinak felsorolása: amikor a „Pinta”- hoz jutott a felelő, mosolyogva csak ennyit mondott, hogy „Nana!”

 Megemlékezés Materényi Jenő tanár úrra. Draskóczy Gábor 1966-ban 8/c

Materényi tanár úr nagy tiszteletnek örvendett az osztályban, mert szigorú volt ugyan, de nagyon igazságos. Nála a felelés „beugróval” kezdődött, azaz 5 villám kérdésre (évszámra) kel-lett helyesen felelni ahhoz, hogy a felelést elkezdhessük. Egyik április elsején meg akartuk vic-celni, ezért bekentük ragasztóval a kilincset és a tanári széket. Úgy gondoltuk, jó mulatság lesz, ha beleül. Szerencsére észlelte a csapdát, felfedezte a ragasztót. Nagyon mérges lett. Egy hosszú „prédikációba” kezdett, melyben felháborodottan elmondta, hogy mennyit kellett neki, mint árva gyereknek küzdenie a diplomájáért és azért, hogy az öltönyét megvegye. (Ő mindig azzal is megtisztelt bennünket, hogy öltönyben, nyakkendőben jött az órára.) A „prédikáció” végén a feszült légkörben elővette a naplót, és lapozni kezdte, hogy kit hívjon ki felelni. Igye-keztünk láthatatlanná válni, mert ezen a napon senki sem szeretett volna felelni. Lapozta, la-pozta, majd becsukta és azt mondta: Fiuk! Ma nem feleltetek, mert nem tudnék igazságosan osztályozni. Szinte mindent elfelejtettem abból, amit történelemből tanított, de ezt a mondatot nem. Ez mutatta meg, hogy ki volt ő valójában. Ma is példaként szoktam emlegetni ezt a tör-ténetet a hitoktató tanítványaim előtt, hogy többet tanítunk azzal, akik vagyunk, mint amit mondunk.

 Sipos Béla és Zsemlye Béla (1959 VIII. b) Materényi Jenő történelem–magyar szakos népszerű szigorú tanár, elegáns úriember volt, amikor bejött az asztalra dobta az osztálynaplót, az évszámokat tudni kellett. Minket csak egy fél évig tanított. Nála nehéz volt ötöst kapni. Mikor volt a mohácsi vész? 1526 augusztus 29-én délután három órakor (még pontosabban 13. és -15. óra között, mintegy 15 ezer magyar halottal) volt a helyes válasz. Mit tudsz fiam az Aranybulláról, a válasz csak ez lehetett: 1222. április 24-én adta ki II. András Fehérváron az Aranybullát, a rendi állam magyar jogrendszerének legfőbb tartóoszlopává váló oklevelet. A visszaemlékezések szerint a legnépszerűbb tanár volt a Medvében.

Egy vélemény a Medve utcai fórumról: összes tanárom közül a legjobb, legemberibb Materényi Jenő osztályfőnökünk volt.[7]

 Pazsitzky Árpád (1960 VIII. a) levele a (Los Angeles). 2014 XI 24.

Materényi Jenő volt az osztályfőnököm, azt hiszem 3 évig, s volt egy komoly botrányunk a 8-ik év végén, amikor is egy dolgozatot irtunk, ha jól emlékszem '56-ról, és Materényi forradalomnak nevezte '56-ot, és mi is a dolgozatban szintén, legalább is majdnem mindenki. Az igazgató, Zsebők István elég felháborodva eltiltott minket, hogy ballagjunk emiatt. Materényi, mivel árva gyerek voltam, felkarolt, egy kicsit több időt szentelt rám, mint a többiekre, nagyon kihatott az egész életemre, ha érdekel erről tudok írni. Egy ritka karakter volt abban az időben, amikor mindenki behízelgett a rendszernek. Materenyi Jenő mindig kimondta, sőt biztatott minket, hogy írjuk az igazat.  Materényi Jenőt 1945-ben az oroszok a falhoz állították, kivégzésre, de valahogy elengedtek. Ez nem volt kihirdetve, de nekem elmondta.

Vásárhelyi István (1959 VIII.a) Materényi tanár úrnál nem csak a Kossuth- de a "Materényi"- beszédet is tudni kellett, amiből már csak arra emlékszem, hogy "Uraim, Önök felállottak, de én nem vagyok hajlandó leborulni Önök előtt".

Materényi Jenő halotti értesítő

 Források:

Materényi Jenő: Fejérmegyei Tanács VB. oktatási osztályának 1952/53. évi első negyedévi jelentése, 1952. – 78 p.[8] Kézirattár.

A Magyar királyi Horthy Miklós-Tudományegyetem évkönyve 1940/41-es tanévből.[9] Szeged. Polgári iskolai tanárjelölt hallgatók.  195. Materényi Jenő. Tehát az 1920-ban született Materényi Jenő a Szegedi Egyetemen szerezte meg diplomáját, 1941-után.

Elhunyt Materényi Jenő. Táncsics Tükör II. évfolyam (A TÁNCSICS MIHÁLY KÖZÉPISKOLAI FIÚKOLLÉGIUM LAPJA, Táncsics Mihály Egyetemi Előkészítő Kollégium. Keleti Károly u. 37/b., 1026 Budapest II.) októberi 1. száma (Budapest, 1986. szeptember 2.) „Elhunyt Materényi Jenő (1919-1986) a Táncsics Kollégium alapító igazgatója, akinek 16 éves tevékenysége alatt alakult ki az intézmény sajátos arculata. Nyugdíjba vonulása után a Kulich Kollégium átszervezésénél kamatoztatta tapasztalatait szaktanácsadóként. Diákok százai emlékeznek rá tisztelettel, akik az általa létrehozott kollégiumot tekintik Alma Materüknek. Búcsúzik tőle: az egyesített Táncsics Kollégium vezetősége, nevelőtestülete, tanulóifjúsága, a Táncsicsos Öregdiákok Köre.” Materényi Jenő 1967-ben alapította a kollégiumot, ezek szerint 1983-ig vezette, amikor 64 éves korában nyugdíjba vonult és 1983 és 1986 között tanácsadó volt a Kulich Kollégium átszervezési munkálatainál.

Soltész Rezső zenész így emlékezett meg Materényi Jenőről: A (Medve utcai) általános iskolában Materényi Jenő tanár úrnak lehettem a tanítványa, akit 1956-os múltja miatt helyeztek hozzánk egy középiskolából. Életre szóló élmény volt, ahogy a magyart és a történelmet tanította. Akikre kíváncsiak vagyunk. Magyar Nemzet, 1993. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

Somos Ágnes. Honfoglalók nyomában. Beszélgetés Materényi Jenővel. Magyar Ifjúság, 1972. szeptember-december (16. évfolyam, 35-52. szám)

Egykori Medve utcai suli. index.hu | Fórum.

Materényi Jenő. Wikipédia.

Materényi Jenő

Az ARCANUM adatbázisból kigyűjtötte Ferenczi Tibor, aki 1959-ben fejezte be tanulmányait a Medve utcai iskola VIII. b. osztályában.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Mater%C3%A9nyi_Jen%C5%91

 Katolikus Gimnázium, Kecskemét, 1930 p103-104

Első osztály. Osztályfőnök: Jochs József

Materényi Jenő előmenetele: Magaviselet jó Vallástan 1 Magyar nyelv 3 Latin nyelv 3 Földrajz 2 Természetrajz 3 Mennyiségtan 3 Rajz 3 Testgyakorlás 2 Ének 1

2. Katolikus gimnázium, Kecskemét, 1931 p54-55

Második osztály. Osztályfőnök: Jochs József

Materényi Jenő előmenetele: Magaviselet jó Vallástan 1 Magyar nyelv 3 Latin nyelv 3 Német nyelv 3 Földrajz 3 Természetrajz 2 Mennyiségtan 3 Rajz 3 Testgyakorlás 2 Ének 1

3. Katolikus gimnázium, Kecskemét, 1932 p51

Harmadik osztály. Osztályfőnök: Vincze László

Materényi Jenő előmenetele: Magaviselet jó Vallástan 3 Magyar nyelv 4 Latin nyelv 4 Német nyelv 4 Történelem 3 Földrajz 3 Természettan 4 Mennyiségtan 4 Rajz 2 Testgyakorlás 2

4. Katolikus gimnázium, Kecskemét, 1933 p57-58

Harmadik osztály. Osztályfőnök: Nyers Lajos dr

Materényi Jenő ismétlő, előmenetele: Magaviselet: jó Vallástan 1 Magyar nyelv 3 Latin nyelv 3 Német nyelv 3 Történelem 3 Földrajz 3 Természettan 2 Mennyiségtan 3 Rajz 3 Testgyakorlás 2

5. Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1934 p43-44

Negyedik osztály. Osztályfőnök: László Keresztély.

Materényi Jenő előmenetele: Magaviselet 1 Vallástan 1 Magyar nyelv 1 Latin nyelv 2 Német nyelv 2 Történelem 2 Földrajz 1 Természettan 1 Mennyiségtan 2 Rajz 1 Gyorsírás 1 Testgyakorlás 1

7. Állami tanítóképző intézet, Kiskunfélegyháza, 1936 p19

I.osztály. Osztályfő: Rozsondai Zoltán. Materényi Jenő róm. kat. előmenetele: Magaviselet 1 Szorgalom 1 Hit- és erkölcstan 1 Test- és élettan 2 Magyar nyelv és ir. 1 Német nyelv Történelem 1 Földrajz 1 Mennyiségtan 1 Természetrajz-kémia 1 Gazdasági ism. 2 Rajz 2 Ének 1 Zene 1 Kézimunka 2 Testgyakorlás 1

9. Állami tanítóképző intézet, Kiskunfélegyháza, 1937 p26

III. osztály. Osztályfő: Tulit Péter. Materényi Jenő róm. kat. előmenetele: Magaviselet 1 Szorgalom 1 Hit- és erkölcstan 1 Test- és élettan 2 Magyar nyelv és ir. 1 Német nyelv 1 Történelem 1 Földrajz 1 Mennyiségtan 2 Természetrajz kémia 2 Fizika 2 Gazdasági ism. 2 Rajz 2 Ének 1 Egyházi ének, zene 1 Kézimunka 2 Testgyakorlás 1 Irásb. külalak 2

1. Katolikus Gimnázium, Kecskemét, 1930 p103-104

Első osztály. Osztályfőnök: Jochs József

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Kecskemet_14219_KatolikusGimnazium_14286_1930/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=107&layout=s

2. Katolikus gimnázium, Kecskemét, 1931 p54-55

Második osztály. Osztályfőnök: Jochs József

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Kecskemet_14219_KatolikusGimnazium_14287_1931/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=61&layout=s

1. B) A rendkívüli tárgyakból. A róm. kat. Egyházközség áldozatkészségéből a rendkívüli tárgyakat minden tandíj nélkül tanulhatják a jelentkező tanulók.
2. Műének. Tanár: Jakab János dr. … … Materényi Jenő …

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Kecskemet_14219_KatolikusGimnazium_14287_1931/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=70&layout=s

3. Katolikus gimnázium, Kecskemét, 1932 p51

Harmadik osztály. Osztályfőnök: Vincze László

file:///C:/Users/Tibor/AppData/Local/Temp/Kecskemet_14219_KatolikusGimnazium_14288_1932__pages57-57.pdf

1. B) A rendkívüli tárgyakból. A róm. kat. Egyházközség áldozatkészségéből a rendkívüli tárgyakat minden tandíj nélkül tanulhatják a jelentkező tanulók.
2. Műének. Tanár: Jakab János dr. … Materényi Jenő …

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Kecskemet_14219_KatolikusGimnazium_14288_1932/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=62&layout=s

2. Zene. Tanár: Herédi-Szabó Imre.

… Az Országos Faragó Béla tanitó- árvaházi zenekarban működő növendékeink:

1. o. Czintula Ferenc 1 – III. o. Ludescher János 1 – Materényi Jenő 1 – IV. o. Schmidt István 1 – V. o. Ludescher Ferenc 1 – VI. o. Faludi László, Juhász István 1

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Kecskemet_14219_KatolikusGimnazium_14288_1932/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=64&layout=s

4. Katolikus gimnázium, Kecskemét, 1933 p57-58

Harmadik osztály. Osztályfőnök: Nyers Lajos dr

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Kecskemet_14219_KatolikusGimnazium_14289_1933/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=63&layout=s

5. Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1934 p43-44
6. osztály. Osztályfőnök: László Keresztély.

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Papa_26406_bences_gimnazium_26483_1934/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=44&layout=s

6. Félegyházi Közlöny, 1936-12-20_p3

Jelvényszerző (tehetségkutató) versenyt tartott „Magyar Országos Torna Szövetség“ december 12 én délután, a gimnázium rendezésében, mely alkalommal vasjelvényt 11 tanítóképzős … szerzett. Vasjelvényesek lettek: … Materényi Jenő …

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Kiskunfelegyhaza_FelegyhaziKozlony_1936/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=313&layout=s

7. Állami tanítóképző intézet, Kiskunfélegyháza, 1936 p19
8. osztály. Osztályfő: Rozsondai Zoltán

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Kiskunfelegyhaza_15576_AllamiTanitokepzoIntezet_15614_1936/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=20&layout=s

35. old.: Sportkörünk atlétikai szakosztályának válogatott tagjai május 30-án részt vettek Kecskeméten a KISOK kerületi atlétikai viadalán. Intézetünk most volt először hivatalos középiskolai atlétikai versenyen s az első bemutatkozás eredményekben igen nagy feltűnést keltett, ötös sülylökő csapatunk 10'65 pont átlaggal messze maga mögött hagyta a résztvevő iskolák csapatait s új kerületi rekordot felállítva nyerte a bajnokságot. A kerületi bajnokcsapat tagjai: … Materényi Jenő 32'95 m …
36. old.: Gerelydobó csapatversenyben: … Materényi Jenő 32'95 m …

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Kiskunfelegyhaza_15576_AllamiTanitokepzoIntezet_15614_1936/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=36&layout=s

8. Félegyházi Közlöny, 1937-06-06 p6

Tanítóképzőnk atlétáiknak óriási sikere a kecskeméti „KISOK“ atlétikai viadalán Május 30-án rendezte a Középiskolák Országos Központja kerületi atlétikai versenyéi Kecskeméten, ahol a kerület tizennégy középiskolája indult a bajnoki címekért. Városunk tanítóképzőjének 5-ös súlylökő csapata 10 m 65 cm átlaggal messze maga mögött hagyva a versenyben indult csapatokat s új kerülete rekordot fölállítva, nyerte a súlylökő csapatbajnokságot. A bajnokcsapat tagjai: … Materényi Jenő 32'95 m.

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Kiskunfelegyhaza_FelegyhaziKozlony_1937/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=128&layout=s

9. Állami tanítóképző intézet, Kiskunfélegyháza, 1937 p26

III. osztály. Osztályfő: Tulit Péter

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Kiskunfelegyhaza_15576_AllamiTanitokepzoIntezet_15615_1937/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=25&layout=s

42. old.: Május 14-én rendezte intézetünk ifjúsága tornavizsgáját az intézet udvarán. E tornavizsgán a város sportkedvelő közönsége igen szép számban megjelent s a gyorsan pergő látványos gyakorlatok végeztével kellemes emlékekkel távozott. … Magasugrás: … Materényi Jenő 155 cm.

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Kiskunfelegyhaza_15576_AllamiTanitokepzoIntezet_15615_1937/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=41&layout=s

10. Félegyházi Híradó, 1938-01-2 p5

SPORT A  gimnázium  tornatermében,  december 18-án megtartott MOTESz jelvényszerző versenyen jelvényes tornászok lettek: … b)  Bronzjelvényt szereztek … A tanítóképzőből: … Materényi Jenő …

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Kiskunfelegyhaza_FelegyhaziHirlap_1938/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=4&layout=s

11. Félegyházi Közlöny 1938-01-9_p6

SPORT Jelvényt szereztek a gimnázium tornatermében december 18-án megtartott  „MOTESz“ jelvényszerző versenyen: Bronzjelvényt … Tanítóképző növendékeiből: … Materényi Jenő …

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Kiskunfelegyhaza_FelegyhaziKozlony_1938/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=9&layout=s

12. Turisták Lapja, 1939 szám

Néhány szó diákpályázatunkról. Dr. Cholnoky Jenő, egyesületünk elnöke, mondotta egy közgyűlési beszédében: A turistaság nem sport, hanem annál jóval több. Életszemlélet, melyet első kirándulásunk ébreszt fel bennünk s amely végigkísér életünkön addig, míg utolsó nagy túránkra elindulunk, melyet senki sem kerülhet ki... … A bizottság 7 dolgozat szerzőjének jutalmazására 10—10 pengőt ad. További 6 dolgozat íróját egyenkint 5 pengővel jutalmazza. Könyv- és térkép jutalmazásban részesül 25 pályázónk, dicsérő elismerést kap 10 dolgozat szerzője. A pályadíjak nyertesei a következők: … „Két idealista első túrája a szöges cipőben." Materényi Jenő a kiskunfélegyházai m. kir. áll. tanítóképző IV. éves növ. 10 pengő. — …

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/TuristakLapja_1939/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=266&layout=s

13. Délmagyarország 1940-11-24, p4

Szerzői est a tanárképző főiskolán [Szeged]. A Botond-Bajtársi Egyesület rendezésében szombaton este „szerzői est" színhelye volt a tanárképző főiskola díszterme. Az egyesület tagjai előadásokkal, versekkel, zeneszámokkal szerepeltek. … „Ifjúság és művészet” címmel tartott előadást. Az értékes előadás után Csajkovszkij Chanson triste-jét … játszotta hegedűn, Materényi Jenő zongorakíséretével. … nagy sikerrel adták elő Brahms magyar táncát Materényi Jenő zongorakíséretével. …

https://library.hungaricana.hu/en/view/Delmagyarorszag_1940_11/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=155&layout=s

14. SZEGED_TANKEPZO_1941-10-30 Tanárkari ülés

… KIEGÉSZÍTŐSZAK VÁLTOZÁSOK. … 4. Materényi Jenő II-A, tornáról énekre /orvosi biz. alapján/

https://library.hungaricana.hu/en/view/SZEGED_TANKEPZO_1940-1944/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=110&layout=s

15. Köznevelés 1945-11-01_p22

A miskolci tankerületi főigazgató a XI. fizetési osztály 2. fokozata szerinti illetményekkel állami népiskolai rendes tanítóvá kinevezte és szolgálattételre a név mellett megjelölt iskolához beosztotta az alább következő tanítókat: … Materényi Jenőt és Materényi Jenőné Hohrek Gizellát a tolcsvai róm.  kat., … (1250/1945—46.  főig.  sz.)

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Kozneveles_1945/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=241&layout=s

16. Fehérvári Hírek 1947-06-28_p2

A belügyminiszter jelenlétében új úttörőket avattak a velencei juniálison … A demokrácia legfiatalabb szabad polgárainak avatását Moharos István igazgató-tanító és Materényi Jenő általános iskolai tanár rendezték. …

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/FehervariHirek_1947_06/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=13&layout=s

17. Köznevelés - Minisztériumi rendeletek, közlemények 1948-07-15_p130

A magyar vallás és közoktatásügyi miniszter … Materényi Jenő Dezső velencei áll. általános iskolai, Materényi Jenőné Hohrek Gizella velencei áll. általános iskolai, … tanítókat, …   az állami polgári iskolai tanárok létszámába állami polgári iskolai tanárrá (83.300/1948. V. K. M)

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Kozneveles_1948_rendeletek/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=135&layout=s

18. Fehérvári Kis Újság, 1948-09-14_p1

Kinevezték a városi szabadművelődési felügyelőt – Az őszi áthelyezések során Ivánka László volt városi szabadművelődési felügyelőt a leánygimnáziumba osztották be rajztanárnak. Helyébe Materényi Jenő velencei tanítót nevezték ki. Az új szabadművelődési felügyelő még nem vette át hivatalát.

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/FehervariKisUjsag_1948-2/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=248&layout=s

19. Fehérvári Kis Újság, 1948-09-14_p2

Pénzjutalomban részesítettek húsz városi és megyei pedagógust – … A kitüntetettek névsora a következő: …  Materényi Jenő Velence, …

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/FehervariKisUjsag_1948-2/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=249&layout=s

20. Fehérvári Kis Újság, 1948-09-18_p3

Hétfőn veszi át hivatalát az új városi szabadművelődési felügyelő - A városi szabadművelődési felügyelő megüresedett állásába egy héttel ezelőtt Materényi Jenő polgári iskolai tanárt nevezték ki. Materényi Jenő az elmúlt iskolaévben a velencei általános iskolában tanított.  Az új szabadművelődési felügyelő tegnap letette a városi szabadművelődési felügyelőségen a hivatali esküt, és hétfőn veszi át hivatalát.

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/FehervariKisUjsag_1948-2/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=266&layout=s

21. Köznevelés - Minisztériumi rendeletek, közlemények, 1948-07-15_p130

A magyar vallás- és közoktatásügyi miniszter … Materényi Jenő Dezső velencei áll. általános iskolai, Materényi Jenőné Hohrek Gizella velencei áll. általános iskolai állam i tanítókat … az állami polgári iskolai tanárok létszámába állami polgári iskolai tanárrá (83.300/1948. V. K. M.)

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Kozneveles_1948_rendeletek/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=135&layout=s

22. Köznevelés - Minisztériumi rendeletek, közlemények, 1948-10-1_p176-177

A vallás- és közoktatásügyi miniszter a 9810/1947. Korm. számú rendelet 8. §-ában foglalt rendelkezések alapján … a szabadművelődési fogalmazási szak létszámába … Materényi Jenő állam i általános iskolai tanítót … szabadművelődési segédfogalmazóvá az 5. fizetési fokozatba (229.11171948. V. K. M)

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Kozneveles_1948_rendeletek/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=182&layout=s

23. Fehérvári Napló, 1948-10-4_p2

Bánk bán — a Dolgozók Színpadán. … Materényi Jenő városi szabadművelődési felügyelő értékes bevezetőt tartott.

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/FejerMegyeiHirlap_1948-2/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=325&layout=s

24. Fehérvári Napló, 1948-12-07_p4

Az első vidéki ifjúságiBartók emlékverseny Fehérváron - A nagy érdeklődéssel kísért Ifjúsági Bartók Emlékverseny három napon zajlott és a vasárnap délelőtti díszhangversennyel zárult. … Az elismerés illesse ezért Materényi Jenő szabadművelődési felügyelőt, a vidéken tartott első Ifjúsági Bartók Emlékverseny megrendezőjét.

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/FejerMegyeiHirlap_1948-2/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=553&layout=s

25. Fehérvári Napló, 1949-01-26_p2

Egyesült a városi és vármegyei szabadművelődési felügyelőség. A székesfehérvári és fejérmegyei szabadművelődési felügyelőségeket egyesítették. Az egész megye és Fehérvár szabadművelődési felügyelője Materényi Jenő lett, aki eddig csak a városra kiterjedően látta el ezt a munkakört közmegelégedésre.

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/FehervariNaplo_1949_01/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=87&layout=s

26. Népakarat, 1957-12-14_p8

A Diana úti iskola a Gyermekváros Szilveszteréért – A tanulók — s két lelkes tanár, Materényi Jenő és Umbrei Ferenc — elhatározták, hogy Szilveszter délutánján kis műsorukat bemutatják a fóti Gyermekváros lakóinak. … jól esne, ha valamelyik vállalat felajánlaná teherautóját, hogy a 15— 16 gyereket és három felnőtt kísérőt, valamint a díszleteket kivihessék Fótra és vissza is hozhassák. Azután faanyagot is kérnek, hogy a díszleteket ott kinn is felállíthassák. Örömük teljes lenne, ha a faanyagok mellé egy szakértő ács is kimenne velük Fótra. … Akik teherautót és faanyagot tudnak adni Szilveszter délutánra, … Materényi Jenővel vagy Umbrei Ferenccel beszéljék meg  a részleteket.

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Nepszava_1957_12/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=96&layout=s

27. A szakszervezeti mozgalom folyóirata. 1963. 2. szám

Tartalomjegyzék. … Materényi Jenő: Új műsorok a munkásszállásokon ………….………20

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/MunkaSzakszervezet_1963/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=45&layout=s

28. A szakszervezeti mozgalom folyóirata. 1964. 1./12 szám

Új formák és módszerek a gyermekfoglalkoztatásban. (Materényi Jenő) ......................................................................................26

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/MunkaSzakszervezet_1964/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=1&layout=s

29. Család és Iskola, 1964-07-1_p24

A nevelés ábécéje – Házimunka— Hagyd játszani azt a gyereket! —  Nem törik le a dereka, ha felhoz egy vödör szenet! A mikor én gyerek voltam... Kinek v an igaza? Sok szülőnek ez a véleménye: mindent megadok a gyermekemnek, tanuljon, legyen belőle művelt ember, másra ne legyen gondja. A család életformáját magával viszi a gyerek. A szokások beidegződnek és önző, magát mindenben kiszolgáltató ember lesz az, aki gyerekkorában csak követel, de a családi közösség érdekében nem tesz semmit. Éppen ezért olyan szokásokat kell kialakítani a gyermekben, melyek alkalmassá teszik felnőtt korára a valódi egyenjogúságon, arányos, igazságos munkamegosztáson épülő családi életre. Az iskoláskor előtt már lépésről-lépésre mind több személyi feladatot végezhet önállóan a gyerek. Elmarad az öltöztetés, a mosdatás, a fürdetés. A személyi önkiszolgálásra való áttérést az öltözet önálló rendbentartása követheti: cipőtisztítás, ruhakefélés, a holmik elrakása. Ezzel párhuzamosan iskoláskorára a gyereknek meg kell szoknia, hogy minden holmiját (játékok, mesekönyvek) maga tartsa rendben! A tizenkétéves kislány vagy fiú aztán már maga moshatja is zsebkendőjét, zokniját, alsónadrágját, trikóját. A gyerek családtag és a család közös feladataiból is részt kell vállalnia. A jól szervezett családban az alsó tagozatos gyermek már segít a takarításban, a bevásárlásban, a könnyebb konyhai előkészítő munkában (zöldségtisztítás, gyümölcsmosás stb.). A felső tagozatos gyermek pedig önállóan takarít, bevásárol, mos. előkészíti a fűtést. Ismerek olyan hetedikes fiút, aki hetenként, rendszeresen, önállóan mos a mosógéppel. Nagyon helyes ez a módszer, amely kötött ritmust szab a gyerek otthoni feladatainak. Azonos időszakonként vagy azonos napszakokban ismétlődik például a takarítás, a kismosás, a tüzelő felhordása — és így tovább. Ezzel azt is elősegítjük, hogy a feladatok beidegződnek, s már kérés, figyelmeztetés nélkül is elvégzi őket a gyerek. De ne valamiféle külön haszonért végezze az ilyen munkát! Ahogy az édesanya is elismerő szót kap a jó vacsoráért, úgy a gyerekeket is dicsérjük meg a jól végzett munkáért. Mindig jó akarattal (ne becsmérlő gúnnyal!) értékeljük, amit végzett és ne gorombáskodjunk vele, ha munkája nem sikerült. MATERÉNYI JENŐ

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/CsaladEsIskolaGyermekunk_1964/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=239&layout=s

30. Család és Iskola, 1964-09-1_p24

A nevelés ábécéje – Beszédmodor – Otthon, a családi környezetben, édesanya pongyolát vesz magára, apa leveti nyakkendőjét, zakóját, cipőjét — s van, aki ilyenkor leveti a jó modort is. Az egész napi fékezett, irányított, fegyelmezett viselkedést — veszekedés, perlekedés, sőt durva trágár beszéd vagy pletyka- zsargon váltja fel. Kevesen gondolnak arra, hogy a gyermek otthon ismeri meg szüleit, nem a munkahelyükön és többnyire ilyen laza öltözetben, türelmetlenül és fegyelmezetlenül ... — Kapcsold ki azt a rohadt rádiót! — szól ingerülten az apa a fiához. — Az idegeimre megy ez a süket duma... — Csak azt tudnám, hol tanulja a gyerek az ilyen beszédet? — tűnődnek aztán néha a szülők. Ilyenkor nem gondolnak arra, hogy magatartásuk milyen mély nyomokat hagy gyermekükben. Pedig természetes, hegy a durva szavakat használó szülők gyermeke pajtásaival is így beszél, és az otthon is fegyelmezett szülők gyermekére nem ragadnak a pajtásaitól hallott trágár kifejezések sem. A gyermek önkénytelenül is utánozza a szülők beszédét, a család tagjainak egymással szemben tanúsított modorát A pedagógiai megfigyelések azt igazolják, hogy különösen a kilenc- tizennégy éves gyermekek, számtalan ilyen modorbeli apróságban utánozzák szüleiket. Ha azt akarjuk, hogy gyermekünk szépen, választékosan, tisztelettudóan beszéljen és viselkedjék, akkor a családi környezetben legalább annyi önfegyelmet kell tanúsítanunk, mint a munkahelyünkön. MATERÉNYI JENŐ

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/CsaladEsIskolaGyermekunk_1964/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=311&layout=s

31. Család és Iskola, 1964-12-1_p24

A nevelés ábécéje – Mostoha – Akármit csinálunk, a világért sem mondja neki azt, hogy Apa! Érthető, hogy a férjem ezen megdühödik és a végén alaposan elveri Pistát! Mostoha... a szeretet nélküli rideg, kíméletlen, megvert és üldözött állapot hangulati elemei tapadnak e szóhoz. A „mostoha sors” kifejezés a mostoha gyermekek sorsából vette jellemzőit. Tudjuk, hogy az utóbbi években nagymértékben, növekedett a válások, a második házasságok, tehát a mostoha gyermekek száma is. Ezzel kapcsolatban nevelési problémák egész sora vár megoldásra. Hiszen a mostohaság enyhébb, finomabb, gyakran csak lelki hatásai ellen általában igen nehéz harcolni. E megnyilvánulásokhoz a gondviselőket többnyire nem mostoha-szándék, nem rossz indulat vezeti. Sok esetben csupán aránytalan erőviszonyok között folyó, sikertelen küszködésről van szó: a kölcsönös megbecsülésért és szeretetért. Az apró félreértések láncreakciója azonban gyanakvó, bizalmatlan légkört teremthet, s a család tagjait szembeállítja egymással. A feszült légkört a felnőtteknek — a szülőiknek és a mostohaszülőknek együtt — közösen kell feloldaniok. M. Pista édesanyja csak lassacskán értette meg, hogy erőszakkal sem őszinte tiszteletet, sem szeretetet nem lehet ébreszteni. Férje is panaszkodott: — Elvégre az anyja alig keres valamit! Én keresek rá. Az én pénzemből eszik, öltözik! Az én pénzemből megy még a moziba is! Annyit igazán megérdemelek, hogy szót fogadjon és apjának szólítson ... A tisztelet és a szeretet persze nem egyszerű gazdasági kapcsolat eredménye. Szeretetet kell adni, és azt is igazságosan. M. Pista lassanként meggyőződhetett arról, hogy nem tesznek különbséget a családban közte és a másik gyerek között. Ellenséges érzései elcsitultak. A semleges, közömbös érzésvilág azonban még nem volt elég ahhoz, hogy konokságából kimozdítsa. Ehhez nemcsak az kellett, hogy a kétféle gyermek között megosztott javakban őt igazságosan részesítsék, hanem hogy kizárólag neki szóló, feléje sugárzó érzelmeket, baráti megnyilvánulásokat is érezzen az új apa részéről. A kettesben eltöltött idő; a séták, múzeum, kiállítás, közös kirándulások élményei fordították a fiút hetedikes korára mostohaapja felé, és csak azután tudta meggyőződéssel kimondani: Apa. Az olyan családban, ahol két házasságból származó gyerekek vannak, minden simogatás és minden ütés kétszeresen hat. MATERÉNYI JENŐ

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/CsaladEsIskolaGyermekunk_1964/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=419&layout=s

32. Esti Hírlap, 1965-02-15_p6

Spártai műszak - Valahányszor Spárta nevét hallottam, borzongás futott végig a hátamon: a spártaiak — úgy háromezer esztendővel ezelőtt — kemény, zord módszerekkel nevelték az ifjúságot. Állítólag télen is sátorban laktak, szalmán, vagy fagyos földön feküdtek. Mindezt olvasva, kissé szégyenkeztem puhányságom miatt. Ezen a télen azonban meggyőződtem arról, hogy nincs okom szégyenkezésre, talán még az ókori Spártában is megállnám a helyem. A Medve utcai iskolában január és február hónapokban spártai műszakot rendelt az istenek tanácsa. S hogy elviselhetőbbé tegyék a téli edzést, szórakoztatásunkról is gondoskodtak. Iskolánkat ellepték a Festő és Mázoló Kisipari Szövetkezet humoristái és leszerelték a tantermekről az ajtókat. A vidám műsorban fellépett még néhány asztalos, m in t vendég. Kopácsolásuk és derűs fütyörészésük hangulatos aláfestést adott a tanításnak. Emeletenként három hétig ültünk a hideg termekben: se ajtó, se függöny, csak légpárna, huzattal. Megható volt a dérlepte tanári kar hősi helytállása. Mielőtt a történelemtanárnál beállott volna a fagyhalál, jégcsappal kezében, felemelkedett a székről és így kiáltott: — Kövessétek a hős spártai ifjak példáját. Egy hétig olvasztották, míg felengedett, de a rossz nyelvek szerint szíve végleg eljegesedett. Tehát, ajtó nincs — tanítás van. Ablak nincs — felelés van. Történelem óra. — A napóleoni háborúknak kedvező hatásuk volt hazánk gazdasági életére. Megkezdődött a fellendülés korszaka, a gazdasági kon... kon... Ebben a pillanatban hatalmas létra be az ajtó helyén az osztályba. Először csak Gál vette észre, mert amint a létra balra nagy ívben bekanyarodott, az ő fején koppant. Miután Gál felkapaszkodott a pótpad és pótszék roncsai közül, harsányan felröhögött: észrevette, hogy a létra alatt festékesvödör hintázik és éppen most ken össze egy habszivaccsal bélelt, nyugatnémet nylon lemberdzseket. Ezalatt a felelőnek megsúgták a konjunktúra szót, de kimondani már nem tudta, mert közben valami lezuhant a magasból, a létra tejéről és beleragadt Molnár hajába. Miután Molnár hajából kioperálták az égből hullott, festékes meteoritot, valaki flegmán megállapította: — Srácok, ez egy csuka! Ballábas. A mázoló sercintett egyet a nyitott ablak felé, majd lekiáltott a létra tetejéről: — Dobd fel a cipőt. öcsi! Mi lesz?! Beverem a pofád, öcsi! Ezután a lent ülők egyenes- és oldalági rokonainak 18 éven felüli kapcsolataira hivatkozott, hogy elmélyítse a történelem órák világnézeti nevelő hatását. A tanár befogta a fülét, a gyerekek viszont kinyitották, hogy szókincsüket gyarapíthassák a kisipari mázoló szövetkezet népies kifejezéseivel. A spártai műszak azóta véget ért. A téli edzésen átesett mind a hatszázötven ifjú. Nem halt bele senki. Megszépült iskolánk folyosóin sétálva eltűnődöm azon, hogy a spártai műszak alatt miért nem emelkedett a mulasztók száma? Miért nem lett beteg a fél iskola? Nem értem. Sokszor halljuk, hogy a mai ifjúságot nagyon elkényeztetik. lehet, hogy ez nem így van? Lehet, hogy még nehezebb körülmények között is megállnák helyüket? A spártai műszakra gondolva, úgy érzem, ha a felnőtteknek néha van is okuk aggodalomra, — félelemre nincs. Materényi Jenő

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/EstiHirlap_1965_02/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=81&layout=s

33. Család és Iskola, 1965-07-1_p24

A nevelés ábécéje – Banda – A tizenkét-tizennégy éves gyerekek néha az úttörőmozgalmon kívül verődnek „szervezett” csoportba. Ezek a szülők tudta nélkül alakult és működő csoportosulások válnak aztán néha banda jellegűvé. Kezdetben bérházak pincéiben, grundokon, üres lakásokban s a természetadta búvóhelyeken találkoznak a gyerekek, mert összejövetelük valamiféle titkos — esetleg tiltott — dologhoz fűződik. Az ilyen csoportosulás, a bandába szerveződés rendszerint ártatlan barátkozással kezdődik. — Mi van abban, ha a barátai néha feljönnek a lakásunkra, vagy Tamáska felmegy hozzájuk? — kérdi felháborodottan a szülő. — Tudja ön, hogy ott mivel töltik az idejüket? — H át... magnóznak, gitároznak, táncra tanítják egymást... — Arról tud, hogy Tamás három hete nem fizeti be a napközis ebédpénzt és hogy az így „megtakarított pénzen” sört vesz, snúrozik, pénzbe kártyázik a barátaival? E példa esetében a gyerekeket már erősebb szálak fűzték egymáshoz, a bandához, mint szüleikhez, akik elmulasztották önállóságra nevelt gyermekük ellenőrzését. Helyes, ha az önállóságra nevelést minél korábban kezdjük, de ne siessük el. Ügyeljünk a fokozatosságra. Ismerjük meg a gyerek barátait és felőlük is érdeklődjünk az iskolában. Nagyobb városokban vegyük figyelembe azt, hogy a lakótömb, a bérház, a grund néha erősebb szálakkal fűzi össze a gyerekeket, mint az úttörőőrs. A legfőbb feladat az, hogy vonzóvá tegyük azt a sokféle lehetőséget, amelyet az úttörő mozgalmi élet, a szakkörök, a klubok biztosítanak a gyerek számára. A napi tanulmányi munka és az úttörőélet együtt megakadályozhatja, hogy a gyerek veszélyes csoportokba, később már esetleg nehezen megfékezhető bandákba keveredjék. MATERÉNYI JENŐ

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/CsaladEsIskolaGyermekunk_1965/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=239&layout=s

34. Művelődésügyi Közlöny, 1966-01-1_p5

A tanulók nyári foglalkoztatásával kapcsolatban kiírt pályázatok értékelése és díjazása – … А II. témakörre — „Hogyan biztosíthatjuk a nyári gyermekfoglalkoztatásokon a tanulók meglévő ismereteinek elmélyítését, bővítését?” — 13 pályamű érkezett. A bizottság a kiírásnak megfelelően jutalmazta a pályaműveket. … III. díj (1 db) 1000 Ft-оt kapott: „Aktív pihenés” c. pályamű szerzője: Materényi Jenő, Budapest, XII., Normafa u. 23. …

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/MuvelodesugyiKozlony_1966/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=4&layout=s

35. Művelődésügyi Közlöny, 1966-07-1_p209

A „Hogyan használom az Iskolatelevíziót oktató-nevelő munkámban” pályázat eredménye A pályázatra beküldött pályamunkák szerzői közül a bírálóbizottság javaslatára a Művelődésügyi Minisztérium Közoktatási Főosztálya a következő pályázók munkáit részesíti díjazásban: I. díjban (1500  Ft) részesült: Materényi Jenő ált. isk. tanár (Budapest, II., Medve u. Általános Iskola) „Tisza” jeligéjű pályamunkája (tárgya: általános isk. irodalom). …

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/MuvelodesugyiKozlony_1966/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=224&layout=s

36. Köznevelés, 1966-02-04_p89-90

Materényi Jenő tanár, Budapest: Új televíziós tantárgyak. Módszertani ötletek az ötödikes irodalomhoz, nyelvtanhoz, történelemhez

Az ötödikes magyar irodalom, nyelvtan és történelem óráimon rendszeresen felhasználom az iskola­televízió műsorait. A felhasználás módszere már kezd kialakulni, legalábbis fő vonásaiban. Az első hónapok tapasztalatai arra késztetnek, hogy továbbra is kísérleti jellegűnek fogjam fel a „tévés-órákat.” Ez a didaktikai alapállás lehetővé teszi, hogy ne merevedjek meg idő előtt egy esetlegesen beváltnak, sikeresnek tetsző módszernél. Meggyőződésem ugyanis, hogy lényegesen több konkrét tapasztalati anyagnak kell felhalmozódni ahhoz, hogy néhány éves perspektívában megbízhatóan előremutató módszer kialakulhasson. Ha figyelembe vesszük azt, hogy az iskolatelevízió adásai menetközben is változnak, fejlődnek — a tartalom és forma tekintetében egyaránt — akkor nyilvánvaló, hogy maradéktalanul bevált, helyesmódszerről még nem beszélhetünk sem általában, sem tantárgyanként. Külföldi tapasztalatokkal rendelkeznek ugyan az illetékes irányító szervek, de azzal a hazai tapasztalattal is, hogy egyetlen külföldi módszert sem másolhatunk le szolgai módon. Mindebből az következik, hogy nekünk, az iskolaiélet gyakorlatában élő pedagógusoknak kell kialakítanunk a legeredményesebbnek bizonyuló hazai módszereket. Meg kell ismernünk egymás tapasztalatait, sikereit és kudarcait. E téren hasznos és figyelemreméltó kezdeményezések voltak már az elmúlt tanévben is. A Köznevelés hasábjain sok értékes módszertani cikk látott napvilágot gyakorló pedagógusok tollából. E publikációkban megfogalmazott ötletekhez szerelnék hozzátenni egyet-mást, főként az idei új „tévés tantárgyak”, az ötödikes magyar irodalom, a nyelvtan és a történelem vonatkozásában.

Újból a felkészülésről

A legfontosabb előfeltétel e tárgyaknál is az, hogy a szaktanár gondosan felkészüljön! A televíziós óra ugyanis lényegesen nagyobb erőfeszítést kíván, mint a szokványos. Ma már egyre kevesebben vannak, akik közös mozilátogatásnak fogják fel az iskolatelevízió műsorainak megtekintését, ahol a tanár kísérő, terelő, fegyelmező funkciókat lát el csupán, s azt is úgy, ahogy. A felkészülés, szerintem, nem is adminisztratív jellegű elsősorban, hanem gondolati. Az adást megelőző néhány órában a tanár fokozatosan „aládolgozik” a tájékoztatóban közölt programnak, lehetőleg úgy, hogy a téma lényeges vonásai már a tanulók többségében tisztázottak legyenek a televíziós órára. A Hetedhét országon is túl című adásra például már tisztáztuk alkalmilag a népmesék jellemző vonásait. Az Ókori Kelet című adásig befejeztük e témakör tárgyalását. A magánhangzók című adásig befejeztük a magánhangzókkal kapcsolatban tervezett ismeretek tárgyalását. Az említett példákkal azt a közismert igazságot is bizonyítani szeretném, hogy az iskolatelevízió nem helyettesíti az ismeretátadó tanárt, viszont sajátos eszközeivel óriási segítséget ad munkánkhoz. Még az összefoglalást sem helyettünk végzi el, hanem számítva a mi intenzív munkánkra! Az iskolatelevízió adásainak felépítéséből — e tárgyakban — következtetni lehet arra, hogy a szerkesztés nemcsak a gondos előkészítést feltételezi részünkről, hanem az adást követő 15 perc, valamint a következő órák gazdaságos felhasználását is. A gazdaságosságon azt értem, hogy ne maradjon öncélú „szakszórakozás” a műsor, hanem tudatosan, módszeresen felhasznált ismeretelmélyítő és bővítő erővé váljék a tanítás folyamatában. A felkészülés legproblematikusabb része éppen a felhasználás megtervezése. A televíziós óra új típusú tanítási óra — ez is közhely már —, amelynek módszerei kialakulatlanok. Mivel kísérleti óratípusnak fogtam fel, én is átestem — mint előttem sokan mások — néhány kudarcon, s szereztem néhány, jelenleg megbízhatónak látszó tapasztalatot.

Ki írjon: a tanár vagy a gyerekek?

Néhány próbálkozás meggyőzött arról, hogy a televíziós adás alatt a gyermek nem végezhet semmi­féle manuális munkát, táblára vagy füzetbe nemírhat, nem rajzolhat. Indok: megoszlik a figyelem, nem hagy mély nyomot a hatás sem az értelemben, sem az érzelemben; az írástempóban mutatkozó nagy differenciáltság főleg a gyengébb képességű tanulók rovására megy; a sebtében végzett írásbeli munka nemcsak formájában romlik, hanem tartalmában is felületes. Egy másik tapasztalat. A műsorról csak minimálisat tudok előre. A tanári memória nem korlátlan. Elvileg viszont akkor tökéletes a felhasználás, ha bármikor hivatkozni tudok a műsor lényeges motívumaira, sőt az évvégi ismétléskor is feleleveníthetem a lényeges televíziós impressziókat. A folyamatos felhasználás biztonsága érdekében tehát jegyzetelek az adás alatt. Ez a munka megfoszt ugyan a szórakozás örömétől, de cserébe másik örömet kapok: a tanári jegyzet segítségével nemcsak az adást követő 15 perc során boldogulok jobban és könnyebben, hanem a következő órákon, vagy akár félév múlva is! A tanári jegyzetelés tehát hasznos és bőven megtérülő fáradozás. Kísérleteztem gyermek-jegyzőkkel is, de formális maradt. A TV-napló pedig csak dekoratív szerepet töltött be. Az írás a műsor alatt tehát a tanár dolga. A gyermek csak az adás után ír!

Játék a nyelvtannal

Módszerem az, hogy az adás végeztével felírom a táblára az óraszámot és a címet. Míg a tanulók ezt beírják a füzetükbe, addig átfutom a jegyzetemet, s az óra jellegének megfelelően kapcsolódok az adáshoz. Például A magánhangzók c. nyelvtani adás után azonnal felrajzoltam a „lottó-szelvény” sémáját a táblára, felírtam az 5 betűt, és versenyt hirdettem: aki elkészült, csukja be füzetét és álljon fel. Míg az első 10 gyerek elkészült, gondolatban módosítottam házifeladat-tervemet, mert láttam, hogy ez a játékos forma mennyire lázba hozta a gyerekeket. Mivel a lottó-séma csupán az egyik részletét érintette az összefoglalásnak, helyesnek véltem, hogy ezt a játékos formát alkalmazzam a hangrendi ismeretek rendszerezésére is házi feladatként. Így született meg bennem a „hangrendi totó” gondolata, a 13+1-es szelvény nyelvtani változata. Miután a hibátlan lottó-megoldásokra egy-egy jó pontot beírattam a pontozóval, és néhány újabb hang helyes értékelésének készségéről a gyengébb tanulóknál is meggyőződtem, felírtam a táblára: Hangrendi totó (magas=1, mély=2, vegyes=x).  Míg ezt minden gyerek leírta, szóban megoldottunk néhány példát, majd felírtam a táb­lára folyamatosan (nem táblázatba!) a 14 szót, melyeknek majdnem fele egytagú volt (ló, lő, fa, tű stb.). A következő óra igazolta eljárásom helyességét, és lehetőséget adott arra is. hogy a gyengébb képességű tanulókat is megérdemelt sikerélményhez juttassam.

Az adáshoz való kapcsolódás itt viszonylag könnyű és természetes volt. hiszen a televízió felhívta a tanárok figyelmét a lottó táblázat leírására. Az iskolatelevízió azonban nem kívánja uniformizálni a felhasználás módját, ezért többnyire a tanárnak kell feltalálnia magát. A történelemnél ugyancsak az óraszám és cím felírásával kezdem, majd átfutva a jegyzetet, megismétlem az adások végén szokásos vizuális összefoglalás gondolatmenetét a gyerekekkel, de most már természetesen az emlékeztető képek és feliratok nélkül. Ha szükségesnek látom, a néhány emlékeztető szót ezután felírom vázlatként a táblára, a gyerekek pedig a füzetbe. Jobbnak bizonyult azonban aza módszer, ha vázlatot sem írunk, hanem inkább megbeszéljük a szóbeli összefoglalás után a legérdekesebb részeket és következtetéseket vonunk le a látottakból, kapcsoljuk a fő motívumokat az eddigi ismeretekhez. Az ilyen beszélgetések alatt lehetőség adódik arra, hogy kérdéseket tegyenek fel a látottakkal kapcsolatban.

Tartalékolt képi élmények

Igen fontos, hogy a tanár kiszűrje az adásból azokat a részeket, amelyekkel kiegészíti, elmélyíti, rendszerezi, betetőzi a meglevő ismereteket, és tartalékolja, „talonba tegye” azokat a részeket, amelyek a következő tanítási egységek tárgyalásánál adnak majd segítséget. A Hetedhét országon is túl c. irodalmi adás a népmesék összefoglalásának idején jött, és ezt is tekintette fő feladatának, de emellett érintette a műmeséket, az állatmeséket is. Nyilvánvaló, hogy azadás után ezek a benyomások is felszínre akartak törni a tanulókból, de a határozott vezetés mellett nem volt módjukban. A maradék időt a tudatos tanári irányítás a népmesék összefoglalására korlátozta. A tartalékolt impressziók viszont a jegyzet segítségével a műmesék tárgyalásánál később tudatosan beépített „szemléltető eszközök” funkcióját töltötték be. Eleinte zavart, hogy az iskolatelevízió nem egyetlen meghatározott tanítási óra anyagát fedi, később ezt nem hibának, hanem előnynek éreztem. Nemcsak az időzítés zavarait oldja fel ez a szerkesztési mód, hanem tapasztalataim szerint hasznosan besugározza a tananyagot előre és hátra, egy-egy nagy tanítási egységben segít gondolkodni, tehát több órán át beépíthető, felhasználható a tanításban.

A „sztárok" és a számonkérés

A televíziós órából száműztem a számonkérést, értékelést azon tapasztalat alapján, hogy szinte kizárólag képesség, adottság dolga a televíziós impressziók visszaadása. Nincs elég szerepe a korunkban hallatlanul fontossá váló munkaerkölcsnek, a tudás meg­szerzésébe befektetett állhatatosságnak és szorgalomnak. Az első adások után „sztárok” törtek fel, élelmeskis harácsolok, akik minden babért learattak a gyengébb képességű, vagy éppen gyámoltalanabb, szerényebb gyerekek előtt. Nevelési megfontolások késztettek e folyamat fékezésére. Az érdekeltséget meg­tartottam, csak szerényebb „tiszteletdíjakkal.” Jelenleg egy jó pont szerzése a maximum, amelyet az adásfeldolgozása során szerezhet a tanuló. Az igazi szá­monkérés a következő óra elejére marad, amikor a tanult anyaghoz bedolgozzuk a műsor lényeges motívumait.

Befejezésül a televíziós óra kezdéséhez fűznék egyrövid megjegyzést. Tapasztalatom szerint az ajánlottelőkészítési 5 perc a gyakorlatban 2—3 percre zsugorodik, tehát a közvetlen előkészítést csupán néhányelőkészítő mondat vagy kérdés jelentheti. E néhányperc érdekében az osztálykönyvet a tanítási óra végén írom be, és jelentést sem kérek az óra elején. A készüléket csak az adás előtt egy perccel kapcsolom be, hogy pontosan időre jöjjön a fény és a hang. Módszereim — amint a bevezetőben is hangsúlyoztam — nem véglegesek számomra sem. Változatosan alkalmazom őket és újaikkal is kísérletezek a jövőben, mert vallom, hogy nincs egyetlen jó módszer, csak több jó módszer kombinációjával lehet eredményesen dolgozni.

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Kozneveles_1966/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=106&layout=s

37. Köznevelés 1966-07-8_p493

„Hogyan használjuk az iskolatelevíziót oktató-nevelő munkánkban” — Pályázati eredményhirdetés — A pályázatra beküldött pályamunkák szerzői közül a bírálóbizottság javaslatára a Művelődésügyi Mi­nisztérium Közoktatási Főosztálya a következő pályázók munkáit részesíti díjazásban: I. díjban (1500,— Ft) részesült: Materényi Jenő ált. isk. tanár (Budapest, II., Medve u. Általános Iskola) „Tisza" jeligéjű pályamunkája (tárgya: általános isk. irodalom) …

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Kozneveles_1966/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=566&layout=s

38. Történelemtanítás 1966-3./6 szám p30-31

Tapasztalatok, ötletek

A televízió történelem adásainak néhány tapasztalata

Az OPI Történelem Tanszéke és az Iskolatelevízió Szerkesztősége egésznapos tanácskozást tartott a televíziós történelemórák elvi és gyakorlati problémáiról. A tanácskozáson olyan vidéki és fővárosi tanárok vettek részt, akik rendszeresen kísérleteznek az ITV adásainak felhasználásával a tanításban. A tanácskozáson, amit, mennyit, mikor és hogyan? kérdésekre igyekeztünk helyes választ keresni.

1. Mit adjon az ITV? A megjelentek többsége jónak tartja a műsorok anyagát, mely igen szemléletes, sok élményt nyújt gyermeknek és tanárnak egyaránt. Hanus István (Egercsehi) tanár szerint vidéken nem sok lehetőség kínálkozik szemléltetésre. A gyűjtőmunka is csak szerény méretekben segíthet a tanárnak. A televízió lehetőségei pedig, mint ezt az eddigi adások bizonyították, szinte korlátlanok. A falusi gyermek nemcsak múzeumlátogatáson vehet részt tudósok vezetésével, hanem a történelem színterére is ellátogathat, s filmfelvételek, vetített hátterek, díszletek segítségével a kor levegőjét is megérezheti. Bank Lajos, Somogy megye Hetes községének tanára szerint a vonzó keretbe foglalt tévés ismeretek pozitív hatása különösen a gyengébb képességű tanulóknál hozhat nagy eredményt. Éppen ezért javasolja, hogy a lényegre utaló részek teljes felfogása érdekében lassítsák le néhol a műsor pergő ütemét, a lényeges csomópontokon kissé tovább időzzenek, adjanak több állóképet.
2. A „mennyit” vitatása szorosan összekapcsolódott, amit kérdésével. Nem is annyira az adások időbeli mérete volt vitatott, mint inkább az, hogy elvileg helyeselhető-e, ha az iskolatelevízió — anyagában — túllép a tanterv, a tankönyv korlátain. Tölgyesi László győri tanár szerint különösen az első műsornál volt tapasztalható, hogy a megszólaltatott tudósok nem vették figyelembe a tízéves gyermeknézőt. Pl.: „A restauráló laboratóriumban eltávolítják a fém leletekről a sókat, kloridokat” — a mondat érthetetlen a tízéves gyermeknek. Valamennyien osztottuk dr. Szebenyi Péternek az OPI munkatársának véleményét, aki szerint nem baj, ha az ITV mértékkel többet ad, növeli a konkrét történelmi ismereteket, mivel az adását egyúttal a szakos és főleg a nem szakos pedagógusok számára valamelyes továbbképzési alkalmat is jelentenek, de elsősorban mégis azt kell figyelembe venni, hogy a műsorok nézői mindenekelőtt a tízéves gyermekek.
3. Mikor érkezzék a tanítás folyamatába a műsor? (Az anyag tanítása előtt új anyagként; vagy a tanítással együtt haladva; közben; vagy utólag: megerősítve, kiegészítve a már tanított anyagot?) A vélemények az utóbbi két álláspont között oszlottak meg. Az összefoglaló típusú műsor a többség véleménye szerint akkor használható fel a legeredményesebben, ha az adást megelőző órán a tanár hagyományos módon rendszerezi azt a nagyobb egységet, amelynek összefoglalását a tv-program jelzi. Igen jól bevált nálam is ez a módszer, „Az Ókori Kelet” c. egység tárgyalásakor. Az ITV nem kimondottan összefoglaló típusú műsorai az értekezlet véleménye szerint akkor jók, ha nem egyetlen tanítási óra anyagához kapcsolódnak, hanem a nagyobb egységen belül több órán át felhasználhatók, s mint ilyenek vagy utólag vagy még inkább menet közben érkeznek. (Mint pl. az ókori Görögország c. műsor, melyet a tv akkor adott, amikor a legtöbb iskolában már belekezdtek a görög történelem tárgyalásába.)
4. A hogyan kérdése kettős irányban: az adások módszerbeli felfogása és a tévés órák feldolgozási módszere tekintetében is alaposan vitatott téma volt. A műsorok anyagának szerkesztési, rendezési módszeréről általában pozitív vélemények hangzottak el. Az első adás kivételével az eddigi műsorokat annyira jónak, sikerültnek tartottuk, mintha nem is kísérleti évről lenne szó, amelyben első ízben sugároz az ITV a történelem tanításához segítséget adó műsorokat. N agy problémát okoz azonban az, hogy egy egész ország sokféle iskolájának sokféle ötödikese és különböző felkészültségű és aktivitású pedagógusa számára igen nehéz olyan műsort összeállítani, amely maradéktalanul kielégít minden gyerek és tanár nézőt! A tanácskozáson is kiderült pl., hogy vannak, akik elsősorban a dokumentumszerű képanyagokban (múzeum, helyszín, térkép stb.), vannak akik főleg a játékos, dramatizált, jelenetszerű életképekben vélik meghatározni az ITV helyes módszerét. M indkét felfogásnak sok tekintetben igaza van. Ezért az a vélemény alakult ki a v ita során, hogy mindkét elemnek szerepelnie kell továbbra is. A tévés órák módszertana még nem alakulhatott ki. Ezért e tekintetben az a helyes felfogás, hogy ezeket kísérleti óráknak kell tekinteni, amelyeknek levezetésében többféle módszert lehet kipróbálni. Kísérleteim alapján én például a következő módszerbeli tapasztálatokról számolhatok be: a) A tévés órákra való felkészülésem több mozzanatból áll. A nagy távlatban való tervezésen túl — a tanmenet összehangolása a tv-programmal — a műsor által érintendő nagyobb egységet a tankönyvben áttanulmányozom, hogy adás u tá n „szűrni” tudjak a közvetlen felhasználás és a későbbi órákra tartalékolandó anyag tekintetében. Elolvastam a tv-program tájékoztatóját az adás várható anyagáról, s ehhez igyekszem megtervezni a néhány előkészítő kérdést, melyet az adás előtti 2—3 percben használok fel. Az órát azzal kezdem, hogy felírom a táblára — a gyerekek pedig a füzetükbe — az óraszámot és a címet. Ezzel is jelzem, hogy nem moziban, hanem tanítási órán vagyunk. b) Azért, hogy az adást tudatosan és tervszerűen használhassam fel, a műsor alatt jegyzetelek. A tanári jegyzet tartalmazza az egész műsor vázát, gondolatmenetét, érdekesebb adatait, melyek az órák marad ék 15 percében (közvetlen felhasználás), és a következő órák, összefoglalások, ismétlések során (utólagos felhasználás) kerülnek feldolgozásra. A „többlépcsős” felhasználásra alkalmas tanári jegyzetet a műsor — számomra üresjáratú részei — alatt súlypontozom, aláhúzom. Így a 15 perc alatt csak azokról a motívumokról beszélünk, amelyekre az adott órán szükségem van. A felhasználás második lépcsője a következő óra számonkérő része. Itt kérdések segítségével vezetem rá a „felelőt” a tankönyvi és a tévés ismeretek összekapcsolására. A harmadik fokozat a látott tévés impressziók beépítése az új anyag átadásába a következő órán, illetve órákon. c) Tévés óráim szerkezeti felépítése eltér a hagyományos óraszerkezetektől. Számonkérés (összefüggő felelet osztályzattal) nincs, de pontot lehet szerezni az előkészítés és a feldolgozás alatt is, amikor elsősorban a gyengébbeket szerepeltetem. A közvetlen feldolgozásra nálam eddig legjobban bevált tagolási módszer ez: 1. Műsor után rögtön kikapcsolom a készüléket, és a látott-hallott tévés összefoglalás után megismétlem a lényeg összefoglalását, most már kép és hang nélkül, emlékezet után (4—5 perc). 2. Ha összefoglaló típusú adás volt, akkor a részletekkel, érdekességekkel alátámasztott műsort feldolgozzuk az előbbi váz alapján, és összekapcsoljuk a tankönyvi ismeretekkel. Ha egyéb típusú a műsor, akkor ebben a részben a tankönyvi anyagból a tv által nem érin tett, de fontosnak tartott rész megbeszélése következik (5—6 perc). 3. A tévés óra összefoglalása a tankönyvi kérdések segítségével, s ha ez szükséges, közben rövid táblai vázlat készítése. Az elmaradt számonkérés pótlásául a következő óra számonkérő részét megnyújtom, hogy kellő számú osztályzatom legyen. Természetesen nem merevedek meg ennél az egy-két esetben bevált módszernél. Tovább kísérletezek, mert meggyőződésem, hogy a televíziós műsorok felhasználásának sokféle módszere lehetséges. Materényi Jenő

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Tortenelemtanitas_1966/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=103&layout=s

39. A szakszervezeti mozgalom folyóirata. 1967. 3./12 szám_p2

TARTALOMJEGYZÉK - … Materényi Jenő: A hazafias nevelésért ................................. 27

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/MunkaSzakszervezet_1967/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=89&layout=s

40. Népszava 1967-03-10_p4

Megjelent a Munka márciusi száma – … Materényi Jenő írása — egy, a Danuvia Művelődési Házában tartott gyermekfoglalkoztatási bemutató nyomán — azt a sokoldalú munkát méltatja, amelyet a budapesti művelődési otthonok végeznek az iskolások szabad idejének helyes felhasználása érdekében. …

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Nepszava_1967_03/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=75&layout=s

41. Népszabadság 1967-04-12_p3

HÍREK – … — Most jelent meg: Materényi Jenő: Párbeszéd (Kossuth). — Szabó Magda: Alvók futása …

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Nepszabadsag_1967_04/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=123&layout=s

42. Köznevelés 1967-07-7_p549-550

SZEMLE - Materényi Jenő: Párbeszéd Kossuth Könyvkiadó és a Művelődésügyi Minisztérium tavaly együttes pályázatot hirdetett a mai ifjúság erkölcsi arculatának ábrázolására. A pályázaton egy eddig jóformán ismeretlen író-pedagógus, Materényi Jenő „ugrott ki”, s hogy nem méltatlanul, azt most már a csaknem harmincezres példányszámban megjelent könyve is igazolja. Kár, hogy a „Párbeszéd” cím inkább az írói feldolgozás módszerére utal, mint a tartalomra, e miatt kissé színtelenül adja vissza a serdülők világának azt a kimeríthetetlen gazdagságát, a velük való törődés ezernyi örömét és gondját, mindazt, amit Materényi Jenő sok pedagógiai leleménnyel, már első művében is feltűnően érett stíluskészséggel próbál visszaadni. Dialógusai hol nyersen fogalmazó tömény kamaszfiúk, hol két töprengő pedagógus között folynak, s végül —tulajdonképpen — az író és olvasói között, hiszen a leírt „esetek” után nemcsak a két tanár vitatkozik egymással, hanem a vitába szükségszerűen bekapcsolódik azolvasó is, akinek állást kell foglalnia, színt kell vallania, hogy kivel ért egyet, kit marasztal el. Materényi írói módszere eléggé hagyományos. Egy-egy pedagógiai novellát — egyiket-másikat riportnak is nevezhetnénk —párbeszéd formájában megírt eszmefuttatás követ, levonva a történetből a lehetséges következtetéseket, mind a pedagógusok, mind pedig a szülők számára. Ez a hármasérdek — a kamaszé, a pedagógusé és a szülőé — zavaró is a tekintetben, hogy kinek is szól elsősorban ez a könyv. A kis elbeszélések vérbeli ifjúsági írót lepleznek le. Szerzőnk színesen, frissen, természetes sodrással kezeli anyagát, fordulatosan építi, szövi a cselekményt. A szülői gondatlanság, az apák és anyák ellentmondásos nevelői gyakorlatának bírálata már közhelyszerűbb megállapításokat tartalmaz, többnyire az ilyen irányú pedagógiai ismeretterjesztés jól ismert — bár valljuk meg őszintén, még mindig eléggé hatástalan — szólamait. A szakszerű beszélgetések ismét értékes pedagógus egyéniséget tárnak fel: egy sokat gondolkodó, tanítványait jól ismerő és szerető, velük lelkiismeretesen törődő, marxista filozófiai műveltséggel rendelkező pedagógusét; akit különösen az erkölcsi nevelés problematikája érdekel, és bátran, nyíltan teszi szóvá az erkölcstan iskolai oktatásának hiányát. Ebben a tiszteletre méltó és sok tekintetben az iskolai és társadalmi valóság élményhalmazából merítő harcos szemléletben és igényérzetben mégsem tudjuk a szerzőt egybehangzóan megerősíteni. Akár a Nevelési Tervre, akár az osztályfőnöki órák új tantervi tematikájára, valamint az ehhez kiadott módszertani kézikönyvre gondolunk, nem érezhetjük annyira elhanyagoltnak az erkölcsi nevelés ügyét iskoláinkban, ahogyan ezt Materényi könyvéből a pedagógiai irodalomban járatlanabb olvasó érzékelheti. Nem állíthatjuk, hogy a Nevelési Terv erkölcsi követelményrendszere vagy az osztályfőnöki órák tematikái hiánytalanul egybefogják a társadalmi tudatformák közül az erkölcs szféráját. De az erkölcsi tudatra, szokásokra és tevékenység-formákra vonatkozó legfontosabb meghatározó jegyeket ismertetik, rendszerezik és fejlesztik. Egy etikai tankönyv dogmatikus jellegéről visszatérő párbeszédeket folytatnak a könyvben. A fentebb említett és évek óta használatban levő nevelési dokumentumok az erkölcsi tudat és magatartásformák hatékonyabb alakítását szolgálják, mint amennyire azt a szerző és „vitapartnere” méltatják.

A szerző, Materényi Jenő izgatott igazságkeresésével, a nevelői felelősség okos szenvedélyével, stílusának kulturáltságával már első művével felhívta magára a figyelmet. (Kossuth, 1967) Dobos László

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Kozneveles_1967/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=607&layout=s

43. Magyar Szó 1967-10-3_p12

ÚJDONSÁGOK JEGYZÉKE – IFJÚSÁGI IRODALOM … MATERÉNYI Jenő: Párbeszéd-----------------------4,14

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/MagyarSzo_1967_10/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=51&layout=s

44. Magyar Ifjúság 1967-12-15_p3

Árpád-napi honfoglalók - … Néhány hónappal ezelőtt telefonhoz hívták a Medve utcai általános iskola magyar—történelem tanárát, Materényi Jenőt: — olyan diákotthont kell csinálnia, amilyen még nem volt! Lakói budapesti középiskolás fiúk lesznek, fizikai dolgozók gyermekei, akik csak nagy nehézségek, néha harcok árán tudnak tanulni, de akik nyugodt légkörben, segítő kezekbe kapaszkodva ki tudják futni formájukat, s az egyetemen is megállják majd a helyüket, tehetségükből telik az iramra… A Fővárosi Tanács „védőszárnyai” alatt, a II. kerületi intézményeként megszületett ez a „sosem volt” diákotthon. …

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/MagyarIfjusag_1967-2/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=586&layout=s

45. Budapesti KISZ Élet 1967-5./12 szám p17-20

Materényi Jenő: VADÁSZKALAND (NYÁRI TÁBORI ÉLMÉNY; EGYFELVONÁSOS VIDÁM JELENET ÚTTÖRŐKNEK)

SZEREPLŐK: Jóska (Nagyfőnök), Jancsi (Vörös Sólyom), Zoli (őrsvezető h.), Táborvezető (tanár), Peti (őrsvezető).

1. KÉP

SZÍN: Erdőrészlet. A sarokban sátor. A másik oldalon beszélget a táborvezető Petivel, majd Zoli jön vívódva, bizonytalanul.

TÁBORVEZETÖ: (továbbiakban T. v.) Abban maradunk Peti, hogy te megírod a számokat pirossal és kékkel. Vigyázz, hogy a számokat tisztán ki lehessen olvasni! (észreveszi a toporgó Zolit) Mi újság Zoli?

ZOLI: (zavartan) Nagyon fontos mondanivalóm van táborvezető elvtárs!

1. v.: Ilyen korán reggel? . . . Miről van szó?

ZOLI: Ma délután... az őrsömből... két pajtás . . . meg akar szökni!

PETI: A mi őrsünkből? . . . Hová? . . . Haza?

ZOLI: Nem! . . . Vadászni!

1. v.: Micsoda? . . . Megőrültek? . . . Mivel akarnak vadászni?

ZOLI: Nyíllal! . . . Mint Robin Hood a sherwoodi erdőben! Vagy mint az indiánok!

PETI: Olyan tapsifüles nem létezik, amelyik bevárja őket és célbaáll nekik!

ZOLI: A nyílvesszők végére hosszú szegeket szereltek, és hegyesre ráspolyozták!

1. v.: Ennek fele sem tréfa! Ez így már nagyon veszedelmes játék!

PETI: Kik akarnak megszökni?

ZOLI: Lévai Jóska és Kusza Jancsi!

1. v.: És hová készülnek vadászni?

ZOLI: Csak úgy, ki az erdőbe! Azt mondták, addig mennek, míg vadra nem akadnak.

1. v.: Ez jó kis meglepetés lett volna nekem! . . . Nem gondolnak arra, hogy eltévedhetnek, vagy baleset érheti őket? Megáll az ember esze! . . .

PETI: Van egy javaslatom! Leckéztessük meg őket valahogyan!

1. v.: Nem is rossz gondolat! . . . Figyeljetek ide! . . . Petike, te elmégy az erdészhez és (suttogva folytatja kb. 2—3 mondatnyit, de a közönség ne hallja mit beszélnek. Közben felnevetnek.)

PETI: Az erdésznek van?

1. v.: Van! Láttam!

PETI: És kölcsön adja nekem?

1. v.: Majd írok néhány sort! Azután megkéred az erdész bácsit, hogy (suttogás, nevetés)

PETI: Hát ez irtó klassz lesz!

1. v.: Zoli! Te beszélsz a két hőzöngő vadásszal és megkéred őket, hogy vigyenek magukkal!

ZOLI: És ha nem akarnak?

1. v.: Olyan nincs! Ez kizárólag a te ügyességeden múlik! Minden áron velük kell menned! Csak így tudod őket arra a helyre irányítani, ahová megbeszéltük. Érted a feladatot?

ZOLI: Igen, megértettem! (képváltozás)

1. KÉP

SZÍN: Ugyanaz. A sátor előtt csomagol a két fiú. Zoli figyeli őket.

JÓSKA: Hány nyílvessződ van, Jancsi?

JANCSI: öt.

JÓSKA: Elég lesz, mert nekem is van hat darab éles!

JANCSI: A tőrödet kiköszörülted?

JÓSKA: Na hallod? Csak nem képzeled, hogy békanyúzóval megyek vadászni! Olyan éles, mint a borotva. Nézd! (kitép egy hajszálat, elvágja)

JANCSI: Ez igen!

ZOLI: A vöröskeresztes ládát visszük?

JANCSI: Hát az minek?

JÓSKA: Igaza van Zotyónak, az tényleg kellene!

ZOLI: Ki tudja, hátha szükségünk lesz rá!

JANCSI: (most kapcsol) Hogy-hogy szükséGÜNK? Talán szükségeTEK?

JÓSKA: Csak nem gondoltad meg magad, öreg fiú?

ZOLI: Hát izé valahogy így van. Elmehetnék veletek?

JANCSI: Az nem olyan egyszerű!

ZOLI: Miért?

JANCSI: Először is: Ezen a vadászportyán nem játszhatod az őrsvezetősdit, mert Jóska lesz a főnök! ö parancsol! A helyettese pedig én vagyok! Érted? Te legfeljebb közlegénynek jöhetsz velünk!

ZOLI: Ez az egész? máris benne vagyok!

JÓSKA: Várj még, kispajtás! A másik feltétel az, hogy hozd magaddal az őrs vöröskeresztes ládikáját!

ZOLI: Ezt is vállalom!

JANCSI: A harmadik feltétel az, hogy te cipeled mind a három csomagot.

ZOLI: Ne toljatok ki velem! Nem málhás állatnak megyek, hanem vadászni!

JÓSKA: Ha nem tetszik, nem jössz!

JANCSI: Büdös a munka az őrsvezető úrnak! Csak parancsolni szeret!

JÓSKA: Parancsolni pedig nem fog, mert most én vagyok a főnök! Nálam, fiacskám, meg kell szoknod a fegyelmet! Vagy vállalod, vagy maradsz itt a hátulgombolós óvodások között érted?

ZOLI: Na, jól van, vállalom. Van még valami?

JÓSKA: Van! Ettől a perctől kezdve engem Nagyfőnöknek fogsz szólítani!

JANCSI: Engem pedig Vörös Sólyomnak!

ZOLI: Rendben van! Csak egy a baj! Nekem nincs éles nyílvesszőm!

JÓSKA: Lásd, hogy kik a haverjaid, én adok egyet! (ad)

JANCSI: Én is (ad). Közlegénynek elég kettő, hiszen csak önvédelemből használhatja. Vadra csak mi lövünk!

JÓSKA: Majdnem elfelejtettem, hogy csak holnap estére érünk ide vissza! (homlokára csapva) Tehát kaja kell! Két napra elegendő vadászkaja! Érted Zoli?

ZOLI: Honnan szerezzek én itt az erdő közepén annyi kaját? Képtelenség!

JÓSKA: Dehogy képtelenség! Csak gondolkodni kell egy cseppet! Na? Pedig nagyon egyszerű! A raktársátor tele van kajával!

ZOLI: (meghökkenve) Csak nem képzelitek, hogy lopok?

JANCSI: Miért ne? Valamivel be kell bizonyítanod, hogy vagány vagy!

ZOLI: Ezt nem gondolhatjátok komolyan Én még sosem loptam!

JÓSKA: Most fogsz! Ha megszerezted a kaját, velünk jöhetsz (Zoli töpreng)

JANCSI: Ez nem is számít igazi lopásnak, Zoli! Csak kölcsönvesszük! Helyette közprédára adjuk az elejtett vadat!

JÓSKA: Egy szarvas többet ér, mint néhány konzerv.

ZOLI: És, ha nem lövünk semmit?

JÓSKA: Az nem létezik!

ZOLI: Na, jó, nem bánom, megszerzem a kaját.

JÓSKA: Akkor Zotyó, nyomás a raktárhoz!

ZOLI: Nagyfőnök! Előbb nézzetek körül, hogy tiszta-e a terep!

JÓSKA: Rendben van. Vörös Sólyom, a kukkert! (átadja) Csendesen gyere mögöttem! (kémlelve, lopakodva, négykézláb kimennek. Zoli papírt, ceruzát vesz elő, és üzenetet firkant, melyet közben hangosan mond.)

ZOLI: „Megbízatásom érdekében lopni kényszerültem néhány konzervet és kenyeret. Kovács Zoltán őrsvezető helyettes.” Ez így jó lesz. A szakács rögtön észreveszi üzenetemet, (a két fiú visszaérkezik)

JÓSKA: Minden rendben, Zotyó!

JANCSI: Sehol semmi mozgás.

JÓSKA: Mehetsz! Majd mi fedezünk és füttyszóval jelezzük, ha baj van. (Elindulnak. Elöl Zoli négykézláb, mögötte a másik kettő)

III. KÉP

SZÍN: Erdei tisztás, fa, két bokor. A baloldali bokor mögött senki. A középső bokor mögött a medvének álcázott csapatvezető és Peti rejtőzik. Innen dobják át a döglött nyu- lat az üres bokor mögé. A jobb oldalon fa, melyhez majd kikötik Zolit. Zoli a fának hattal ül le, vele szemben, a középső bokornak háttal a két vadász. Elcsigázottan érkeznek a színre. Zoli erősen felmálházva kullog mögöttük. Fejükön indián tolldísz.

ZOLI: Nagy főnök! Nem bírom tovább! Pihenjünk egy kicsit!

JÓSKA: Engedélyt adok a pihenésre! (nagyképűen) Zotyo! A kulacsokat!

JANCSI: Mozgás! (Zoli odaviszi a kulacsokat, visszamegy. A két fiú iszik. Közben zörej hallatszik. A két fiú megmerevedik, majd ijedten néz kórul.) Mi volt ez, Nagyfőnök?

ZOLI: Véletlenül ráléptem egy száraz ágra! JÓSKA: Nem tudsz vigyázni?

ZOLI: Csak nem félsz, Nagyfőnök?

JANCSI: Ez nem félelem, hanem éberség!

JÓSKA: Tegyük a fegyvereket magunk mellé! Az óvatosság sosem árt!

JANCSI: Hozd mar a kaját, Zotyó! (Zoli úgy tesz, háttal a közönségnek, mintha most nyitná ki a konzerveket, azután átadja nekik a kenyérszeletet és a konzerveket, majd visszamegy, ö is enni kezd.)

JÓSKA: Ez az igazi élet, Vörös Sólyom!... Igaz? (közben esznek)

JANCSI: Nem is kötélhúzás meg számháború!

JÓSKA: Én már nagyon unom ezeket az óvodás játékokat! (zörej, felkapjak nyilaikat, ijedten felugranak, körülnéznek, kukker) Sehol semmi!

JANCSI: Mi volt ez, Zoli?

ZOLI: Egy mókus! (felnéz a fára) Ni-ni, egy mókus! . . . Ott a fan! (mutatja)

JÓSKA: Hol van az a mókus? (gyanút fog, elindul Zoli fele, felnéz a fára)

ZOLI: Hopp! . . . Éppen most ugrott át egy másik fara! (A Zoli által mutatott irányba egyszerre kapják fejüket, majd jelentőségteljesen néznek egymásra)

JÓSKA: Igen? . . . Szóval mókus volt?

ZOLI: Az! (Jóska rászegezi nyilát Zolira, és ingerülten faggatja)

JÓSKA: Miféle mókus járt itt, mi? Felelj! Hány lába volt annak a mókusnak, mi?

ZOLI: Ostoba kérdés, hány lett volna? Négy!

JANCSI: Tisztelettel beszélj a Nagyfőnökkel, te sápadtarcú kutya, mert beléd eresztem ezt a nyílvesszőt, (rácélozza)

JÓSKA: Nyugi, Vörös Sólyom! Nem szabad elsietni a vallatást! Bízd csak rám!

ZOLI: Hagyjatok enni, éhes vagyok!

JÓSKA: Az is maradsz, kutya! Azonnal tedd el a kaját és a bicskát! Keresd elő a hátizsákból a kötelet! (megteszi) Hátra- arc! (Zoli szabályosan megfordul, Jóska ledobja nyilát, elkapja Zoli két karját, hátrahúzza) Kötözd meg a csuklóit Vörös Sólyom! (megköti) Gyerünk a fához!

ZOLI: Mit akartok velem? Eresszetek el!

JÓSKA: Kötözzük oda jó erősen, hogy moccanni se tudjon! (megteszik) Úgy ni. Gyerünk, folytassuk a lakmározást! (visszaülnek) Hadd csorogjon a nyála! (esznek, isznak, nyújtózkodnak)

JANCSI: így már mindjárt más a világ! Tele hassal nem ideges az ember!

JÓSKA: Ilyenkor szokott a fater rágyújtani! (előkotorja zsebéből a cigit) Nesze! Megígértem, hogy egy egészet adok.

JANCSI: Kösz. (nézegeti) Ez már döfi!

JÓSIKA: (rágyújt, nyújtja a lángot Jancsi felé, nagyképű) Itt a tűz öregem! Szívd már, mert a körmömre ég a gyufa (újat gyújt) Erősebben szívd! Jaj, de ügyetlen vagy! Látszik, hogy kezdő vagy. Koca-dohányos! (pöfékelnek)

JANCSI: Az igaz, hogy ritkán szívok!

JÓSKA: Hány cigit szívtál már el életedben?

JANCSI: Egészet még soha! ... De közösen a srácokkal már legalább ötöt.

JÓSKA: Az is valami? Én már egyedül is szívtam egy egész Fecskét!

JANCSI: Zolinak is kellene adni!

JÓSKA: Szó sem lehet róla!

JANCSI: Panaszkodás nélkül cipelte eddig a nehéz motyót. Megérdemelne egy slukkot.

JÓSKA: Na, jó, nem bánom. Ne mondja azt, hogy nem kapta meg a prémiumot. (Feltápaszkodik, Zolihoz megy, a szájához nyújtja a füstölgő cigit.) Szívjad! . . . (Zoli szó nélkül köp. Jóska meglepetten eldobja a cigarettát) Micsoda? ... Ez a hála, te pimasz!? (Karját emeli, de Jancsi odarohan, lefogja.) Szétverem a képedet!

JANCSI: Ez nem illik egy Nagyfőnökhöz!

JÓSKA: Mi az, hogy nem illik?

JANCSI: Nem illik megütni egy megkötözött foglyot (Jóska belátja, leülnek)

JÓSKA: Az a szerencséje, hogy meg van kötözve! Különben ellátnám a baját!

ZOLI: De nagy hős vagy! Eresszetek el, és majd meglátjuk, ki az erősebb!

JÓSKA: Nem ettem bolondgombát. Ennek van esze. Ha eleresztenénk, egyből lelécelne, és beköpne bennünket a seriffnél. Maradj csak a fánál öregem és élvezd, hogy milyen jóízűen cigizünk.

ZOLI: Nem is tudtok igazán cigizni! Csak pöfékeltek. Egyikőtök sem szívja le.

JÓSKA: Én nem merem letüdőzni? (Feltűnően hosszú szipkát vesz elő, új cigarettára gyújt, utána beteszi a szipkába. Jancsi ámul.)

JANCSI: Jaj, de muris.

JÓSKA: Hát még, ha tudnád, hogy így mennyivel jobb!

JANCSI: Adj egy slukkot, Nagyfőnök!

JÓSKA: De csak egyet! (átnyújtja, Jancsi szippant, köhög) Mi az? Nem ízlik?

JANCSI: De nagyon jó, csak véletlenül letüdőztem.

JÓSKA: Most már te sem vagy kocabagós. (Megveregeti a vállát, visszaveszi a szipkát, szippant, pöfékel.)

JANCSI: Nagyfőnök! (bágyadtan) Olyan furcsán érzem magam!

JÓSKA: Mi van veled?

JANCSI: Nem tudom, szédelgek, és a gyomrom kavarog.

JÓSKA: Nyomás a bokrok közé! (Jancsi a jobb oldalón kitántorog a gyomrát fogva) Úgy látom, ebből rókavadászat lesz! Kezdő még a fiú.

ZOLI: Miért ugrattad be Jancsit ebbe a hülyeségbe?

JÓSKA: Fogd be a szád! Ez nem hülyeség. Minden felnőtt bagózik! A nők is.

ZOLI: De gyereknek még nem való. Árt az egészségének.

JÓSKA: Sok a szöveg, unom már . . . (Jancsi jön vissza, megviselt állapotban, zsebkendőjével száját törölgeti) Mi van Vörös Sólyom? Csak nem láttad viszont a konzervet?

JANCSI: De igen. Azt hiszem romlott volt a konzerv. (Jóska is kezd rosszul lenni, néha a gyomrához kap, de leplezni igyekszik.)

JÓSKA: Látod, ez lehetséges . . . Ilyen melegben hamar romlik a konzerv (böfög) Lehet, hogy nekem is megártott a konzerv? (felkel, gyomrát fogja) Azt hiszem többet ettem a kelleténél. Jót tenne egy kis mozgás, (erőltetett lassúsággal indul, majd hirtelen szájához kapva kezét, kifut)

JANCSI: (leül, sóhajtozik) Te Zoli! Őszintén szólva nem is olyan jó ez a cigi, mint gondolná az ember.

ZOLI: Akkor miért szívod?

JANCSI: Te is tudod, hogy óvodásnak tartják az embert a srácok, ha nem adja a nagyot!

ZOLI: Már aki! ... Az biztos, hogy bátorság kell ahhoz, hogy a felkínált slukkot visszautasítsd, mert gúnyolnak érte a srácok. De csak eleinte!

JANCSI: Később nem?

ZOLI: Később már nem törődnek veled! Látod engem békén hagynak már! (Jóska jön vissza homlokát törölgetve)

JÓSKA: Hogy ki tudja készíteni az embert egy romlott konzerv! Majdnem rosszul lettem én is.

ZOLI: Nem a konzerv készített ki, Nagyfőnök, hanem a cigi!

JÓSKA: Meséld a nagymamádnak, ne nekem. Nem először cigizek, és még soha nem lettem rosszul!

ZOLI: Hát, akkor én miért nem lettem rosszul? Én is ettem a konzervből!

JÓSKA: De nem egy egész dobozzal!

JANCSI: Büntessük meg azzal, hogy megetetjük vele, ami még maradt a dobozban.

JÓSKA: Helyes! (Felállnak, Zolihoz mennek és kenyérdarabkákra kenve megetetik vele a maradékot. Zoli mosolyogva majszol.) Nyeld szaporán! Ne sajnáld magad! Annál jobb, minél hamarabb túlesel a viszontlátás örömein. ízlik?

ZOLI: De még mennyire! Ilyen kellemes fogságba sem kerül mindenki! (Nagyobb zörej hallatszik a bal szélső bokor felől, mert Peti kiemelkedve — láthatóan — a bokor mögül egy döglött nyulat dob a szélső bokor mögé. Petit csak a közönség látja, a két fiú nem, háttal vannak. Jancsi megfordul és a bokor felé bámul.)

JANCSI: Mi volt ez? Hallottad Nagyfőnök?

JÓSKA: (ledobja a konzervdobozt, felkapja nyilát, Jancsi kukkerral figyeli a bokrot. Jóska féltérdre ereszkedve céloz a szélső bokorra. Belelő a bokorba, amely mögött a döglött nyúl van. A nyúl kivágott festés is lehet. Aztán odarohan a bokorhoz és öntelt ábrázattal peckesen jön vissza.) Na, Vörös Sólyom, mit szólsz ehhez? Ehhez a lövéshez?

JANCSI: Óriási voltál, Nagyfőnök! Ez aztán a mesterlövés!

JÓSKA: Hiába, aki tud, az tud!

ZOLI: Melyik részén találtad el Nagyfőnök?

A két fiú fülénél fogva magasba tartja, nézegeti a nyulat, egyre zavartabban.)

JANCSI: Te Nagyfőnök! . . . Ezen a nyuszin nem látszik sehol a nyílvessző becsapódása!

ZOLI: Vigyázzatok, hogy össze ne kenjétek magatokat a vérrel!

JANCSI: Miféle vérrel?

ZOLI: Hát a lelőtt tapsifüles vérével!

JANCSI: Ez nem is véres!

ZOLI: Ügy látszik, ez egy fehérvérű nyuszi volt.

JÓSKA: Ne gúnyolódj Zotyó! Mert könnyen megjárhatod.

ZOLI: Ha igazi vadnyulat lőttél volna, elismerném vadásztekintélyedet, de így nem!

JÓSKA: Mit beszélsz?

JANCSI: Azt mondja, hogy ez nem is vadnyúl!

JÓSKA: Hát mi a fene?... Cserebogár?

JANCSI: Ne törődj a csúfolódásaival, Nagyfőnök! Lövünk mi még nagyobb vadat is!

ZOLI: Azt sem hiszem el! . . . Ügy eltűnnétek, mint a kámfor, ha egy szarvas felbukkanna itt a tisztás szélén.

JANCSI: Nemhogy egy szarvastól, de még egy vaddisznótól sem ijednénk meg! Igaz, Nagyfőnök? (ledobják a nyulat, felveszik nyilaikat)

JÓSKA: Vaddisznó? (fölényesen) Az is valami? Nem egy vadkocától, hanem még egy medvétől sem ijednénk meg! Egyetlen lövéssel leteríteném! Aztán az elnyúlt mackó bundájára rátenném az egyik lábam (megjátssza) — és Jancsi lefényképezne.

JANCSI: A képet beküldeném a Pajtásba!

JÓSKA: Sőt, a televízióba is.

JÓSKA: Kár, hogy medvék nincsenek ebben az erdőben! Az lenne az igazi zsákmány!

JANCSI: Tátva maradna a fiúk szája!

ZOLI: Nagyfőnök! Te nem félnél egy igazi medvétől?

JÓSKA: Nem én!... Nem vagyok olyan beijedős pacák, mint te! (Ijesztő morgás, brummogás hallatszik. Rémülten fordulnak hátra. A középső bokor mögül lassan kiemelkedik egy medvefej. A két fiú ledobja a nyilát, megfordul, és fejvesztetten menekül.) Segítség! Segítség! (Még kintről is hallatszik elhalkuló kiáltásuk. A bokrok mögül felemelkedik a táborvezető és Peti. Kacagva néznek a menekülők után, majd a fához közelednek.)

1. V.: Ezek úgy megrémültek, hogy meg sem állnak a táborig!

PETI: Azt hiszem nem felejtik el egyhamar ezt a leckét!

1. V.: Gyere, oldozzuk ki Zolit!... (Leoldják a kötelékeit, Zoli pedig szabályosan jelent.)

ZOLI: Táborvezető elvtárs! Gábor Zoltán őrsvezetőhelyettes jelentem, végrehajtottam a feladatot!

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/BudapestiKISZElet_1967/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=224&layout=s

46. A szakszervezeti mozgalom folyóirata. 1968. 3./12 szám_p32

A továbbtanulás segítésére – Kollégium — tehetséges munkásgyermekeknek.

Budapesten, а II., Keleti Károly utca 37. szám alatt tavaly decemberben új kollégium nyílt meg. Ideiglenes neve: Középiskolai Fiúotthon — s ez csak annyit jelez, hogy lakói középiskolás fiúk. Felvételüknek azonban három alapkövetelménye van. Így az, hogy fizikai dolgozó gyermeke legyen; kitűnő, jeles vagy jó tanulmányi eredményt igazoljon s azt az iskolai véleményt mutassa fel, hogy a diákotthon segítségével egyetemi tanulmányok folytatására alkalmasnak látják; végül az, hogy a felvételt kérő gyermek szülője, gondviselője budapesti lakos legyen.

Ez utóbbi követelményt az teszi érthetővé, hogy a különleges diákotthont a Fővárosi Tanács hozta létre a kétmilliós város munkásainak tehetséges fiúgyermekei részére. Kollégiumban általában vidékieket helyeznek el, ebben a diákotthonban pedig csak helybelieket, olyan munkásgyermekeket, akiknek otthoni környezete gyakran hátrányos, kedvezőtlen vagy éppen visszahúzó erőként hat, s a fiatal ezért csak igen kis mértékben tudja kibontakoztatni képességeit.

A származási kategóriák rendszere idején az egyetemi felvételeknél bizonyos előnyt jelentett a munkás származás. Az efajta megkülönböztetés megszűnt.

NYÍLT VERSENYBEN,

azonos feltételek, lehetőségek mellett nézhet minden fiatal az egyetemi felvétel elé, ahol a tanulmányi eredmény, a tudás, a tehetség a legfőbb értékmérő.

Ezzel az intézkedéssel párhuzamosan azonban a párt- és kormány- határozatok felhívták az állami és társadalmi szervek figyelmét arra, hogy fokozott gondot fordítsanak a fizikai dolgozók gyermekeinek tanulmányi támogatására, segítsék középiskolai és egyetemi továbbtanulásukat.

A helyzet mégis úgy alakult, hogy az egyetemi felvételeknél csökkenő tendenciát mutat a fizikai dolgozók gyermekeinek arányszáma, akárcsak a gimnáziumok III—IV. osztályaiban, ahol a diákok egy része versenyképtelenné válva kimarad már az I. vagy II. évfolyamról. Egyébként is igen sok gimnáziumban rendkívül kedvezőtlen, alig néhány százaléknyi a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya.

Helyes lenne tehát ismét a származási megkülönböztetés bevezetése, ami formális helyzeti előnyt, meg nem érdemelt előjogokat biztosítana a fizikai dolgozók gyermekeinek? Aligha. így hát megsegítésükre az egyetlen mód: amit a család nem tud nyújtani, azt kapják meg a társadalomtól. így érjük el, hogy minden gyermek valóban a kibontakozó képesség és tudásbeli színvonal alapján kerüljön be a felsőfokú intézményekbe. Kétségtelen, hogy

TÖBBET KELL TENNÜNK

ennek érdekében, mint amennyit az utóbbi néhány évben tettünk. E fontos társadalmi kötelezettséget ismerte fel a Fővárosi Tanács, amikor létrehozta az említett különleges kollégiumot.

Az intézményt „születése" napjától jelentősen támogatja a szakszervezeti mozgalom, méghozzá kettős vonatkozásban. Egyrészt a tanulmányi munka eredményességének fokozásával, másrészt — amire itt nem térek ki részletesebben — az iskolán kívüli kulturális élet színvonalának emelésével.

A tanulmányi munka eredményességének, „termelékenységének” fokozása érdekében egyedülállóan magas szintű segítséget ad a szakszervezeti mozgalom azzal, hogy a III. és

1. osztályos gimnazisták számára egyetemi tanársegédek által vezetett tanulmányi szakköröket szervezett az intézményen belül. Ennek jelentősége nemcsak abban áll, hogy a több órányi utazás idejét a diákok hasznos munkára fordíthatják (ugyanis nem kell utazniuk a TIT vagy a SZOT által szervezett egyetemi előkészítő tanfolyamokra, szakköri foglalkozásokra), hanem abban is, hogy a kollégiumon belül kiscsoportos foglalkozás keretében egy főre lényegesen több „pedagógiai ráfordítás” juthat. Ezeken az előnyökön túlmenően pedig lehetőség nyílik a differenciált foglalkozásra, ami abban nyilvánul meg, hogy mindkét osztálynak valamennyi szakon kétféle foglalkozás indult. Egy a tantárgyból lemaradottak segítésére korrepetáló jelleggel, egy másik pedig a

MAGASABBSZINTÜ KÉPZÉS

szolgálatában, egyetemi előkészítő jelleggel. Mindkét osztály számára külön-külön indult matematikai, fizikai és orosz nyelvi tanulmányi szakkör heti két-két, összesen heti 12 órában. Ez a rendszer felbecsülhetetlen értékű támogatást jelent az érettségire és az egyetemi felvételre készüléshez, még ezen a „rövid távon” is. Ugyanakkor azt ígéri, hogy szinte teljesen biztosítja a harmadikosok tanulmányi előfeltételeit a majdani bejutáshoz az egyetemre.

A Fővárosi Művelődési Ház ugyancsak értékes segítséggel járul hozzá a tanulmányi munka minőségének fokozásához. A diákotthonba kihelyezett könyvtári részlege szótárakat, lexikonokat, enciklopédikus műveket, kötelező középiskolai irodalmi könyvanyagot tartalmaz, amelyet a kollégisták — mint kézikönyvtárat — önkiszolgáló jelleggel használhatnak tanulmányaikhoz. Most készül a közös távlati terv, amely szerint a Fővárosi Művelődési Házban ez év őszén induló tudományos diákszakkörök törzsgárdáját a kollégiumi fiúk adják majd. A művelődési ház igazgatója elsőként ajánlotta fel, hogy rendszeres, ingyenes irodalmi és zenei műsorokat biztosít a diákotthon munkásfiataljainak, méghozzá „házhoz szállítva”. A növendékeket ugyanakkor szívesen látják az intézmény bármelyik ismeretterjesztő, művészeti, szórakoztató szakkörébe, klubjába. Nem marad el a SZOT kulturális osztályának segítsége sem; januárban például ingyenes színházlátogatást biztosított az egész kollégiumnak.

E néhány példa csak egyetlen, nemrég létesült intézmény életének keresztmetszetében vázolta azt a társadalmilag igen értékes tevékenységet, amellyel a szakszervezeti mozgalom a munkás származású, tehetséges fiatalok továbbtanulását támogatja. Azok pedig, akiknek szükségük van e segítségre, minden bizonnyal igazolni fogják, hogy érdemesek rá! MATERÉNYI JENŐ

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/MunkaSzakszervezet_1968/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=85&layout=s

47. Köznevelés 1968-03-8_p167-169.

MATERÉNYI JENŐ: Különleges diákotthon a fővárosban. A budapesti egyetemeken néhány év óta csökkenő tendenciát mutat a fizikai dolgozók gyermekeinek arányszáma. Az okokat vizsgálva sokan jutottak arra a megállapításra, hogy nem az egyetemi felvételi rendszerben van a hiba, hanem a tanulók felkészítésében.

Igaz, a származási kategorizálás megszűnt, ám a párt- és kormányhatározatok hangsúlyozzák: társadalmi szükséglet és szocialista társadalmunk kötelezettsége is a munkásosztály irányában, hogy a fizikai dolgozók gyermekeinek fejlődésére fokozott gondot fordítsunk. Ez a feladat a kategorizálás megszüntetése óta a középiskolák egy részében bizonytalanná, formálissá vált. Az „egy kalap alá vett” tanulók azonos pedagógiai segítésben és elbírálásban részesülnek, tehát a fenti elv nem érvényesül eléggé a gyakorlatban. A fizikai dolgozók gyermekeinek egy része a középiskola III—IV. osztályáig versenyképtelenné válik a továbbtanulás szempontjából, vagy kihullik már az I. és II. osztályból.

E jelenségeket látva, a Fővárosi Tanács elhatározta, hogy olyan diákotthont hoz létre a fővárosi fizikai dolgozók tehetséges gyermekei részére, melyben a művelt, jól kereső családok otthoni környezetéhez, lehetőségeihez hasonló feltételeket teremt. Így a tanuló behozhatja a környezetéből származó hátrányait, és versenyképessé válhat az egyetemeken való továbbtanulás tekintetében. Ezért a tanács az Agrár- tudományi Egyetemtől a múlt év nyarán visszakapott kollégiumi épületet — Bp. II., Keleti K. u. 37. — felújította, és a Művelődésügyi Minisztérium segítségével teljesen új felszereléssel látta el.

Az épületben a múlt év augusztusa óta kőművesek, festők, mázolok, asztalosok, víz- és gázszerelők dolgoztak november végéig. A munkálatokat a II. Kerületi Tanács VB Oktatási Osztálya irányította. A régi stílusú kollégium sötét hangulatát világos színek változtatták derűssé. A sötétbarna ajtók, bútorok helyére világoszöld és fehér falak, ajtók, natúr színű bútorzat került. Az épületben jelenleg négy-, hat- és nyolcszemélyes szobák vannak, modem szőnyegekkel, függönyökkel, faliszőnyegekkel, szekrényekkel. Gázboyleres fürdőszobák, zuhanyozó, mosdó áll a fiúk rendelkezésére. (Jellemző, hogy a felvett tanulók közül csak néhánynak volt otthon fürdőszobája.) Ebédlőjükben terített asztal, szalvéta, rozsdamentes étkészlet várja őket, mennyiségileg és minőségileg egyaránt elsőrendű étellel. Társalgó, televíziós szoba, rádió, 25 féle folyóirat, kézikönyvtár, lemezjátszó ad lehetőséget szabad idejük kulturált felhasználására.

Az új diákotthon azonban nem a tárgyi felszerelésben ad legtöbbet a fiúknak, hanem a tanulmányi előrehaladás feltételeinek megteremtésében. Három normálméretű tanterem biztosítja külön-külön a II.,

III., IV. osztályosok zavartalan tanulását a stúdiumok ideje alatt. Tanulótermenként a létszám 20 fő. Gyakorlatilag azonban a stúdiumok alatt 10—15 fiú dolgozik egy teremben, sőt néha kevesebb is. A negyedikesek hálószobáit lakószobákká alakítottuk, hogy az érettségire való felkészüléshez maximális segítséget adjunk. Ugyancsak jelentős létszámot vonnak el a tanulótermekből a tanulmányi szakkörök. Amit az állami költségvetésből jelenleg még nem lehet biztosítani, azt megkaptuk a társadalomtól, a szakszervezeti mozgalomtól: egyetemi tanársegédek, oktatók vezetik a matematikai, a fizikai és az orosz nyelvi szakkört.

A III. és IV. osztályos tanulók részére jelenleg heti 12 órában folyó szakköri munka minden szakon kettős feladatot lát el. Egyrészt „elsősegélyt nyújt” azoknak, akik a tárgyakból nem jelesek, tehát korrepetálnak, hogy a tanulmányi felkészültség és eredmény tekintetében behozzák lemaradásukat. Másrészt a szaktárgyakban kiválóknak továbbképzést, egyetemi előkészítést biztosít kiscsoportos foglalkozási keretben. A korrepetálási jellegű foglalkozásokon az e tárgyakból nem jeles tanulóknak kötelező a részvétel.

Felvételi rendszerünk szerint a növendék csak addig maradhat a diákotthonban, amíg bizonyítja, hogy képességei és munkaerkölcse alkalmassá teszik továbbtanulásra. Ez annyit jelent, hogy ha a tanulmányi átlaga fél év alatt nem éri el a négyes átlagot vagy négyes átlag alá esik vissza, elveszti jogát a diákotthoni bentlakásra; mivel 3,6-os átlag alatt II. és III. osztályos gimnazistát nem veszünk fel, és az itt biztosított lehetőségek mellett fél év alatt négy tizedet feltétlenül javíthat — ha akar és van tehetsége. Eddig indokoltnak bizonyult ez az elv és gyakorlat. Jelenleg is csak négyes átlagú, vagy ennél jobb eredményű tanulóink vannak, sőt néhány kitűnő is. A másodikosok felvétele a félévi bizonyítványok alapján januárban indult meg.

A tanulmányi eredmények javítását segítik a nyelvi lemezek, szótárak, valamint a kiscsoportos vagy egyéni lemezes gyakorlatok, magnós ellenőrző gyakorlatok. A nyelvi továbbképzéshez az Eötvös Kollégium KISZ-bizottsága ad társadalmi munkában rendszeres segítséget. Ami a negyedikesek részére „házilag” nem oldható meg, azt megoldottuk házon kívül úgy, hogy valamennyit beírattuk a TIT és a SZOT által szervezett egyetemi előkészítőkre.

Tanulóink anyagilag is érdekeltek eredményeik fokozásában, mert a havi térítési díjak differenciálása szorosan összefügg tanulmányi teljesítményükkel. A kitűnők, a 4,7 felettiek az alapbesorolásuknak csupán 10 százalékát fizetik. A 4,3 felettiek 20 százalékát. A 4-töl 4,3-ig 30 százalékot, négy alattiak viszont 50 százalékot fizetnek. Konkrét példán illusztrálva: ötszáz forintos alapbesorolás esetén havi 50,—; 100,—; 150,—; vagy 250,— forintos térítési díjat kell fizetni. Az eddigi gyakorlat 'Szerint, ha felsőbb kategóriába jut a gyerek, szülei rendszerint zsebpénzként a fiúnak adják a szorgalmával „megkeresett” különbséget. Az érdekeltség pedagógiai és gazdasági vonatkozásban egyaránt sokrétűen ható erőnek bizonyult, s tapasztalataink szerint fokozta a tanulmányi munka „termelékenységét”.

A diákotthonnak kulturális vonatkozásban is nehéz feladatokat kell megoldania. Tapasztalataink szerint a környezet hatása e téren mutatkozott legélesebben negatív előjellel. Nem szükséges bővebben részletezni, mit jelenthet ez pl. a kazánfűtő egy szobában hatan élő családjából származó gimnazista és a főkönyvelő, főmérnök, vállalatvezető két-három szobás, modernül berendezett lakásában négyen-öten élő családjából származó fiú összehasonlításában. Ez a hátrány születéstől kezdődően másfél évtizeden át hat, sok esetben már szokássá merevedett, sőt a szemléletben is tükröződik. Nem állítom, hogy a környezet mindenható, de döntő befolyása is lehet a gyermek, az ifjú fejlődésére, és sokszor meghatározó jellege is van. Nemcsak a felvett fiúknál tapasztalt negatív jelenségek bizonyították ezt a megállapítást, hanem itt-tartózkodásuk alatt a megváltozott, az új környezetnek pozitív hatása is. Rossz szokásokat kell felszámolnunk, hiányzó, bizonytalan vagy új szokásokat kell begyakoroltatnunk, megerősítenünk.

Az iskolán kívüli kulturális életük általában szegényes volt. Igénytelennek mégsem mondható, hiszen nagyon is igénylik a kultúrát. Hajtja őket „éhe a Szónak, éhe a Szépnek”. Nemcsak a közös színház- látogatásért lelkesednek, szívesen vesznek részt az ezt követő vitákban, de élvezni tudják a Bach-muzsikát is.

Havonta egyszer a Fővárosi Művelődésügyi Ház a diákotthonban zenei előadással egybekötött ..minihangversenyt”, irodalmi műsorokat biztosít részükre. Alkalmilag ingyenes színházlátogatásokat is szervezünk, társadalmi segítséggel. Az oktatás és népművelés szoros kapcsolatának megteremtésében a szak- szervezeti mozgalom igen értékes segítséget ad. A SZOT Fővárosi Művelődési Házával szocialista szerződést kötünk, amelynek eredményeként testvérintézmény jellegű kapcsolatokat építünk ki egymással az iskolán kívüli művelődés maximális lehetőségeinek biztosítására.

Az életrend, a heti életritmus és a napirend kialakításával kapcsolatos feladatokról kell még szólnom, mert e tekintetben is rendhagyó, különleges helyzetünk van. A Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága az intézmény szervezési okiratában kimondotta: budapesti fizikai dolgozók tehetséges gyermekeit kell felvenni a diákotthonba. Valamennyi növendékünk szülője, gondviselője tehát helybeli, fővárosi lakos. Ez a kollégiumi vonatkozásban szokatlan, újszerű helyzet sok lényeges és látszólag lényegtelen problémát vet fel, melyeknek megnyugtató rendezése nélkül az intézmény nem lehet otthon-jellegű.

A legnagyobb gondot a „szabadság”, a szabad mozgás korlátozásának mértéke okozza. A beiskolázás első szakaszában csak III. és IV. osztályos gimnazistákat vettünk fel. Valamennyi fiú otthoni életrendje rugalmas volt. Általában nem korlátozták őket a szülők, önállóan alakították ki életrendjüket. Az eddig „szabad farkas” módján élőket helytelen lenne átmenet nélkül egy erősen korlátozott életformába kényszeríteni, amikor képességeik maximális kibontakoztatásához teremtünk számukra új, és e célra jobb otthont. Az esti séták, randevúk, táncok, „bulik” egy csapásra megszűnnek. A meleg baráti és érzelmi szálak viszont elszakadnának. Hirtelen magányosság, társtalanság, szorongás jelentkezne. Ezt a legtökéletesebb közösség sem tudná gyorsan — negyedikesek esetében fél év alatt — semlegesíteni, új, pozitív tartalommal, érzelmi melegséggel pótolni. Az alig összeterelt, egymást nem ismerő, az együttlakás közösségi gyakorlatában járatlan egyedek halmaza pedig semmiképpen sem. A formalizmus, a gyors és dekoratív látszateredményekre való törekvés azt kívánta volna, hogy vegyük át a legjobban működő kollégiumok napi és heti rendjét, kényszerítsük rá növendékeinkre az ő gyakorlatukat, majd jelentsük felsőbb hatóságainknak: „minden nagyon szép, minden nagyon jó, tökéletesen meg vagyunk elégedve”. Az operett-frázis mögött azonban feltehetően súlyos nevelési károsodások, lelki sérülések, jellembeli torzulások lappangtak volna. Ennek megelőzése, kiküszöbölése végett a többlépcsős kísérletezés módszerével irányítunk, s határozataink ideiglenes jellegűek.

Egy példa: a kitűnő tanuló korlátlanul kijárhat valamennyi munkanapon minden előzőén már lekötött elfoglaltságára. (Tanfolyam, szakkör, edzés, klub stb.) Tanulási rendjét 22 óráig bezárólag maga határozza meg mindaddig, amíg tartja a kitűnő szintet. A 4,3 felettiek hetenként legfeljebb két munkanapon járhatnak ki olyan elfoglaltságra, amire már kollégiumi felvételük előtt is jártak. A harmadik csoport hetenként egy alkalommal mehet ki munkanapon a stúdium ideje alatt is, ha valóban fontos és „házilag” nem oldható meg az elfoglaltsága. A negyedik csoport, a négyes átlag alattiak, az ideiglenes jelleggel felvettek munkanapokon a stúdiumok ideje alatt rendszeresen sehova nem járhatnak, ügyeiket kötelesek a számukra délután négy óráig tartó kimenő alatt elintézni. A többiek részére ugyanis öt óráig van kimenő. A négyes átlag alattiaknak már délután négy órakor szakkorrepetálás kezdődik. Ugyanez vonatkozik az olyan négyes átlag felettiekre is, akik valamelyik döntően fontos tantárgyból nem érték el a négyes osztályzatot, tehát korrepetálásra szorulnak. Az intézmény feladata nem a gyengék, a bukásra állók segítése, hanem a tehetségesek támogatása, egyetemi továbbtanuláshoz való felkészítése, tehát érthető az ilyen jellegű differenciálás, amely a szabad mozgásban való érdekeltséggel is képességük maximális kibontakoztatására ösztönzi őket.

Természetesen ezt a módszert sem kezeljük mereven. Ha a tanuló osztályfőnöki igazolást hoz, akkor eredményeitől függetlenül is kiengedjük, például iskolai KISZ-rendezvényre, 22 óráig. Ha a szülő bejön, személyesen kéri, és írásban vállalja gyermekéért^ a felelősséget, megengedjük, hogy szombaton este hét órakor hazamenjen — mivel ezek a fiúk szombaton délután felkészülnek hétfőre a diákotthonban! — és csak vasárnap este nyolc órára jöjjenek vissza. A növendékek fele így oldja meg a hétvégét. Másik felének szombaton este 8 óráig van kimenő, vasárnap reggel fél nyolctól tízig stúdium, majd este nyolcig kimenő, csak ebédelni jön, ha bejelenti előre.

Végezetül néhány szót az önkormányzatról, amelyet szintén több szakaszos kísérlettel alakítottunk ki. Lényege az, hogy először teljesen szabadon, spontán költözéssel alakultak ki a szobák, s közfelkiáltással választották képviselőjüket a Diáktanácsba. A téli szünet után külön szobákba költöztettük a negyedikeseket, de még e kereten belül spontán társulhattak a szobákba. Február közepén már a pedagógiai tapasztalatok birtokában a spontán halmazokat olyan csoportokká szerveztük, melyek a közösségi élet kialakítására alkalmasak, és titkos választással fogjuk immár harmadszor létrehozni a Diáktanácsot a szobák képviselőiből, közben folyamatosan munkára inspiráljuk a kialakulóban levő felelősök rendszerét is. A fokozatosság elvének betartása eddig helyesnek bizonyult a pedagógiai szervezés valamennyi vonatkozásában.

Minden reményünk megvan rá, hogy ez a különleges diákotthon a szervezési okiratban megjelölt céloknak megfelel: növendékeink túlnyomó többsége bekerül valamelyik egyetemre, és ott megállja a helyét.

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Kozneveles_1968/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=184&layout=s

48. Köznevelés 1968-11-22_p855-957

MATERÉNYI JENŐ: Diákotthonunk és az egyetemi felvétel.

A budapesti fizikai dolgozók tehetséges gyermekei részére az elmúlt tanév során szervezett Keleti Károly utcai Középiskolai Fiúdiákotthonból eltávoztak a végzett növendékek, a negyedikes gimnazisták. Ezek a „honfoglalók” csupán fél évet töltöttek a diákotthonban, teljesítményük mégis megérdemli, hogy foglalkozzunk vele.

A diákotthoni felvételkor negyedikeseink tanulmányi átlaga 4,1 volt, a tanév végén pedig 4,3. Ez a két tizednyi javulás nem sokat mond, A részletek azonban annál többet. Mint annyiszor, most is igazolódott, hogy nincs pontos értékmérő a tehetség és alkalmasság megállapítására. A tudás, a felkészültség értékét jelző számok, osztályzatok eléggé felületes, elnagyolt képet adnak, éppen ezért nem tekinthetők az értékelés egyetlen eszközének. Mérni azonban kell, s jelenleg még mindig az osztályzatokkal kifejezett értékmérés a legmegfelelőbb, tehát a kollégiumi felvételkor is elsősorban a legutolsó bizonyítvány alapján mértük az alkalmasságot. Úgy véltük, a négyes átlag lehet felvételi alsó határunk félévkor, hiszen a négyes tanuló még esélyes az egyetemre. Voltak, akik magasnak tartották ezt az alsó határt, s a kollégiumi környezet mindenhatóságában bíztak, de akadtak olyanok is, akik az egyetemi továbbtanulás szempontjából eleve gyengének tartották a négyes tanulmányi eredményt.

Az első esztendő tapasztalatai azt mutatják, hogy a jelesen éretteknek 70 százalékos, a 4,4—4,6 eredménnyel végzőknek 20 százalékos, a 4,- és 4,3 átlagúaknak pedig csak 10 százalékos esélyük van az egyetemi továbbtanulásra.

A diákotthon kizárólag a fizikai dolgozók gyermekeit veszi fel. A továbbtanulás szempontjából ez a tény gyakran negatív hatásokban jelentkezik: a család a fiút nem továbbtanulásra, hanem mihamarabbi munkábaállásra, pénzkeresésre ösztönzi; közömbös a fiú továbbtanulási ambíciójával szemben; hiányzik a művelten beszélő, olvasott, kulturált, igényes környezet; a tanuló nem készül tudatosan másodikos gimnazista korától valamilyen hivatásra, konkrét pályára.

A fenti néhány ok miatt az utolsó félév erőfeszítései sem nyújtanak annyi tudást a tanulóknak, amennyi az egyetemre való bejutáshoz szükséges. Sok energiájukba került például az érettségire való felkészülés, hiszen nem volt ritka közöttük az olyan fiú, aki a diákotthonon belül szervezett foglalkozásokon igyekezett bepótolni több éves lemaradását, a régebbi, rend- szertelen tanulás miatt most jelentkező ismerethiányait. Éppen elég volt a négyes átlagot tartani. Kevés erejük maradt az egyetemi felvételire. A nem jelesen érettségizők közül csupán két fiú jutott be egyetemre 4,4-es átlaggal, illetve felvételi tárgyaik átlaga negyedikben 4,7 volt. A jeles alattiak 70 százaléka nem került egyetemre, noha jó rendűen zárták gimnáziumi tanulmányaikat. Az egyetemre bejutottak kétharmada viszont a diákotthon segítségével érettségizett jelesen, és folytatta egyetemen tanulmányait. Az átlagos két tizedes tanulmányi javítás mögött ez a részeredmény a legdöntőbb, mert félévtől a tanév végéig megháromszorozódott jeleseink száma, így a felvételre esélyeseink száma is. De a felvételi esélyeik nem azonosak az átlagos esélyekkel — azoknál hátrányosabbak, hiszen az egyetemi felvételi gyakorlat általában nem ilyen szigorú összefüggéseket igazol az általános tanulmányi eredmény és a felvételi esélyek között. Feltehető, hogy hosszabb távon, több évi kollégiumi élet után, e fiúk is megközelítően azonos esélyekkel indulhatnak az egyetemi felvételre.

Megjegyzendő még, hogy eltávozott növendékeink kivétel nélkül olyan szakokra jelentkeztek, amelyeken többszörös túljelentkezés volt. Ebből nemcsak az következik, hogy pályairányítási tevékenységünk nem volt megfelelő — nem is lehetett fél év alatt —, hanem az is, hogy tanulóinknak az átlagosnál erősebb mezőny miatt a legmagasabb követelményszintet kellett elérniük. Következtetésünk: szinte kizárólag csak a jelesen éretteknek van reális esélyük a bejutásra.

A megállapítás még így is merésznek hathat, hiszen nem igaz az, hogy csak a jelesek juthatnak be az egyetemre. (Hangsúlyozom, megállapításom nem általánosítható, csak e diákotthonban első ízben végzett negyedikeseink vonatkozásában mondható általános tapasztalatnak.)

Érthetőbbé válik e jelenség akkor, ha ismerjük az egyetemi felvételi rendszer jelenlegi normáit. Lényege röviden: az érettségi eredménye által módosított tanulmányi átlag, valamint a II—III—IV. osztályban a tanév végén szerzett szaktárgyi osztályzatok átlaga adja azt a pontszámot, amit magával visz a pályázó. A helyes elv nemcsak a végeredményt (érettségi) veszi figyelembe, hanem három esztendő folyamatos munkájának részeredményeit is az illető szaktárgyból. Például, ha valaki az ELTE történelem—orosz szakára pályázik, és II. III. osztályban négyese volt mindkét tárgyból, negyedikben pedig jelese, akkor általános tanulmányi eredménye: 4,3 jórendűnek számít (4,5-ig), de jórendű érettségi esetén csak 7 pontot kaphat, ha meg is szerzi hozzá a 9 pontot, tehát igen jó felvételi eredményt ért el, akkor sincs sok reménye a felvételre, mert összpontszáma csak 16. Ha már harmadikban jelese volt a két tárgyból, akkor 4,6 átlaga á jórendű érettségi mellett is 9 pontot ér, s ha ugyanannyit szerez hozzá a felvételin, akkor 18 pontjával szinte bizonyos a felvétele. Ha jelesen érettségizik, akkor az első változat szerint is eléri a 8 pontot, tehát van esélye még a bejutásra 9 pontos felvételizés mellett is, a második változat szerint pedig a jeles érettségi már 10 pontot jelent, amihez már elég a 8 pontos teljesítmény is a felvételin.

A felsorolt példákból nemcsak az tűnik ki, hogy mennyire fontos az érettségi szerepe, hanem az is, hogy hiába ,,hajt” valaki negyedikben, ha előzőleg nem volt jelese az előírt tantárgyakból, nem tud kellő számú pontot vinni a felvételire, és lemarad a versenyben. A diákotthonba felvett negyedikeseknél, akik nem jutottak egyetemre, a lemaradás mögött általában az volt a visszahúzó erő, hogy nem érték el a minimális 8 pontot három évre visszamenő osztályzataik átlagával, és hiába volt érettségi eredményük

4. és 4,5 között, gyakorlatilag már nem voltak versenyképesek azon a szakon, amelyre mentek. A diákotthonba került „jórendű” negyedikeseknél általában behozhatatlan hátrányt jelentett a II—III. osztályban szerzett közepes vagy jó osztályzat, hiszen a diákotthonban eltöltött féléves szorgalmas munka eredményeként jelentkező néhány tizedes javítás alig módosított valamit. Csak olyan növendékünk jutott be az egyetemre, aki a vihető maximális 10 pontból legalább 8 pontot vitt. A 8 pontosok közül is kevés jutott be, mert ha valaki viszonylag jól is szerepelt a felvételin, a szerezhető 10 pontból nyolcat megszerzett, ez a keresett szakokon kevés volt a bejutáshoz.

Mivel más, kevésbé „divatos” szakokon elég lett volna a 16 pont is a bejutáshoz, világossá vált egyik fő feladatunk a jelenlegi tanévre: időben felmérni az irányulást és a reális esélyeket, majd a kevés pontszámmal indulókat átirányítani esélyesebb rokonszakokra. így elérhetjük azt is, hogy érettségi után nem érzik behozhatatlannak hátrányukat, nem veszítik el önbizalmukat, nem törnek le, s tudásuknak megfelelő színvonalon szerepelnek a felvételin.

A feladat igen nehéz, csak az illetékes gimnáziummal közösen dolgozva remélhetünk eredményt. Negyedikes gimnazistát, ha erős benne a választott pálya iránti hivatásérzet, ami normális előfeltétel minden továbbtanulónál — szinte lehetetlen annyira befolyásolni, hogy a cél előtt megváltoztassa szándékát. Az elmúlt esztendő második félévének tapasztalatai azt bizonyították, hogy igen makacsul, néha értelmetlen konoksággal ragaszkodnak a választott pályához, még 10%-os eséllyel is, pedig más szakon reális eséllyel indulhatnának. A meggyőző szándékú beszélgetés során ilyen válasz is elhangzott: „Ha orvosira nem, akkor sehova! Inkább elmegyek melózni!”

Az ilyen válaszokból az is érződik, amit társainak mond: „Na, bumm! És akkor mi van?” — ami azt is jelenti, hogy nincs tőle távol a fizikai munka, nem fél tőle, hiszen fizikai dolgozó gyermeke, akinek családja generációkon keresztül fizikai munkával kereste kenyerét. Az orvosi egyetemre tőlünk 4 fiú jelentkezett, kettő bejutott. A be nem jutott egyik fiú félévi négyes átlaga, s az előző években szerzett közepes és jó osztályzatai a felvételi tárgyakból még jeles érettségi esetén sem biztosították volna számára a 8 pontot. Az iskola és a kollégium nevelői egyaránt látták: ha minden erejét beveti is a fiú az utolsó félévben, akkor sem valószínű, hogy jelesen érettségizik, tehát igyekeztünk átirányítani a műszaki egyetemre, ahová a 15—16 pontjával, mint jó fizikus minden bizonnyal be is jutott volna. A gyermekkóri ábrándhoz •— a szülő és gyermek közös illúziójához — azonban konokul ragaszkodott, a felvétel nem sikerült. Elment műszerésznek, hallani sem akar egyetemi továbbtanulásról

Az előbbiekben jelzett problémák megoldása viszonylag könnyebb lesz azoknál, akik I. vagy II. osztályos korukban, az idén kerültek ebbe a diákotthonba. A jelenlegi III—IV. osztályosainknál azonban

számítanunk kell a tavalyi gondok ismétlődésére, ezért már a tanév elején érdeklődtünk valamennyi növendékünk szándékáról. Azokban a szaktárgyakban, amelyekből majdan felvételizniük kell, nyilvántartjuk osztályzataikat, szaktudásuk fejlődését. Félévenként személyesen kérünk szóbeli információt szaktanáraiktól. Azonos energia-ráfordítást kívánunk a választott és vele rokon szaktárgyakból, hogy bővítsük az irányulási lehetőség körét negyedikes korukra. Másodiktól kezdve kötelezővé tesszük a választott tárgyakból az önképzést a diákotthonban szervezett szakkörökben, klubokban, tanfolyamokon, de lehetővé tesszük a külső szakkörökön, egyetemi előkészítő tanfolyamokon való részvételt is, ha ezekről házilag gondoskodni nem tudunk. Jelenleg a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa intézetünkben 7 csoport részére biztosít matematikából és fizikából szakkört, illetve a III—IV. osztályosok részére egyetemi oktatók vezetésével előkészítő tanfolyamot. Az Eötvös Kollégium diákbizottsága minden nyelvi szakon társadalmi munkában segítséget ad, de már a Műegyetem megbízottja is megjelent nálunk, és ugyancsak házilag oldja meg az előkészítést társadalmi munkában. A főváros 21 gimnáziumában tanuló növendékeink részére igyekszünk minden segítséget „házon belül” megadni, mert iskolába járásuk egyébként is tekintélyes időt köt le közlekedéssel, s csökkenteni akarjuk a tanulás és pihenés szempontjából „üresjáratú” időt. Ösztönző motívumként ebben a tanévben a második félévtől kezdve a térítési díjakat az eddiginél differenciáltabban állapítjuk meg. A százalékolási rendszer alapját képező tanulmányi átlagnak csak 50%-os szerepe lesz. A másik 50%-os érdekeltséget a választott pályához szükséges szaktárgyak átlaga fogja megteremteni. A kettős értékelés ebben az egyetemre előkészítő jellegű diákotthonban remélhetőleg az anyagi érdekeltség áttételével is ösztönözni fogja tanulóinkat a jó tanulmányi átlag mellett a jeles szaktárgyi tudásra.

Bízunk abban, hogy az első kísérleti esztendő tapasztalatainak felhasználásával ebben a tanévben már rendezettebb körűim ínyek között, távlataiban is tudatosan tervezett munkánk eredményesebb lesz, mint az elmúlt esztendőben.

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Kozneveles_1968/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=940&layout=s

49. Magyar Nemzet 1968-08-3_p4

EGY KOLLÉGIUM, amelyről alig tud valaki.

December óta működik a Középiskolai Fiúdiákotthon. A budapesti gimnáziumokból gyűjti össze a legtehetségesebb munkásgyerekeket, hogy megfelelő légkört biztosítson számukra a tanuláshoz.

— Köztudott, hogy az értelmiségi és a munkásfiatalok nem azonos eséllyel készülhetnek fel az értelmiségi pályákra — kezdi Materényi Jenő igazgató. — Az a szülő, aki a legbonyolultabb tudományos kérdésekre is válaszolni tud, aki saját könyvespolcához küldi gyermekét tanácsért, többet ad fiának, lányának, mint az a szülő, aki még a tanuláshoz szükséges külön asztalt, csöndes sarkot sem tudja biztosítani. A megoldás csak ez lehet: verseny- képessé kell tenni a munkások gyermekeit. Hiszen nem a képesség hiányzik, mindössze a megfelelő előképzés, a megfelelő környezet. Kollégiumunkba tavaly csak harmadikos, negyedikes gyerekeket vettünk föl. A felvételnek három feltétele volt: budapesti lakás, fizikai dolgozó szülő, és négyes, vagy annál magasabb átlag. Ennél rosszabb tanulót is felvettünk néhányat, de csak kivételes esetben, akkor, ha erős szakirányú érdeklődéssel rendelkezett.

— Milyen segítséget adnak a gyerekeknek a tanuláshoz?

— Szakköröket tartunk, amelyeket végzős egyetemi hallgatók és egyetemi oktatók vezetnek. A matematikát és a fizika szakkört egyetemi oktatók, az orosz szakkört egy gimnáziumi szakfelügyelő tartja. Világnézeti szakkörünk is igen magas színvonalú, az ELTE filozófia szakának egyik docense vezeti. Orosz társalgás, francia, német és angol tanfolyam is van, erre az Eötvös Kollégium, amely már szinte testvérintézményünkké vált, küldött végzős nyelvszakos hallgatót. Ötszázkötetes kézikönyvtárunkban lexikonok, szótárak, összefoglaló szakmunkák találhatók.

— Hány gyerek lakik itt?

— Az idén negyvenegy diákunk volt, jövőre körülbelül ötven lesz a létszám. Hetven férőhelyünk van, talán a rossz propaganda is hibás, hogy eddig nem töltöttük be. Kevesen tudnak a kollégiumról. Akik tudnak, azok között is vannak olyanok, akik nem vállalják a kötött életformát. Előfordul, hogy a szülő nem engedi a gyereket, nehogy a szomszédok azt gondolják, nem tudja eltartani. Eddig csak harmadiknegyedikes fiaink voltak, a jövő tanévben elsősöket és másodikosokat is felveszünk.

— Milyen tapasztalatokkal zárult a tanév?

— A fiúk három héttel a félévi lezárások előtt kerültek ide. Ez az idő éppen elég volt ahhoz, hogy egy kicsit feljavítsák félévi osztályzataikat. A második félévben derült ki igazán, ki mire képes. Matematikából 3,5-ös átlagból 4,1- re javítottak, fizikából 3,8-ról 4,7-re. Az egész kollégium átlaga az év végén 4,3 volt, ami jóval magasabb, mint a többi kollégiumoké.

— Milyen a gyerekek érdeklődésének iránya?

— Általában a reáltudományok iránt érdeklődnek. Négyen jelentkeztek az Orvostudományi Egyetemre, kettőt fel is vettek. Több tanulónk nyert első helyezést iskolai fizika- versenyeken. Egy diákunk a Szovjetunióba kapott ösztöndíjat, a többiekről még nem érkezett hír. Nálunk csak a fej számít. Ezt minden gyereknek megmondjuk. Aki nem javít az iskolában, nem sportolhat. Szórakozásra is csak a hét végén jut idő. A szombatot és a vasárnapot házon kívül, szüleikkel töltik a gyerekek. Szombaton ki is maradhatnak, táncolhatnak, de hétköznap csak színházba, vagy KISZ- rendezvényre engedjük el őket vacsora után. Ha tanulni akarnak, akkor viszont minden lehetőséget megadunk.

A kollégium folyosóin takarítónők dolgoznak. Hamarosan vége a nyári nagytakarításnak.

Hangulatos kis szobába lépünk. Süppedés szőnyegek a frissen kefélt parkettán, modern asztalok, székek, színes, absztrakt hangulatú ágytakarók, faliszőnyegek. A fürdőszobákban hideg-meleg víz.

— Ez a kék szoba — mosolyog az igazgató. — A másik bán sárga asztalok, székek vannak. Vigyáztam arra, hogy ne legyenek egyformák a szobák és ne hasonlítsanak a többi kollégium szobáira. Mikor az intézet vezetését elvállaltam, az volt a kikötésem, hogy új bútorokkal rendezhessem be. Kidobtam az összes sötét barna, nehéz íróasztalt, csak kicsi, könnyű, világos asztalokat és szekrényeket engedek be.

A folyosókon hamutartók Középiskolások dohányozhatnak?

— Mi, amikor diákok voltunk, a mosdóba jártunk dohányozni. Ebben a kollégiumban csak ott nem szabad. Ha a gyerek belefárad a tanulásba, cigarettaszünetet tarthat a folyosón. Hajnal Zsuzsa

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/MagyarNemzet_1968_08/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=21&layout=s

50. Magyar Hírlap 1968-10-16_p4

Statisztika házi használatra - Diákotthon, ahol nincs lakat a szekrényeken

A kollégium Budán, a Keleti Károly utcában van. Ablakaiból a Rózsadomb épülő társasházaira látni. Fizikai dolgozók középiskolás gyermekeinek diákotthona. Az elnevezés a népi kollégiumokat idézi, és az ember öntudatlanul a két évtized előtti lelkesedést, hevenyészettséget, mindentakarást, szegénységet keresi, amikor lenyomja a bejárati kapu kilincsét. Pedig tudja, hogy nosztalgiái feleslegesek: az akkor és ott volt, ez pedig most és itt, az idők összehasonlíthatatlanok.

— Munkásgyerekek kollégiuma? — kérdeztem a telefonban, és azonnal hangzott a helyreigazítás:

— Fizikai dolgozók gyerekeinek kollégiuma!

Materényi Jenő igazgató mondta: nem vesznek föl minden munkásszármazású fiatalt, csak azt, akinek szülei még mindig a munkapad mellett, fizikai állományban dolgoznak. Mert ennek a rózsadombi intézménynek célja nem az, hogy minél több munkásgyereket juttasson át — a származás szerinti kategorizálás megszüntetése után — valamilyen kiskapun az egyetemre. Az intézet csak az otthoni környezet helyett más, szellemileg és kulturálisan fejlettebb közegbe kívánja emelni az erre méltókat. — a nálunk lakó fiúknak nem előnyöket kívánunk biztosítani — mondta az igazgató —, hanem föl akarjuk számolni életbe indulásuk hátrányait. intézet csak az otthoni környezet helyett más, szellemileg és kulturálisan fejlettebb közegbe kívánja emelni az erre méltókat. — a nálunk lakó fiúknak nem előnyöket kívánunk biztosítani — mondta az igazgató —, hanem föl akarjuk számolni életbe indulásuk hátrányait.

Üres szobák

Vírágszemlét tartunk a szobákban. A négy-hatágyas helyiségekben kis, műanyag vázákat helyeztek el. Az igazgató néhány nappal ezelőtt piros farkasalmát hozott, és avval díszítette íróasztalát, azóta a szobák vázái is életre pezsdültek.

— Előbb az egyik jött: nézzem, mi van náluk, aztán a másik — egy elsős gyerekünk —, most meg már alig akad edény növény nélkül. Szamárkóró, szalmavirág fagyöngy, őszirózsa, két faág a szekrény tetején, művirág — a váza alatt saját festésű terítő.

— ízléses. De a szövetvirágért szólni fogok a gyerekeknek. Nem lehet szép az, ami mű, ami áldolog.

— A Hont Ladákhoz tessék benézni, mit csináltak — szól közbe a takarítónő. Laciék újítottak. Ruhafestékkel megszínesítették a vázában levő sápadt-szürke kórót.

— Ebből divat lesz — mondja az igazgató. — Ügy terjed itt az ilyen, mint a futótűz.

A falak tiszták, az ablakokon függöny, az ágyak mögött modern mintás faliszőnyeg, a színe olyan, mintha sütne a nap. A folyosó végén bezárt ajtók.

— Fürdőszobák?

— Nem, azok odább vannak. Szobák. Csak üresek, nem lakik bennük senki. Nem tudnak róla

A kollégiumot körülbelül egymillió forintos költséggel hozták létre. A Keleti Károly utca 37-ben korábban is volt diákotthon, de roppant leromlott állapotban. Ki kellett tatarozni, be kellett rendezni az épületet. Fővárosi vállalkozás, Budapest huszonegy gimnáziumába járnak az itt lakó fiatalok. A kezdeményezés érdeme a Művelődésügyi Minisztériumé, a Fővárosi Tanácsé és a kerületi tanácsé. De abban, hogy a jelenlegi színvonalon tud dolgozni az intézet, nem kis szerepe van a szakszervezetnek.

Milyen is a kollégium? A rendezett, tiszta szobákról, a világos bútorokról már esett szó. A könyvtárszobáról még nem. A szekrényekben négy-ötszáz kötet segíti a tanulást, és újabban a Szabó Ervin Könyvtár legközelebbi fiókja helyez itt letétbe könyveket. Az olvasószoba mellett van a magnetofonnal, lemezjátszóval fölszerelt nyelvi laboratórium. A földszinten működik esténként a „csendes szoba’’ is, ahová a tanulni, olvasni kívánók visszavonulhatnak. Könyv, televízió, magnó, lemezjátszó. Ezenkívül szakkörök, amelyeken egyetemi oktatók és neves középiskolai tanárok készítik föl az egyetemi felvételekre a diákokat.

Egy év — nem egészen egy év — nagyon rövid idő egy oktatási intézmény életében. Látványos nagy eredményekről nem lehet beszélni. Figyelemre méltókról azonban már igen. A nyáron érettségizettek fél évet töltöttek csak a kollégiumban. Ennyi idő alatt éppen csak rendszeres munkára lehetett szoktatni a negyedikeseket. A statisztika azonban így is elárul valamit. Az érettségizők közül decemberben hárman voltak jeles rendűek. Az év végén nyolcuknak lett ötös bizonyítványa. Ez annyit jelent, hogy hat hónap alatt az utolsóéveseknek kétharmada szerzett reális esélyt arra, hogy az egyetemre bejusson.

A statisztika csak házi használatra készült. A statisztikát szélesebb körben nem ismerik.

Állunk a bezárt ajtók előtt.

— Érthetetlen. Nincs jelentkező?

— Lenne. Azok vannak kevesen, akiket föl is vennénk. Ragaszkodunk a két követelményhez: a szülők kétkezi munkások legyenek, és a gyerek bizonyítványa alapján esélyes legyen az egyetemi felvételre.

— Ki javasolja a fiatalokat a kollégiumba?

— Bürokráciamentes nálunk a felvétel. Ide jön a jelentkező a bizonyítványával, szülője kíséretében. Ha megfelel, már költözhet is. Ha lehet, írja meg: másodikosokat, harmadikosokat még szeretettel várunk.

A kollégium célja, feladata egyedülálló, szép és humánus. Csak épp azok nem tudnak róla, akiket illet. Hiába ír a sajtó, hiába nyilatkoznak az illetékesek. Mert azokban a családokban — amelyek fiai elsősorban rászorulnak — rendszerint nem olvassák az újságokat.

Az értelemé az első hely

Értelmes arcú, hatalmas fickó ez a Kertész Pali. Fekszik ágyában, gitározik, néz kifelé az ablakon. Beteg. Egy edzésen sérült meg a lába.

— Azt mesélik, olyan beteg vagy, hogy tegnap délután meglógtál.

— Elmentem, igen. Az Irodalmi Színpadra. Megnéztem Voznyeszenszkijt.

— Akkor nem fájt a lábad?

— Dehogyisnem. De az ember életében ritkán lát ekkora költőt elevenen.

Hát, ilyen is van! Diákotthon, ahonnan a betegek költői estekre szökdösnek. Ha igaz...

— Igaz. Nálunk csak egyszer lehet hazudni. Addig viszont mindenki a legteljesebb bizalmat élvezi. Még a kötelező tanulási időben is elengedem a gyerekeket, ha őszintén megmondják, mit akarnak csinálni.

Munkásgyerekek kollégiuma. Diákotthon, ahol az értelemé az első hely. Diákotthon, ahol a környezet is a jövő érdekében való, okos munkára ösztönöz. Diákotthon, ahol bérkaszárnyák, külvárosok — egy könyves családú — munkásgyerekei ugyanúgy készülhetnek hivatásukra, mint szerencsésebb környezetbe született társaik. Diákotthon, ahol nincs lakat a szekrényeken.

Két ilyen kollégium működik az országban. (A másik most nyílt meg lányok részére a Lórántffy Zsuzsanna utcában.) Statisztikai adatok ismeretében az ember azt hinné, ez igen kevés.

És mégis sok lenne ez a kettő?... Valóban az? Kereszty András

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/MagyarHirlap_1968_10/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=191&layout=s

51. Tanulmányok a neveléstudomány köréből 1968-1970 p457

Materényi Jenő: Új televíziós tantárgyak. Módszertani ötletek az ötödikes irodalomhoz, nyelvtanhoz, történelemhez. = К 1966. 3. sz. 89 — 90. p.

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/MTA_TanulmanyokNevelestudomanyKorebol_1968-1970/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=458&layout=s

52. Századok – 1968BibliográfiaA Magyarországon megjelent történeti munkák (önálló kötetek; tanulmányok; cikkek) jegyzéke (1966. július 1.–december 31.). Összeállította V. Windisch Éva.
53. (p. 852)

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Szazadok_1968/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=863&layout=s

53. Köznevelés 1969-02-21_p14

Materényi Jenő: Normál vagy tagozatos osztályba?

Az általános iskola és a gimnázium közötti átmenet nehézségei közismertek: a fizikai dolgozók gyermekeinél ezek a problémák még élesebbek. Visszaesésük — a Középiskolai fiú diákotthon tapasztalatai szerint — általában étszerese az átlagosnak, 8—9 tizednyi (például az 1968. szeptemberében felvett elsőseink tanulmányi átlaga 8. osztályban 4,5 volt, a gimnázium I. osztályában félévre 3,7 lett).

A tagozatos osztályokba való törekvés elvileg csak helyeselhető, de meg kell jegyezni, hogy sok buktatója van. Elsőseinknek csaknem a fele nem ésszerűen, nem alapos megfontolás után ment tagozatos osztályba, hanem sznobizmusból, a divat kedvéért, szülő vagy osztálytárs befolyására. Hogy mennyire nem a tehetség és képesség objektív értékelése előzte meg elhatározásukat, mutatja, hogy például a fizika-kémia tagozatos osztályba jelentkezett 4 fiú közül kettőnek csak elégségese, kettőnek pedig közepese lett félévkor kémiából és matematikából. A 4 fiú négy különböző általános iskolából jött. Sem általános iskolai, sem gimnáziumi vonatkozásban nem lehet elhamarkodott következtetést levonni sem iskolára, sem tanárra vonatkozólag, hiszen ugyanezen iskolákból érkezett, de nem tagozatos osztályba iratkozott fiúk jobb eredményeket értek el. A 4 fiú csalódottságát fokozza az Is, hogy a diákotthonon belül szervezett szakkörökben (matematika, kémia) tapasztalják: ők is legaljább négyes szinten tudják a matematikát és a kémiát, akárcsak • normál osztályba járó társaik, de tudásuk a tagozatos osztályban egy fokkal kevesebbet ér. Tétovázásra nem sok idejük van, mert a második évvégi osztályzatok már beleszámítanak az egyetemi felvétel pontszámába, s látják néhány negyedikesünknél, mekkora gondot okoz a második osztályban szerzett gyenge osztályzat.

Úgy véljük, az általános iskolai szaktanároknak, osztályfőnököknek nem volna szabad a csupán alig jeles vagy jó osztályzat alapján a tanulókat tagozatos osztályba javasolni. Látni kellene, hogy a tagozatos osztály korai specializálódásával pályameghatározó kötöttséget Is jelenthet, amelynek korlátái közül később igen nehéz kitörni: más tagozatú vagy normál osztályba átkerülni.

Van egy, ebben a tanévben felvett harmadikos matematika-fizika tagozatos növendékünk, aki jelenlegi osztályában nem tud közepesnél jobbat elérni matematikából, fizikából, noha egyetemi adjunktusok vezette matematika— fizika egyetemi előkészítő tanfolyamainkon hétről hétre bizonyítja, hogy tudása felette áll a nem tagozatos osztályba járó jelesekének. Másodikban közepesei voltak e két felvételi tárgyból, tehát nem engedhetjük, hogy harmadikban, negyedikben is közepesei legyenek, mert közepes érettségi esetén legfeljebb 5—6 pontot vihet magával a műegyetemi felvételire, ami általában már kevés. A tagozatos osztályban elért közepes tudásszint később kétségtelenül kamatozhatna, de az sem vitatható, hogy a jelenlegi felvételi rendszer mellett esélye minimális, a sikerélmény hiánya általános tanulmányi eredményére is negatívan hat, tehát felvételi esélyei fokozatosan csökkennek. Közös elhatározással más, nem tagozatos osztályba szeretnénk átvinni, de hallatlanul nehéz találni olyan osztályt, amely nem tagozatos, nyelvileg is megfelelő, helyileg és osztálylétszám szempontjából sem problematikus.

Példámmal nem a tagozatos osztályok hátrányait akartam kidomborítani, hanem az általános iskolák figyelmét szeretném felhívni a fokozott felelősségre a pályairányítással kapcsolatban. A kiemelkedő tudással rendelkező és tehetséges tanulóknak — főként a fizikai dolgozók gyermekeinek — tagozatos osztályba való irányulását szerintem is csak helyeselni lehet.

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Kozneveles_1969/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=147&layout=s

54. Köznevelés 1969-08-22_p20

FIGYELŐ … MATERÉNYI JENŐ—M. PÁSZTOR JÓZSEF: Eljutnak-e az egyetemig? A Köznevelés hasábjain már beszámoltunk a fizikai dolgozók gyermekeinek első budapesti egyetemi előkészítő kollégiumáról. A most megjelent könyvben a kollégium igazgatója számol be a kollégium létrehozásáról, az első gondokról és a lassan bontakozó eredményekről. A füzet „A pedagógia időszerű kérdései hazánkban” című sorozatban jelent meg. (Tankönyvkiadó, 1969.)

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Kozneveles_1969/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=689&layout=s

55. Köznevelés 1969-12-19_p24

Munkásgyerekek kollégiuma

Materényi Jenő—M. Pásztor József: Eljutnak-e az egyetemig?

Eljutnak-e az egyetemig? Nem szónoki fogás e kérdés a kis könyv élén. Egyrészt tudatosítani akarja azt a már fölismert tényt: a munkás- és parasztfiatalok nem kellő számban és nem képességeiknek megfelelő mértékben jutnak el a magyar felsőoktatásba. Mindnyájan ismerjük ezt a helyzetet — ha a statisztikai adatok újra meg újra meghökkentenek is —, mégsem árt, ha napi munkánk során, e könyvecske forgatása közben megint elgondolkodunk rajta.

A könyv egy diákotthon megszületését s első, szükségképp tétova lépéseit írja le. Ezért azonban még nem volna egyedülálló a pedagógiai irodalomban. Ami sajátossá és különösen vonzóvá teszi az, hogy két szerzője a, fővárosi munkásfiatalok középiskolai diákotthonának igazgatója és nevelőtanára; olyan intézményé, amely első és egyedüli az országban. A címül választott kérdés erre is utal: nem jutottak még el az egyetemig — de odajuthatnak!

Materényi Jenő és M. Pásztor József azt a néha már küzdelemmé növő erőfeszítést mutatja be, amellyel a kétkezi dolgozók tehetséges gyermekeinek is egyenlő esélyeket akarnak biztosítani a felsőfokú továbbtanulásra. Ennek a küszködésnek egyes állomásain, mint cseppben a tenger, egész mai életünk föltárul. A kollégium elhelyezése gondot okoz az épületben lakók lakásproblémái miatt; a fölszerelés és bebútorozás elé akadályokat gördít az, hogy a gazdasági év végén vagyunk, és sehol sem vesznek föl már arra az' évre megrendeléseket; a berendezést meg kell újítani, mert a társkollégium csupa selejtholmit raktározott oda és így tovább. Mindnyájan ismerhetjük a valamit akarók kálváriáját — nem a jószándék, hanem a segítőkész tettek hiányában.

Sajátos színeket mutat a diák- közösség megszervezése is. Olyan — egyébként kézenfekvő — gondok merültek föl a gyermekközösség első néhány napján, ami ismét csak a szocialista oktató-nevelő munka mai közegére irányítja figyelmünket. Több szülő hallani sem akart a kollégiumról, mert mit szólnak majd az ismerősök, ha „eldobják” maguktól gyermeküket. A kollégium megalakulásáról hírt kapó budapesti középiskolák közül sok egyszerűen nem talált a diákotthonra érdemes — tehát kiválóan vagy jól tanuló — munkásgyereket (!). A fiúk közül kezdetben többen is szégyenlősen takargatták családi helyzetüket, olyan körülmények közt éltek otthon. (Külön élmény — mégpedig eléggé keserű —, ahogyan a szerzők leírják fiaik vonakodását az ismeretlen szerkezetű fürdőszobai gázbojlertől.)

Ilyen és hasonló viszontagságok közt zajlik le „a közösség kialakításának folyamata” (5. fejezet), - hogy a politikai és világnézeti nevelés gondjainak vázolása után végül az iskolai teljesítmények jellemzésével záruljon a könyvecske. Ez a tanulmányi munka voltaképp a kollégium nevelőtanárainak fő célja; zökkenői tanulságos adalékkal szolgálhatnak iskolarendszerünk jelenlegi erősségeihez és gyöngéihez, s jó gondolatokat ébresztenek a fejlesztés jövendő feladataival kapcsolatban.

Tanulságain kívül miért élvezetes olvasmány Materényi Jenő és Pásztor József munkája? Életközelsége miatt. (A sorozatnak — „A pedagógia időszerű kérdései hazánkban” — az életközeli írások a. jellemzője és fő erénye.) A szerzők erőssége: úgy kiválasztani és megírni egy-egy epizódot, hogy benne a problémák egész sora táruljon föl, s az olvasó így vagy úgy jellemzőnek érezze nemcsak az oktató-nevelő munkára, hanem a korra is, amelyben élünk. Egyszer-egyszer elengedtük volna – egyébként kétségtelenül korrekt — táblázataikat: negyvenegy fiú adataiból úgyis csak arra a negyvenegy fiúra tudunk következtetni, nem többre; ehhez pedig (a szerzők jóvoltából) a folyamatos szöveg annyival alkalmasabb! Azért becsülöm nagyra e kis kötetet, mert nem egy élettől elzárkózott kollégiumot ír le, hanem a pedagógiai szituációkban is mindennapos gondjainkat látja és láttatja meg. És ezért válik majd bizonyára másoknak is kellemes és gondolatserkentő olvasmányává. (Tankönyvkiadó, 1969.) KOZMA TAMÁS

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Kozneveles_1969/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=1045&layout=s

56. Magyar Hírlap 1969-07-10_p6

A hét könyvei … TANKÖNYVKIADÓ… Materényi Jenő—Pásztor József; M.: Eljutnak-e az egyetemig?

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/MagyarHirlap_1969_07/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=117&layout=s

57. Új Pedagógiai Szemle 1969 / 7-8. szám_p722

A pedagógia időszerű kérdései hazánkban © sorozat új füzete Materényi Jenő—M. Pásztor József: ELJUTNAK-E AZ EGYETEMIG? Tankönyvkiadó, 1969. 97 1. —

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/PedagogiaiSzemle_1969_2/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=149&layout=s

58. Új Pedagógiai Szemle 1969 / 12. szám_p1142-1143

KÖNYVEK „A pedagógia időszerű kérdései hazánkban” … Materényi Jenő—M. Pásztor József „Eljutnak-e az egyetemig?” című tanulmánya az 1967/68. tanév második felében megnyílt budapesti egyetemi előkészítő kollégium életének kezdeti szakaszát mutatja be. A művet szocialista pedagógiai optimizmus, ugyanakkor a nehézségekkel számot vető, azokat alapos pedagógiai felkészültséggel és kiváló pedagógiai gyakorlati érzékkel legyőző, józan pedagógiai realizmus jellemzi. A kollégium szervezése komoly meggyőző munkát igényelt, nemcsak a húzódozó tanulók, hanem a közömbös szülők miatt is. A kötet hitelesen tárja elénk a nehéz szervezési szakaszt összes buktatóival együtt. Pedagógiai szempontból értékes példaanyagként szolgálhatnak minden munkás- és parasztgyermekekkel foglalkozó nevelő számára azok a követelmények, amelyeket a „beiskolázás” során támasztottak a pályázó tanulókkal szemben. Pl. Mit tudsz szüleid munkájáról, munkahelyéről, jártál-e ott? stb. A mű tulajdonképp nem egyéb, mint egy nagyszabású jól sikerült pedagógiai kísérletnek a bemutatása. Az olvasó életszerű, reális környezetben érzi magát, ahol minden pedagógiai eljárás indokolt, célravezető. A nehézségeket jól szervezett és átgondolt pedagógiai munkával igyekeznek legyőzni. A tanulmányban közölt csoportszerveződés, diákotthonná fejlődés, az önkormányzat kialakulásának folyamata, diáktanács, kollégiumi közgyűlés, a felelősök rendszere nemcsak a kollégiumi nevelőknek, hanem az osztály- főnököknek, sőt minden gyakorló pedagógus számára követendő példa lehet. Ugyanilyen realitással és a kísérletező pedagógusra jellemző hitelességgel tárja elénk a kollégium tanulóinak világnézeti, politikai fejlettségét, illetve azok továbbfejlesztésére irányuló pedagógiai munkát is. …

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/PedagogiaiSzemle_1969_2/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=585&layout=s

59. Köznevelés 1970-01-09_p34

Pályairányítás középiskolai kollégiumban

Az elmúlt tanévben szeptember végén kezdtük folyamatos pályairányítási tevékenységünket a piunkásgyermekek fővárosi diákotthonában. Nem nyugodtunk bele az előző évi 50%-os egyetemi elővételi eredménybe, s igyekeztünk kamatoztatni tapasztalatainkat. Felfigyeltünk a Fővárosi Pályaválasztási Intézet kiadványában (A pályaválasztás problematikus esetei, Bp. 1968.) aláhúzott konklúzióra: „A pályaválasztást elősegítő munkában feltétlenül nagyobb szerepet kell kapnia az előkészítésnek.” Tapasztalataink igazolták azt is, hogy a folyamatos előkészítés során alkalom adódik a képességek objektív kontrollálására, a több információ birtokában a pályaválasztási tervek reálisabb értékelésére, kellő időben való módosítására.

Hogyan adtunk felvételi tanácsokat?

A direkt pályairányítást akkor kezdtük meg, amikor már negyedikeseinknél is volt elegendő osztályzat ahhoz, hogy negyedév távlatában — összehasonlítva előző évek teljesítményeivel — érzékelhessük az osztályzatok mozgását.

Rendelkezésünkre állt a Művelődésügyi Minisztérium és a Munkaügyi Minisztérium megbízásából szerkesztett tájékoztató (Pályaválasztási szándékok vizsgálata a középiskolákban). Időben felfigyeltünk az itt előrejelzett fontos adatra: kb. 15 ezerrel több a felsőoktatási intézményekben továbbtanulni szándékozók száma, mint a felvehetőké. Igen komolyan vettük a tájékoztató adatszerűén alátámasztott tapasztalati szempontját, amikor általános elvként használtuk mi is tervezésünkben az iskolai érdemjegyeknél egy osztályzattal gyengébbre várható felvételi teljesítményt. A diákotthoni tapasztalat is igazolta ennek a tervezési elvnek helyességét általában, hiszen a 9 pontátlaggal induló negyedikeseink felvételen szerzett pontátlaga 8 lett. Figyelmeztettek a tájékoztató adatai arra is bennünket, hogy a nem fizikai dolgozók gyermekei általában magasabb tanulmányi átlaggal indulnak felvételire, mint a fizikai dolgozóké. A hátrányt világosan jelezte a tájékoztató 50. oldalának statisztikája, melyből kitűnik, hogy az 1968/69-ben végző összes középiskolás közül felsőoktatásra jelentkezett kitűnő tanulmányi eredménnyel rendelkező 1126 fő közül 329 fő fizikai dolgozók gyermeke (29%). A 4,8—4,9-es kategóriában 35%, a 3,8—4,7 közöttieknél 42%, a 2,8— 3,7 közöttieknél pedig 43% a fizikai dolgozók gyermeke országos viszonylatban. Kritikus esetekben felkerestük a szaktanárt, és megkérdeztük a kollégiumi szakkörvezetőket is. Negyedikeseinknek így kb. 40%-át irányítottuk más pályára, mint amit kezdetben _ terveztek. A pályairányítási korrekció eleinte még tartalékpályák megjelölésével, rokon szakok nyilvántartásával történt.

Egy példa: S. J. a szeptemberi felméréskor mint leendő kutatóvegyész matematika—fizika—kémia felvételi tárgyakat jelölt meg. Ezekben átlaga II. osztálytól kezdődően 4,0 volt. Érettségi tárgyainak átlaga több évre visszamenőleg jórendű érettségi lehetőségeit elemezte. Számításaink szerint 7 pontot vihetett volna az erősen exponált szakra, ami maximális felvételi vizsgaeredménnyel is csak 17 pontot jelent. A Kölcsey Gimnázium tanárai és a kollégiumi szakkörvezető szerint is legalább olyan kiemelkedő a fiú biológiatudása, mint a kémiai, így a konzultáció eredményeként e két tantárgy párosítását javasoltuk. A fiú elfogadta tanácsunkat, és 18,5 pontos eredménnyel felvételt nyert a TTK-ra.

E munka nyomán növendékeink közül ketten nyertek külföldi ösztöndíjasként felvételt a Szovjetunióba, illetve az NDK-ba. A többiek az ELTE bölcsészkarára, a TTK-ra, a JATE biológia—kémia szakára, a Közgazdaságtudományi Egyetemre, a Budapesti Műszaki Egyetemre, a veszprémi Vegyipari Egyetemre, a gödöllői Agrártudományi Egyetemre, a Kertészeti Egyetemre, 4 fő pedig főiskolára nyert felvételt. Legmagasabb arányban a Budapesti Műszaki Egyetem szerepel, ahová 5 növendékünk került.

„Anyagi érdekeltség”

A pályairányítás talán legnehezebb szakasza a félévi bizonyítványok kézbevétele után, a jelentkezés idején következett. , Szeptembertől kezdve ugyanis a tanulmányi teljesítményt három összetevő határozta meg azonos mértékben: a tanulmányi átlag, a leendő érettségi tárgyak és a majdani felvételi tárgyak átlaga. A kategóriáknak megfelelő teljesítmény azonban nemcsak a fizetendő összeget szabta meg, hanem minden diákotthoni kedvezmény (pl. a szabad mozgás) elbírálásánál ugyanezekkel az értékmérőkkel találkozik növendékünk.

A félévi tanulmányi eredmények értékelése éppen ezért a diákotthon életének legizgalmasabb időszaka volt. A térítési díjakat tudniillik decembertől még markánsabban kötöttük a teljesítményhez.

Szemléltetésül bemutatok egy példát. Az egy főre eső családi átlagkereset három növendékünknél azonos volt: 410,— Ft. Havi térítési díjuk azonban lényegesen különbözött, mert tanulmányi teljesítményük különböző mértékben tükrözte egyetemi felvételi esélyüket. Mindhárman a Műszáki Egyetemre készültek. Legkevesebbet fizetett N. J. (15% = 60 Ft), mert a 4,5-es tanulmányi átlagon belül érettségi tárgyainak átlaga 5,0 volt. Többet fizetett már I. J. (25% = 100,— Ft), bár tanulmányi átlaga jobb: 4,6, de ezen belül érettségi tárgyainak átlaga 4,2, felvételi tárgyainak átlaga pedig 4,5 volt. Legtöbbet fizetett F. S. (35% = 140,— Ft), mert tanulmányi átlaga 4,0, de ezen belül érettségi és felvételi tárgyainak átlaga is 4,25 alatt volt. Ezáltal növendékeinket a fölvétel szempontjából elmélyültebb munkára ösztönöztük; sőt anyagilag is „érdekeltté tettük”.

Az „anyagi érdekeltséggel” összekapcsolt kísérlet helyességét igazolják az elmúlt tartév eredményei. Az 1968. évi 50%-os felsőoktatási beiskolázással szemben 1969-ben 95%-os eredményt értünk el, ami, úgy vélem, egyedülálló teljesítmény —, ha azt is figyelembe vesszük, hogy valamennyi nö- . vendékünk munkásgyermek.

Eredményeink számbavétele, értékelése alapján úgy véljük, hogy a speciális kollégium a vele kapcsolatban álló gimnáziumok nevelőtestületeinek támogatásával sikeresen valósította meg a pályairányítási munkájában kitűzött, célját: az egyéni adottságoknak, képességeknek, legjobban megfelelő pályaválasztáshoz segítette növendékeit. MATERÉNYI JENŐ

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Kozneveles_1970/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=35&layout=s

60. Népszava 1970-01-20_p3

Hetvenből hatvanhét

A Pedagógusok Szakszervezetének nemrégiben megtartott ankétjén — a munkás- és parasztdiákok továbbtanulásának ezernyi problémájáról vitáztak, töprengtek ott a részvevők — felszólalt egy magas, sovány, erősen őszülő pedagógus is. Érveléséből, fejtegetéseiből egy adalékot sokan megjegyeztek a tanácskozás részvevői közül.

Azt mondotta: „A mi kollégiumunk tavaly nyári érettségizői közül 95 százalékuk bejutott az egyetemekre!”

Nem titok, hogy sokféle hivatalos — de nem hivatalos — helyen is „jegyzik” az iskolákat: egyikben 32, másikban 28, a harmadikban esetleg 40 százalékos az egyetemre felvettek aránya. Ez az utóbbi alighanem a legjobb, sok éves összehasonlításban 95 százalékot eddig még sehol sem „jegyeztek”. Talán azért sem, mert Materényi Jenő igazgató alig kétéves intézményt vezet, a Keleti Károly utcai, munkásdiákok részére létesített fiúkollégiumot.

Mivel az országban immár több évre kimutathatóan állandóan csökken a felsőoktatási intézményekbe került munkás- és parasztdiákok arányszáma — ez a 95 százalék valami egészen újat, figyelemreméltó folyamat kezdetét jelzi.

Tehetséges munkásgyerekek

Látogatásunkkor még vakációztak a gyerekek. Az igazgató azonban irodájában tárgyalt egyik diákjával. A gyerek nővérével jött, felvételét kérte: a beszélgetés tulajdonképpen amolyan pedagógiai ismerkedésnek számított. jegyek mérlegelésével, szándékok és tervek kitapogatásával.

— Megpróbálok helyet szorítani neki. Az anyuka házmester, a nővére valamikor szintén kollégiumban nevelkedett, szegények voltak mindig. Tehetségesnek ítélem, olyannak, akinek a mi kollégiumunk alapot adhat — az egyetemhez.

Helyet szorítani. Szó szerint így kell cselekednie Materényi Jenőnek, mert az amúgy is „társbérletben” működő intézmény, a bentlakó 70 diákkal dugig megtelt.

— És 1967 decemberében, miután úgy, ahogy berendezték itt a 70 éves öreg épület néhány szobáját, volt összesen 16 jelentkezőnk — így az igazgató. — A fővárosi tanács körleveleket küldözgetett az iskoláknak, toboroztak a nevelők is; sok iskolában teljesen tévesen értelmezték a kollégium szerepét, és bukásra álló diákgyerekeket javasoltak bentlakásra. Szűrtünk, válogattunk, agitáltunk és — mérgelődtünk. És végére 43 gyerekünk volt

43 tehetséges gyerek...

Ma — 70 tehetséges gyerek. Munkásgyerek. Két bűvös szó — ha tetszik, a két legszigorúban vett elv — a mérvadó.

Birkóznom kell a protekcióval.

Az egyik: tehetség. — Tehát: jó felfogóképességű, egy-egy tárgyban az átlagosnál is jobb diák, aki az általános iskolában megfelelően tanult. De... a szülőnek kevés a pénze, hiányos az előképzettsége, várható, hogy a tehetséges gyerek rm birkózik meg simán k gir mázaimmal, az egyetemi képzés alapiskolájával. Ekkor kell „beszállítunk” — a gyerekért.

A másik, kemény következetességgel alkalmazott felvételi elv... Nos, az igazság az, hogy ennek magától értetődőnek kellene lennie, de sok szerv számára nem az. Tudniillik: ez a kollégium csak munkásdiákok számára alapíttatott, az igazgató pedig — igen helyesen — szigorúan veszi ezt a követelményt. Csakhogy...

— Birkóznom kell a protekciós kérelmekkel — sóhajt. — Mióta eredményeket is elértünk, áradnak a jelentkezések, tucatszámra kérik olyan gyerekek felvételét, akik nem munkásdiákok. Az elvünket — azt, hogy ez az intézmény kifejezetten a tehetséges munkásdiákok egyetemre jutását segítse elő — adnánk fel a különböző kérelmek teljesítésével.

Ennyit az elvekről. A 95 százalék azonban sok egyebet is jelent. Mindenekelőtt azt, hogy ebben a kollégiumban keresik — és javarészt már meg is találták — a munkásdiákok tanulmányi segítésének jelenlegi legjobb módszerét.

Adjunktusok, SZBT-honoráriummal

Miben rejlik sikerük titka?

A válogatásról már szóltunk. Nem gyenge képességűek jegyeinek felkerekítese a cél, hanem a tehetséges gyerekek támogatása, egyetemekhez- vezető útjuk egyengetése. Innen, Buda szívéből reggelente a fiúk 21 gimnáziumba indulnak, a város legkülönbözőbb — és különböző színvonalú — iskoláiba.

A kiegyenlítés: a kollégium feladata.

— Mégpedig úgy, hogy nemcsak a tanulmányi átlagukat kell megfelelő szinten tartani, hanem — elsősorban az egyetemi felvételi vizsgatárgyakból kell különlegesen megalapozott tudást szerezniük — hangsúlyozza Materényi Jenő. — A mai legjobb módszer ehhez: kitűnő, rendszeres és kötelező szakkör. Elsősorban matematikából, ami csaknem minden felsőoktatási intézményben felvételi vizsgatárgy.

Szakkör. Saját anyagi erejükből csak három szakkörre futotta volna. Hogy most 16 elsőrendű szakkörük működhet, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa anyagi és szervezési támogatásának köszönik. Jó szakembereket, egyetemi adjunktusokat tudnak most már foglalkoztatni, akik az egyetemi felvételi anyag birtokában oktatnak, rendszeresen és igen magas színvonalon.

A legnehezebb fába akkor vágta fejszéjét a kollégium vezető testülete, amikor elhatározták: feladják azt a korábbi elgondolást, hogy ide csak harmadikos, illetve negyedikes gimnazistákat vesznek fel. A göröngyösebb utat választották. Miért? Az első gimnáziumi osztály — választóvíz. Számtalan tehetséges munkásgyerek itt „vérzik el”, az ugrásszerűen megnövekedett követelményeknek már a gimnáziumi idejük elején nem tudnak eleget tenni.

— Mi most felerészben elsős-másodikosokat vettünk fel — mondja Materényi Jenő. — Már az első félévben intenzíven foglalkoznak velük a nevelőtanárok — két szakkör mindenkinek kötelező —, hamar észreveszik, hol, mely tárgyakban hézagos tudásuk. Most kapják meg elsőseink a félévi bizonyítványt. Az előjelekből megállapítottuk, hogy míg országos átlagban egy teljes jegyet esik vissza az elsős diák, nálunk ez a visszaesés töredékké zsugorodik. Év végére majdnem elérik a 4,1-es átlagot.

Ez pedig nem csekélység. Valamint az sem, hogy itt a pályaalkalmasságot sajátos, „házi” módszerekkel mérik fel a nevelők. Úgy irányítják a gyerekek tanulmányait, hogy egyetemi jelentkezésük a legerősebb, legeredményesebb tantárgyukhoz kötődjék.

1. J. tavaly érettségizett Előzőleg, a szeptemberi felméréskor kutató vegyész, matematika, fizika, kémia felvételi tárgyakat jelölt meg. Ezekben a tárgyakban az átlaga 4-es volt. A kollégium vezetői számoltak: jó rendű lehet az érettségin, 7 pontot vihet olyan erősen exponált szakra, ahol 19 pontnál kevesebbel — ennyit pedig a vizsgaeredmények maximális 10 pontjával sem ér el — nem, vesznek fel hallgatót A fiú biológiatudása viszont kiemelkedő volt. ezt állapították meg róla a Kölcsey Gimnáziumban is.

A munkásdiák elfogadta tanácsukat. 18,5 ponttal fel is vették a TTK-ra. És akad itt még jó néhány hasonló példa. Abba a bizonyos 95 százalékba ugyanis a realitások tökéletes figyelembevétele, mérlegelése is beletartozik.

Amit az elmondottakhoz búcsúzóul hozzátesz Materényi Jenő, nagy figyelmet igényelne. Azt fejtegeti: ez a. 70 fős kollégium receptnek jó, kezdetnek, igazolásnak, hogyan is. kellene mindezt csinálni. De ez a kollégium csak miniatűr modell lehet. Egységesen vezetett, országos szintű intézmény kellene — vagy intézmények — sok száz tehetséges munkás- és parasztdiák számára.

Vagy — legalábbis — hasonló szintű névelőmunka abban a már működő jó néhány kollégiumban, és azokban is, amelyek létrehozásáról most tárgyalnak a szakemberek. Várkonyi Margit

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Nepszava_1970_01/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=166&layout=s

61. Ifjúsági Magazin 1970-07-01_p

NAGY^**F**A NEVEK ELÖTT … Huszonöt éve vagyok pedagógus. Három évvel ezelőtt egy speciális, különleges kollégiumot hoztunk létre a Bp. Fővárosi és a II. kerületi Tanács közreműködésével. Ide kizárólag fizikai dolgozók tehetséges, továbbtanulásra alkalmas gimnazista gyerekeit vesszük fel, azzal a céllal, hogy segítséget nyújtsunk egyetemi felkészülésükhöz.

Eredményeink máris figyelemre méltóak. A tavaly végzett növendékeink öt tizeddel javították meg eredményüket a tanév alatt, s a végzettek 70 százaléka jelesre érettségizett. Az első évi 7,5 ponttal szemben tavaly 9 pontos átlaggal indultak az egyetemi felvételire. Az első évben (1968) a végzettek 50 százaléka tett sikeres felvételi vizsgát, a második esztendőben (1969) viszont már a 95 százalékuk felvételije sikerült; kizárólag az elért pontszámaik alapján és nem az F betű miatt!

A hatékony segítségnek tehát igen jól bevált formája a speciális kollégium. Mi, e kis kollégium pedagógusai azt szeretnők, ha az F betű értelmezése mindenütt motiválódna egy T betű által jelzett fogalommal is: a tehetség, a továbbtanulásra alkalmas és érdemes jelzővel. Így érezzük erkölcsösnek a megkülönböztetett figyelmet, a kiemelt foglalkozást. E nélkül a kategorizálás formalizmusa születne újjá, annak összes — emlékezetes — mellékzöngéjével. önmagában nem fogadjuk el a születési előjogokat, akkor sem, ha ez dzsentri vagy tőkésnagypolgár mikrokörnye- zetre vonatkozik, akkor sem, ha fizikai dolgozó vagy abból kiemelkedő funkcionárius mikroklímából sarjad. Csakis a tudás, a tehetség, a képesség lehet az egyetemi felvétel döntő kritériuma, nem pedig a származás. Így a megoldás is csupán egy lehet: segíteni kell a tehetséges, rászoruló fizikai dolgozók gyerekeit hátrányaik leküzdésében, a versenyképes tudás elsajátításában, hogy nem mint F betűsök, hanem mint egyenlők az egyenlők között — a tudás alapján jussanak be felsőoktatási intézményeinkbe.

A hátrányok felszámolása nem lehet formális. Ezért is üdvözlöm örömmel az IM riportjából megismert tatabányai útkeresést, kezdeményezést, speciális kollégiumok létrehozására. Meggyőződésem, hogy minden nagyvárosban, ipari és iskolaközpontban létrehozhatók az ilyen kollégiumok. Erre érdemes mozgósítani a helyi erőket, nem utolsó sorban a fiatalok társadalmi munkáját, öntevékenységét. Néhány ilyen kollégium többet ér, mintha negyvenezer gyerek neve mellé írják oda az osztály- főnökök a nagy F betűt. Materényi Jenő kollégiumi igazgató

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/IfjusagiMagazin_1970/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=389&layout=s

62. Rádió és Televízió Szemle 1970-09-15_p172

… MATERÉNYI Jenő-PÁSZTOR József M. Eljutnak-e az egyetemig? Bp. 1969. Tankönyvkiadó. 97 1. 19 cm. /А pedagógia időszerű kérdései hazánkban. / …

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/RTVSzemle_1970/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=907&layout=s

63. Esti Hírlap 1970-12-04_p2

TELJES SIKER! Minden diák továbbtanul A munkásgyerekek kollégiumának százszázalékos teljesítménye.

Mindössze három éve alakult, a volt Rákócziánum épületében, középiskolai kollégiumunk, amelybe elsősorban a fővárosi fizikai dolgozók tehetséges gimnazista gyermekeit vesszük fel. A múlt tanév után az egyetemi felvételek olyan eredménnyel zárultak, amelyre — úgy gondoljuk — a kollégium büszke lehet; valamennyi növendékünket felvették hazai, vagy külföldi egyetemre.

Az első tanév végén, 1968-ban 50 százalék volt a sikeres felvételik aránya. 1969-ben ez a szám már 95 százalék lett, s most, az 1970-es tanévben a teljességet, a száz százalékot sikerült elérni. Elég jellemző számadat az is, hogy a múlt évben érettségizett kollégisták átlagban kilenc pontot vittek magukkal — érettségi átlaguk 4,6 volt —, s ehhez a felvételiken átlagban nyolc pontot szereztek.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy az eredmény páratlan a magyar pedagógia történetében, ami a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulási arányát illeti.

Természetes és jogos a kérdés: hogyan sikerült ez? Valószínűleg három fontos alapelv megtartásával: csak arra érdemes, tehetséges és szorgalmas tanulókat vett fel a kollégium; a tanulmányi teljesítmény fokozásához mindenki személy szerint kapta meg a szükséges sokoldalú támogatást; nagy gondot fordítottunk a folyamatos pályairányításra.

Ez a kísérleti célokból létrehozott kis budai kollégium igazolta, hogy a tehetségesek hátránya néhány év alatt annyira leküzdhető, hogy azonos eséllyel indulhatnak az egyetemi felvételi versenyben bármely társadalmi réteg gyermekeivel. (Kivétel talán még a bölcsészkar, mert a bekerüléshez a hátrányok leküzdésének hosszabb idejére. a tanulók még intenzívebb támogatására lenne szükség.)

A tanulmányi munkát hatékonyan segíti a kollégiumban létrehozott egyetemi előkészítő tanfolyam, amely különösen hatékony, egyrészt csoportjainak kis létszáma miatt, másfelől pedig azért, mert az utazgatás elkerülésével a diákok sok idejét megtakarítja. A pályairányításhoz nagyon fontos segítséget adnak a szakkörvezetők és a kollégium pedagógusai; hozzásegítik a növendékeket, hogy illúziók nélkül, képességeiket reálisan értékelve, tervezzék jövőjüket, készüljenek fel leendő hivatásukra.

A kollégium létszáma jelenleg teljes. A gimnázium II—III. osztályába járó tanulók — fővárosi fizikai dolgozók gyermekei —, bármikor kérhetik felvételük előjegyzését. Az általános iskolák nyolcadik osztályos tanulói a félévi bizonyítványok kézhezvétele után azonnal jelentkezzenek, mert részükre középiskolára előkészítő szakköröket szervez a kollégium, hogy ezáltal is csökkentse az általános iskola és a gimnázium közötti átmenet nehézségeit.

Az Esti Hírlap adta a kollégiumról az első hírt, még 1967-ben. Úgy, vélem, helyes, ha első igazán nagy eredményünkről is hírt adnak. Materényi Jenő, a kollégium igazgatója

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/EstiHirlap_1970_12/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=29&layout=s

64. Ifjúsági Magazin 1971-01-01_p16

NAGY^**F**A NEVEK ELÖTT Vitazáró

… Kormányunk a „Nagy F-es” fiatalokra is gondolva gyorsítja a kollégiumok építését a negyedik ötéves tervben. A vitában a tatabányai városi pártbizottság kezdeményezte, hogy az üzemek, termelőszövetkezetek, városok és községek a helyi erők összefogásával a terveken felül is építsenek kollégiumokat, elsősorban a rászoruló fizikai dolgozók gyermekeinek. Hogy ez milyen eredménnyel járhat, arról Materényi Jenő kollégiumi igazgató beszélt a vitában. „A tehetséges munkás- és parasztfiataloknak létesített Budapest II. kerületi kollégiumból az első évben a jelentkezők 50 százaléka jutott be az egyetemre, a másodikban 95, az idén pedig már mind a 100 százalék. De nem azért, mert ott volt az F-betű a nevük előtt, hanem mert tudtak.” — mondta. S tegyük hozzá: mert a kollégium nevelő és oktató munkája hozzásegítette őket a hátrányok, a korábbi negatív környezeti hatások leküzdéséhez. …

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/IfjusagiMagazin_1971/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=15&layout=s

65. Köznevelés 1971-09-17_p73-73

A kollégiumi önkormányzat kiterjesztése - Nevelési kísérlet.

Írásom híradás egy nevelési elképzelés közvetlen előzményeiről, és vázlatos tájékoztatás egy kísérlet indítási módszeréről. A kísérlet helye a Budapesti Középiskolai Fiú Diákotthon. Az intézmény feladata a fővárosi fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek egyetemre előkészítése.

A probléma

Az alapvető probléma: a tanulmányi teljesítményben legkiválóbbak fokozatosan elkülönülnek a közösségtől, s a tanulmányi teljesítményben gyengébbek fokozatosan elidegenednek a legkiválóbbaktól. A folyamat következménye: a formálissá váló közösség.

Az okokat elemezve két tipikus válasszal találkoztam:

A jeles tanuló: „Állandóan időzavarban vagyok. Egyre többet követel az iskola valamennyi tantárgy vonatkozásában, de növeli időhiányomat az iskola mozgalmi munkával is, mert a legjobb tanulókat igyekszik aktivizálni mindenki. Átlagos terhelésem iskola vonatkozásban napi 6 óra, beleszámítva azt is, ami pluszként egy jeles tanulót terhel a tanítási órán kívül. Tantárgyi felkészülésem a jeles szint tartása érdekében átlag napi 3 óra, ami együtt heti 54 óra. Ehhez járul minimum heti 4 óra olyan szakköri elfoglaltság, ami leendő egyetemi felvételi tárgyaimmal kapcsolatos. A közvetett tanulásról, ismeretszerzésről nem is beszélve (olvasás, film, tévé stb.) tehát heti 58 óra. Mikor van módom arra, hogy közösségi életet éljek kollégiumi szobatársaimmal? ...”

A közepes tanuló, akinek néhány tárgyból van csupán olyan problémája, melyet egyedül nem tud megoldani, ám kis segítséggel a napi felkészüléshez való folyamatos támogatással fejlődhetne, megerősödhetne: „Időben való megterhelésem nem sokkal kevesebb, mint a jeleseké, mert nekem több idő kell a jórendű szint eléréséhez, mint a jeleseknek a jeles szint tartásához. Könnyebben boldogulnék, ha két tárgyból időnként segítséget kapnék. Nem általában, mint a szakkörökön, hanem konkrét segítséget a másnapi felkészüléshez. így sok időt nyerhetnék, s elég időm maradna a felvételi tárgyakban való biztos jeles eléréséhez. Van jeles tanuló a szobában, de őt nem zavarhatom gyakran, kizökken saját munkájából. A kunyerálás sem kenyerem. Inkább kínlódom magam, vagy a szerencsére bízom, mi lesz másnap a suliban. Az igazsághoz tartozik az is, hogy nem vagyok elég „hajtós” típus, szeretek normálisan élni. A jeles tanulót idegesíti, ha beszélgetünk, és kimegy, félrehúzódva tanul valahol. Menjek utána és zavarjam? Milyen alapon? Joga van úgy, s nekem így élni! . ..”

A tanév elején indult szobaközösségek folyamatosan rétegeződtek, a jelesek gyakrabban kiváltak, félrehúzódva tanultak, elszigetelődtek társaiktól. Eleinte kértek tőlük segítséget, majd egyre ritkábban. A jelesek ilyenformán a legkisebb értékű közösségi elemmé váltak.

Kísérletünk célja

A cél e tendencia megállítása, sőt megfordítása. Első lépésként oly módon, hogy a jelesben levő tudásbeli többlet hatását a közösség ne a szokványos módon igyekezzen felhasználni. A segítség szokványos képlete: X gyenge tanuló egy tárgyból, tehát alkalmilag segítséget kér Z-től. A „fordított alapállás” képlete: Z tudja, hogy X gyenge abból a tárgyból, tehát rendszeresen figyelemmel kíséri és segíti.

A két forma minőségi különbséget fejez ki. A szokványos segítés szerint Z passzív, amikor elvárja, hogy helyébe jöjjön X, és aktív, amikor segít. A második változat szerint Z kezdeményez, kötelességének tartja X munkafegyelmének, tanulmányi teljesítményének fejlődését előmozdítani. A segítségnyújtás egész menetében aktív Z aktivitása visszahat önmagára is: felbecsülhetetlen értékű alkalomhoz jut — önmagát neveli a közösség iránti felelősségérzetre, a társadalmi felelősségtudatra.

Ha figyelembe vesszük, hogy a legmagasabb színvonalú szakemberképzés is a legalantasabb eszmei irányzatok előkészítőjévé és kiszolgálójává válhat társadalmi felelősségtudat hiányában, akkor e minőségi különbség jelentősége világossá válik. A társadalmi közömbösség tünetei már hazánkban is jelentkeznek. Az ifjúság körében részben éppen a legtehetségesebbeknél, a legmagasabb szintű tudásra törekvőknél, akik egyéni céljaik érdekében igen intenzíven dolgoznak. De mert kevés szabad idővel rendelkeznek, tehát visszahúzódnak, elszigetelődnek, hogy magas teljesítményüket folyamatosan biztosítani tudják. Ösztönösen vagy tudatosan védekeznek így a túlterhelés hátrányai ellen.

Kollégiumi kommuna

Értelmezésük szerint a kommuna = közösség; kollégiumi kommuna = kollégiumon belüli teljes önkormányzattal rendelkező, legmagasabb szinten élő szobaközösség. Az általános formák mellett (szobaközösség) egy magasabb rendű sajátos forma, mely magán viseli az általános forma lényeges jegyeit, de magasabb fokon valósítja meg célkitűzéseit. Az átlagos követelmények túlteljesítése várhatóan minőségi változást eredményez. Ehhez természetesen túl kell lépni az átlagos kollégiumi szabadságjogokat.

A kollégiumi kommuna, az új létforma nem lehet azonban abszolút új, merőben eltérő a régitől. Abból kell kiindulnia, annak legértékesebb jellemzőire kell épülnie, azt kell továbbfejlesztenie. Feltételezendő a kísérlet alatt is a régi és az új elemek kölcsönhatása, sőt összeütközése. Tehát előre körvonalazni kell a várható ellentmondásokat és ezek feloldására irányuló szervezési teendőket.

Az első lépés a kommuna személyi összetételének megtervezése. Kommunának csak olyan tudatosan összeállított szobaközösség felel meg, amelyben különböző korú, képességű, tudású, szorgalmú, érdeklődésű, jellemű egyedek vannak. Fontos, hogy ne hozzunk létre ún. „ideális” környezetet, mert el- korcsosul a kialakulandó közösség önszabályozó képessége.

Az egyén minden megnyilvánulása előidézi a környezetében levők magatartás változását, ami visszahat az egyén további tevékenységére is. Ez a szabályozás a természetben automatikusan működik, de az embernél csak tudatos alkalmazkodás eredménye lehet, amelynek elsajátításához gyakorlat kell. A leküzdendő, leküzdhető akadályok ezért szükségesek.

A kommuna „modelljében” lennie kell egy nehezen alkalmazkodó, a közösség számára terhes fiúnak; egy közösség iránt közömbös átlagos és egy jeles tanulónak; egy átlagosnál gyengébb tanulmányi teljesítményű, de nem gyengébb képességű, hanem laza munkaerkölcsű fiatalnak; egy jó képességű humán és egy jó képességű reál érdeklődésű harmadikosnak, akik aktív közösségi életre már alkalmasak és magvai lesznek a kommunának. A hatszemélyes kommunában két elsős, két másodikos és két harmadikos gimnazista kerül.

Decentralizált demokratizmus

Természetesen a pedagógus szemében sem azonos a csoport az őt alkotó egyedek összegével. A csoportot a tagok együttes összegén túl kölcsönhatásuk dinamikája, kötődésük töltése határozza meg. Ezért is lényeges a modell tervezésekor körvonalazni a új típusú közösség legjellemzőbb, az általánostól eltérő működési élvét. Ezt az elvet a decentralizált demokratizmus elvének nevezhetnénk. A demokratikus centralizmus általános kollégiumi vezetési elve mellett megjelenik tehát a decentralizált demokratizmus. E két irányítási mód közegében kell megszületnie az önkormányzó közösségnek.

A decentralizált demokratizmus elvein itt azt értjük, hogy teljesen „leadjuk” a kommuna életének belső irányítását. Önmaguk szabják meg életformájukat a kommuna kialakuló törvényei szerint, csak az alapvető kérdésekben kötelesek alkalmazkodni a kollégiumi követelményrendszeréhez. A kommuna vezetője ad kimenőt, eltávozást. Igazgató, tanár nem módosíthatja döntését. Ott és akkor tanulnak, ahogy ők ebben megállapodnak stb. Az intézmény vezetője egyetlen jogot tart fenn magának: ha veszélyes torzulást észlel, megszüntetheti a kommunát. A szabadsággal való élni tudást azonban folyamatosan figyelemmel kíséri.

A kollégiumi kommuna írásbeli szerződésben vállal kötelezettségeket, amelyeknek teljesítése létezésének feltétele. A jeles tanuló például köteles a közösség egy tagját tanulmányilag rendszeresen segíteni, a kommuna tagjaival közös kirándulásra, kiállításra, színházba menni, vállalni a lakószoba teljes takarítását heti váltással stb. E feladatok ellátása érdekében munkarendjének racionalizálására kényszerül, határozottabban kell rangsorolnia dolgait.

A kísérlet másodlagos célja a tanulmányi teljesítmény színvonalának differenciált emelése (érettségi és felvételi tárgyak elsődleges szerepe), a közösségért felelősséget érző és cselekvő, társadalmi felelősségtudattal rendelkező embertípus kialakítása, s mindehhez gazdaságos pedagógiai eljárások kidolgozása. Kísérletet teszünk arra, hogy alkalmazzuk a közgazdasági értékelemző módszert, illetve megvizsgáljuk a pedagógiai értékelemzés kialakításának lehetőségét a teljesítmény és a pedagógiai ráfordítás legkedvezőbb aránya érdekében. Erre legkézenfekvőbbnek látszik az áttételek csökkentésével párhuzamosan az öntevékenység (önkiszolgálás, önellátás) és az önirányítás (önszabályozás, önkormányozás) kialakítása. * *

A kísérlet eredményét szakaszosan értékeli a kísérletvezető és a kommuna. Kezdetben hetenként, majd havonként. A tapasztalatokat úgy kell megbeszélni, hogy fejlett önértékelési, tudatos tevékenységelemző készség alakulhasson ki a kommuna valamennyi tagjában, s ennek birtokában fokozatosan és valóságosan önállósodhassanak.

Várható, hogy az új közösségi forma ellenhatást vált ki a régi formák között élőkben. A feszültség felhasználható arra, hogy bizonyos feltételek teljesítése után újabb kollégiumi kommuna alakuljon. MATERÉNYI JENŐ

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Kozneveles_1971/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=788&layout=s

66. Népszabadság 1971-10-27_p.6

ISKOLA és TÁRSADALOM. Kollégium a fizikai dolgozók gyermekeinek. Országszerte sok szó esik mostanában a fizikai dolgozók, gyermekeinek tanulmányi segítéséről, legutóbb pedig a Minisztertanács is foglalkozott a kérdéssel. Úgy látszik, túljutottunk a meghökkentő statisztikai adatok pergőtüzén, amellyel a szakemberek cselekvésre akarták ösztönözni a társadalmat; ma már mind több híradás jelenik meg arról, hogy hol és miként igyekeznek segíteni az állami és társadalmi szervek a fizikai dolgozók tanulásban tehetséges gyermekein. Ügy vélem, helyes, ha a kibontakozóban levő országos méretű mozgalomról alkotott képet teljesebbé teszem olyan híradással, amely egy kísérletről számol be az olvasóknak.

A fővárosi és a II. kerületi tanács megbízásából 1967-ben szerveztük meg a fővárosi fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek egyetemre előkészítő középiskolás kollégiumát a II. kerület, Keleti Károly u. 37. sz. alatt, a II. Rákóczi Ferenc gimnáziummal közös épületben. Kevesen hitték akkor, hogy ebből a „prolikollégiumból” valóban sokan eljutnak az egyetemre, és eredményeik révén elitkollégiumnak, „jó fejeket gyártó” intézménynek fogják néhány év múlva titulálni.

Az első tanév végén a kollégistáknak „csak” 50 százaléka jutott egyetemre. A második végén és származás szerint. Nem is érhető el maximális eredmény ilyen pedagógiai koncepcióból. (Most ősszel azonban intézményként indították meg a leányok részére is a speciális kollégiumot.)

Hazánkban a felszabadulás előtt — de Nyugaton ma is — kollégiumban neveltették gyermekeiket a gazdagok, pedig akár tíz szoba is jutott volna a gyereknek tanulásra, és korlátlanul pénz a magántanárokra. A kollégiumban nem jutott egy szoba sem a gyereknek, csak másokkal közösen tanulhatott, ebédelhetett, alhatott. S mégis kollégiumba adták gyerekeiket a gazdagok, mert tudták, hogy a leghatékonyabb nevelési keret a kollégiumi közösség. Bizonyításként megemlítem a mi kollégiumunk helyén a felszabadulás előtt működött egyházi kollégiumnak, a Rákócziánumnak a példáját. Az évkönyveinek tanúsága szerint 1914-ben a következő statisztika állt össze a ..tanulók megosztása, szüleik foglalkozása szerint” a táblázatban: Földbirtokos és tőkés 25 %, Tisztviselő és katonatiszt 48 %, Értelmiségi 16 %, Iparos, kereskedő 5 %, Munkás é« paraszt 2,5%, Egyéb 3,5%.

Ma ugyanitt, a mi kollégiumunkban a szülők foglalkozása szerint a következő a növendékek összetétele: Nagyüzemi szakmunkás 40%, Vállalati, szövetkezeti szakmunkás (lakatos, szerelő stb.) 20%, Gépkocsivezető, mozdonyvezető 10%,  Segédmunkás 10%, Egyéb fizikai dolgozó (főleg egyedülálló anyák) gyermekei 20%.

Köztudomású, hogy a felszabadulás előtt drága volt a kollégiumi elhelyezés. Ma igen csekély, s különösen ebben a kollégiumban. Havi 50—500 forint a térítési díj, ami a család anyagi helyzetétől és a fiú tanulmányi teljesítményétől függ. Átlagban egy heted részét fizetik a szülők annak a költségnek, amibe egy fiú eltartása és képzése kerül az államnak, hiszen a térítési díjak havi átlaga 200, a fenntartási költség pedig 1 főre kb. havi 1200 forint. Ha pedig azt is számításba vesszük, hogy nem csupán állami költségvetésből „élünk”, hanem a társadalmi szervezetek is támogatják a kollégiumot, akkor még jobbak az arányok. (Pl.: a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa fizeti 10 szakkör működtetésének költségeit, 20 folyóirat évi kiadásait stb. — évi 40—50 ezer forint érték.)

Tanulmányi sikereinket nemcsak annak köszönhetjük, hogy adunk, hanem annak is, hogy követelünk. Lényegesen komolyabban, keményebben, igényesebben követelünk a munkaerkölcs tekintetében, mint más kollégium.

Ennek tudatában ítéleteinket kritikus helyzetekben nem a szociális háttér vagy a származás motiválja elsősorban, hanem a 16 —18 éves fiú jelleme, világnézete, egész magatartása. Nem jótékonysági intézet ez a kollégium, hanem a társadalmi mozgásban fontos politikai szerepet betöltő intézmény, mely kicsi ugyan ahhoz, hogy országos méretű közvetlen hatásáról beszélhetnénk. Ám mint modell, pedagógiai prototípus szerepet vállalhat a hozzá hasonló célzattal szervezendő kollégiumok módszereinek kialakításában, mert hiszem, hogy ennek a tanévnek végére — a mi kis kollégiumunk fennállásának ötödik évfordulójára — már nem leszünk egyedül az országban. Materényi Jenő kollégiumi Igazgató, Budapest

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Nepszabadsag_1971_10/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=317&layout=s

67. Művelődési közlöny 1972-07-15_p387

A művelődésügyi miniszter az 1972. évi Pedagógus Nap alkalmából, eredményes munkájuk elismeréséül az alábbi kitüntetéseket adományozta: … BUDAPEST FŐVÁROS AZ OKTATÁSÜGY KIVÁLÓ DOLGOZÓJA … Materényi Jenő igazgató (II., Keleti Károly u. Középiskolai Diákotthon), …

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/MuvelodesiKozlony_1972/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=462&layout=s

68. Magyar Ifjúság 1972-12-29_p7

HONFOGLALÓK NYOMÁBAN. „Megkérdeztem a fiúkat: tudják-e, milyen nap van ma? — December tizenegyedike, hétfő... — No, és? Azonkívül milyen nap? Kíváncsian néztek rám, vajon mit akarok még tudni. — Ma Árpád napja van! — segítettem. Azonnal kapcsoltak, s felrikkantottak: — A mi honfoglalásunk napja!...” így kezdtem öt évvel ezelőtt a riportot a Keleti Károly utcai fiú- kollégium első napjáról, egy addig sosem volt kísérlet indulásáról: egyetemre készülő budapesti gimnazista munkásgyerekek új otthonáról.

A „kibicek” kételkedtek

Az akkori öregdiákok mai utódait már nem kell rávezetni december tizenegyedike jelentőségére, hiszen a kollégium házi naptárában azóta pirosbetűs ünnep — szép hagyomány — lett a „honfoglaló nap”. — öt évvel ezelőtt még furcsa, kicsit rikító folt voltunk az elegáns Rózsadombon, s a „kibicek’’ hada kételkedve figyelte, hogy megyünk-e egyáltalán valamire — mondta Materényi Jenő igazgató. — Még az iskolák sem nagyon értették a kollégium célját, olyan gyerekeket javasoltak először ide, akik bukdácsolva járták a gimnáziumot. Magunknak kellett kiválogatnunk az első harminc „honfoglalót”.

Kitaposatlan úton indultak el. Az országban elsőként ez a kollégium hívta s fogadta be azokat a fiatalokat, akikről manapság országszerte annyi szó esik. A fizikai dolgozók legtehetségesebb fiait, akiket érdemes az egyetem kapujáig segíteni, s akik e segítség nélkül talán soha nem jutnának el a diplomáig.

Ők voltak az úttörők, akiket négy év múlva követett a hajdúböszörményi kollégium, egy budapesti lánykollégium, s az ELTE Apáczai Csere János egyetemi előkészítő kollégiuma.

Testvérek is lettünk...

Újpalota egyik modern lakásának ajtajában állva alig ismertem rá Gáti Jóskára, a Könyves Kálmán Gimnázium hajdani érettségiző diákjára, az egyik „honfoglalóra”. Megnyúlt és megkomolyodott. Két hónapja házasember, s negyedéves orvostanhallgató a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Ö az, aki a régiek közül a legtöbbször „hazajár”.

— Se azelőtt, se azóta nem voltam olyan jó társaságban, mint a koleszban. Emlékszem, hogy az első héten még idegenkedve méregettük egymást. A mi fajtánkra jellemző volt, hogy nem voltak barátaink. Nem csavarogtunk az utcán a haverokkal, inkább tanultunk. Az iskolatársakat pedig hová hívtuk volna meg? Mi is négyen szorongtunk egy falatnyi újpesti lakásban... De a koleszban hamar rájöttünk, hogy valamennyien egy vérből valók vagyunk, s nemcsak barátok, hanem testvérek is lettünk.

Király Pistát, a Szinyei Merse Pál Gimnázium hajdani diákját a családi veszekedések, az italos feszültség légkörétől szabadította meg a kollégium. Most harmadéves biológia—kémia szakos az ELTE természettudományi karán.

— Én voltam az 5-ös számú „honfoglaló”. Trikóimban, ingeimben még mindig ott van a bevarrott szám. De nemcsak ez emlékeztet arra az időre, életem eddigi legszebb másfél esztendejére. Sokszor eszembe jut, hogy minket akkor nem kellett a tanulásra noszogatni. Megszállott módjára hajtottunk, s aztán az éjszakai sötétben hajnalig vitatkoztunk Futaki Jóskával. Talán neki volt közöttünk a legnehezebb sorsa.

A kitagadott egyenesbe került

Bárkivel beszéltem, Futaki Jóskát mindenki emlegette, öt évvel ezelőtt ezt mondta nekem: „Kispestről jöttem... Ha nincs ez a diákotthon, talán nem is tudom befejezni a gimnáziumot...” Ö volt az, akit családja elzavart otthonról. Szemére vetették, hogy „urizál”, s tanult ember akar lenni. Az első havi kollégiumi térítési díját és a villamos- bérletét a fiúk dobták össze.

Materényi igazgató elővette a kollégium ötkötetes krónikáját, s fellapozta Futaki Jóska első, Szegedről írott levelezőlapját: „ ... köszönöm, hogy ennyi hitet oltottak belém ...” — Jóska most francia—magyar szakos hallgató Szegeden, s féléves ösztöndíjjal a franciaországi Aix-en-Provence egyetemén tanult. Megérdemelten került végre egyenesbe.

A krónikák lapjai dagadoznak a beragasztott, meleg hangú, több oldalas levelektől. Leveszy Pista, azaz „Báró” — egy darukezelő fia — küldte az első táviratot: felvették a pécsi jogi karra.

— Talián Laci volt az első szovjet ösztöndíjasunk. A harkovi műszaki egyetemre jár, s egy ottani kislányt vett feleségül. A napokban betoppant váratlanul Halasi Zoli az NDK-ból. Első útja nem haza, hanem a kollégiumba vezetett. Itt vacsorázott, s aztán régi szokásához híven kötényt kötött és segített a konyhán Éva néninek a mosogatásban.

Ma már hetven középiskolás fiú él a kollégiumban, elsőstől negyedikesig. Az utóbbi három esztendőben minden innen szárnyára bocsátott diákot felvettek az egyetemre. Szerteszélednek itthon és külföldön, de a szálak nem szakadnak el.

A „házidoktor” visszajár

Gáti Jóska volt az első „házidoktor”. Mai utódjaként az orvosi pályára készülő Egervári Zoli, azaz „Egérke” köti be az elvágott ujjakat, osztja a Demalgont, méri a lázasokat.

Gáti Jóskának kétféle vágya van. Vagy idegsebész szeretne lenni vagy a vírus- és rákkutatásnak akarja szentelni életét, s tudatosan készül leendő nagy feladataira. — Már elsőéves egyetemista koromtól úgy éreztem, hogy adósság terheli a lelkemet. Valamit vissza kell adnom a kollégiumnak abból, amit ott kaptam.

Idén márciusban vették fel a párt tagjainak sorába, s az évfolyam hallgatói-pártcsoportja az ő érveire kötött szerződést a kollégiummal. Vállalták, hogy rendszeresen foglalkoznak az orvosnak készülő diákokkal, s megismertetik őket a hivatás felelősségével, gondjaival és szépségével.

— Elvittem egy boncolásra a srácokat — mondta Jóska. — Egész éjjel nem aludtak az izgalomtól, s becsületükre válik, hogy leendő orvosokhoz méltó komolysággal nézték végig a boncmester munkáját.

A párttag kollégákkal azt is elhatároztuk, hogy a lányok mennek ablakot tisztítani a lakótelepekre, a fiúk pedig vagonokat raknak ki, s az így összegyűlt pénzt felajánljuk a kollégium diáktanácsának, hogy ebből jutalmazzák a tudományos értékű szakdolgozatokat.

Materényi igazgató elővette a kollégium 1972-es évi szakdolgozat-pályázatának egyik nagydíjas művét. Füredi Zoltán írta, címe: „Euklideszi szerkesztések az eszközök korlátozott felhasználásával”. A dolgozat bírálója Fejes Tóth Gábor volt, a TTK valószínűség-számítási tanszékének tanársegéde. Ezt írta Füredi Zoli munkájára: „...a középiskolás tananyagot messze felülmúló ismeretekről tett bizonyságot. A dolgozat megfelel egy egyetemi záródolgozat követelményeinek is . . .”

Igazgató az irodafogságban

Öt év óta sok minden megváltozott a Keleti Károly utcában. A demokratizmus annak idején azzal kezdődött, hogy a fiúk „kivívták” hét végi szabadságukat. Ma már természetes, hogy szombat déltől hétfő reggelig hazamehetnek a családjukhoz.

— Hol tartunk már ettől! — nevetett az igazgató. — Tavaly egy merész elhatározással úgy döntöttem, hogy egy teljes hétre a 37-es szoba hat lakójára bízom a kollégium éjszakai rendjét. A takarodótói a reggeliztetésig nem lesz a közelben nevelőtanár: ők a felelősek mindenért! Első éjszaka le sem tudtam hunyni a szememet, s hajnalban belopakodtam, mert nem hagyott nyugton a kíváncsiság és az aggódás. Rémülten láttam, hogy két szobában ég a villany. Úristen, ezek lumpolnak! De kiderült, hogy a fiúk már régen talpon vannak, s éppen keltegetni indultak. Sértődötten azt mondták: „Tessék azonnal lemenni és bezárkózni az irodába, mert máskülönben leégünk a srácok előtt, s vége a tekintélyünknek!”

A hat fiú közül Bartha Feri most Lvovban tanulja a számítástechnikát, Hagymássy Sándor közlekedésmérnöknek készül Drezdában. Gázon István a moszkvai újságírószakra jár, Bárdics Imre elsőéves jogász, Hlavács Károly és Pásztor Miklós katona, de az előfelvételi révén jövőre már ők is gólyák lesznek az építészmérnöki karon, illetve a közgazdasági egyetemen.

Érzik az adósság terhét

Az „öregdiákok” közül nemcsak Gáti Jóska érzi az adósság terhét. Ezt fogalmazta meg Kiss János, a magyar—orosz szakos bölcsész, Adorján Antal, a leendő gépészmérnök és majd minden társa is. Ők is szeretnének tenni valamit a kollégium mai lakóiért. Érzik, hogy nemcsak látogatóba kell jönniük. Ügy kell törődniük az „utódokkal”, ahogyan annak idején az ő útjukat egyengették.

Talán kicsit szégyellik is magukat, ha meghallják az igazgató legújabb örömhíreit: a társadalom segítségéről. Arról például, hogy a Távközlési Kutatóintézet egyik szocialista brigádja a téli szünetben társadalmi munkában felszereli a nyelvi stúdiót vagy arról, hogy a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa több mint negyvenezer forint értékű támogatást nyújt a kollégium szakköreinek.

Az idei „honfoglalónapon” pedig azzal büszkélkedhetett a visszatérő diákoknak, hogy a Szabó Ervin Könyvtár központja negyvenezer forint értékű Télapóajándékot küldött.

A padlásklub már tavaly elkészült. Hamarosan birtokukba veszik a csillagászklub tagjai, akik távcsövükkel kémlelik majd az eget. Budapesti munkásgyerekek. Somos Ágnes

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/MagyarIfjusag_1972-3/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=395&layout=s

69. Magyar Nyelvőr 1972/1. szám_p119

Szabó Zoltán: Kis magyar stílustörténet (Ismerteti: Herczeg Gyula) … IX. Nyelvtantanítás … Szintén a Köznevelésben jelent meg … Materényi Jenő Új televíziós tantárgyak (1966. febr. 4. 89) című cikke. …

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/MagyarNyelvor_1972/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=122&layout=s

70. Magyar Nemzet 1973-11-16_p6

Belépő az egyetemre Különleges kollégium a Rózsadombon.

Közismert tény, hogy a fizikai dolgozók gyermekei tanulmányi téren kevesebb segítséget kapnak otthonról, a szülői háztól, mint előnyösebb helyzetben levő társaik. Az állami oktatásról szóló párthatározat szellemében napjainkban társadalmunk egyre többet tesz ezeknek a munkás- és parasztszármazású fiataloknak az érdekében. Társadalmi szervek, szakemberek, pedagógusok keresik a segítségnyújtás lehetőségeit : tanulószobák, szakkörök, tudományos diákkörök, egyetemi előkészítő tanfolyamok szervezésével és biztosításával igyekeznek könnyíteni ezeknek a fiataloknak tanulási gondjain.

A segítségnyújtás sajátos formáját alkalmazzák a Fővárosi Tanács Táncsics Mihály Középiskolai Fiúkollégiumában. A kollégium alapítólevele szerint itt a budapesti fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek kívánnak segítséget nyújtani tanulmányi munkájukhoz.

A kollégium céljáról, rendeltetéséről beszélgetünk az igazgatóval, Materényi Jenővel.

— A kollégiumot 1967-ben a párt VIII. kongresszusa után a fővárosi tanács létesítette — mondja az igazgató. — Célunk, hogy az ide kerülő gyerekeket — megfelelő irányítás mellett — segítsük a gimnáziumi tananyag elsajátításában, valamint további ismeretanyag megszerzésében, hogy sikeres felvételi vizsgát tudjanak tenni az ország valamelyik egyetemén.

A kiválogatás elvei

— Hogyan juthat be ebbe a kollégiumba egy budapesti fizikai dolgozó gyereke?

— Már a téli szünetben elkezdjük a következő tanév új növendékeinek a toborzását. Többségükben olyan budapesti iskoláknak írunk, amelyek az elmúlt évek során már küldtek hozzánk jó képességű gyerekeket. Az érintett általános iskolákból húsz-huszonöt javaslat érkezik be kollégiumunkba. A mi szervezésünkön kívül akad még néhány érdeklődő, aki ismerősei, rokonai, barátai révén hallott rólunk, és szintén jelentkezik felvételre. A jelentkezőket felvételi beszélgetésre hívjuk be. Tájékozódó jelleggel, írásos és szóbeli formában felmérjük a gyerekek tanulmányi szintjét, tárgyi felkészültségét matematikából. magyar nyelv- és irodalomból. mint a két legfontosabb gimnáziumi tantárgyból. A felmérés anyagában többek között típuspéldák, a logikai készséget ellenőrző feladatok szerepelnek. Azoknak a nyolcadikosoknak, akik a beszélgetés és a tantárgyi felmérés során megfeleltek, februártól háromhónapos előkészítő tanfolyamot szervezünk. Itt heti egy alkalommal az ismeretanyag hiányos részét pótolhatják szaktanárok segítségével. A háromhónapos előkészítő tanfolyam ideje alatt is rendszeresen ellenőrizzük a tanulók szorgalmát, előmenetelét. fejlődését. A felmérések eredményei alapján a legjobban szereplő gyerekekkel töltjük be a rendelkezésre álló férőhelyeket.

— Milyen iskolákba járnak a kollégisták?

— Kizárólag gimnáziumba. Budapest huszonegy gimnáziumába jár a kollégium hetven növendéke. Már nyolcadikos korukban, a válogatás időszakában a felmérés eredményei alapján mi javasoljuk a tanulónak, hogy képességeinek és érdeklődésének megfelelően melyik gimnázium milyen tagozatára jelentkezzen. Az első gimnáziumi év tapasztalatai aztán már megmutatják, hogy helyes volt-e a választás, s a tanulónak is nyilatkoznia kell, hová, melyik egyetemre szándékozik majd menni a gimnázium elvégzése után. Mi is elmondjuk véleményünket, és ha véleménykülönbség van köztünk és a tanuló között, igyekszünk „rábeszélni”, hogy a képességeinek megfelelő pályára, egyetemre koncentráljon.

Szakkörök, szakszobák

— Hogyan alakul a kollégium élete, napirendje, munkarendje?

— Mivel csak budapesti gyerekek laknak a kollégiumban, szombaton és vasárnap a gyerekek hazamennek a szüleikhez. Viszont a hét öt munkanapján nagyon sokat tanulnak, intenzív módon foglalkoznak a tananyaggal. A kötelező gimnáziumi tananyag elsajátításán kívül még egy fontos tanulmányi feladat hárul a gyerekekre: minden tanuló köteles legalább két szakkörben részt venni, és az érdeklődési körének megfelelően, szinte tudományos precizitással, foglalkozni a választott szaktárgyakkal. Évfolyamonként működnek a matematika, a fizika, a történelem, .az irodalom és a nyelvi szakkörök, de szakklubjaink is vannak, például biológus klub és nyelvi stúdió. Az azonos tantárgy iránt érdeklődő gyerekek úgynevezett szakszobákban lakhatnak. Ennek a „szakszobás” rendszernek az az előnye, hogy egymástól további értesüléseket, tudományos érdekességeket hallanak a gyerekek, hiszen még a szabad idejükben is lehetőség nyílik kötetlen „szakmai beszélgetésekre, vitákra”.

— Milyen arányban veszik fel a kollégium diákjait az egyetemekre?

— A felvételi tárgyakból a maximumot tudják nyújtani növendékeink. Ezért a jelentkezőknek csaknem száz százalékát felveszik a különböző egyetemekre. Tavaly a felvételizők negyvenhárom százaléka — a legjobbak — külföldi ösztöndíjasként tanulhattak tovább, a többiek hazai egyetemekre nyertek felvételt.

Több férőhely kellene

A kollégium két negyedikes diákjától. Nagy Györgytől és Berta Gábortól érdeklődöm, hogy nekik, az itt élő diákoknak mi a véleményük a kollégiumról, az itteni életformáról?

— Az egyetemi előkészítést, felkészülést nagyon komolyan vesszük. Ez kemény munka, de színes és változatos, az ember azt tanulhatja, amit szeret. A több ezer kollégiumi férőhelyből mi hetvenet foglalunk el. Több ilyen speciális kollégium kellene — mondja a két tanuló.

— Mit csináltok a szabad időben?

— Tavaly március 21-én a kollégiumban önálló KlSZ-szervezetet hoztunk létre. Célul tűztük ki, hogy a nyári szünetben külföldi táborozást szervezünk. Ebben segítenek nekünk a régebbi kollégisták, akik jelenleg külföldi egyetemeken tanulnak. Ők a táborozási lehetőségeket biztosítják, nekünk csak a kempingfelszerelést és az utazási költségeket kell előteremteni.

— Érdekességként szeretnénk elmondani, hogy kollégiumunk KlSZ-szervezete és a Nagyvásártelep KlSZ-szervezete szocialista szerződést kötött. E szerződés értelmében szabad időnkben a Nagy vásártelepen dolgozunk. Az ott kapott pénzen vásároljuk meg a külföldi utazáshoz, táborozáshoz szükséges anyagi eszközöket, felszereléseket.

A tanárok beszéltek a kollégium önálló pályázati rendszeréről, melynek keretében tudományos kutatómunkára tanítják a gyerekeket, szó volt a fejlett önkormányzati rendszerről, aminek a kollégium belső életének irányításában van fontos szerepe.

Pénzzel is, szívvel is

Hangsúlyozták azt az óriási társadalmi segítséget, amit a kollégium kap. Példaként említették, hogy a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa a Fáklya Klubon keresztül tizenkét szakkör költségeit fedezi. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem hallgatóinak párt- szervezete például vállalta, hogy társadalmi munkában harmad-, negyedéves orvos- tanhallgatók patronálják az orvosi pályára készülő kollégistákat.

A beszélgetés során — talán szerénységből — nem esett szó a kollégium tanárainak, nevelőinek áldozatos munkájáról, fáradhatatlan pedagógiai tevékenységükről, de az ember , lépten-nyomon tapasztalhatta, hogy ezek a szinte „megszállott emberek”, nemcsak ismereteiket, tudásukat adják át a tanulóknak, hanem a szívük is benne van abban, amit csinálnak. Nemcsak tanárok, nevelők, hanem szülők, jóbarátok is egy személyben.

E „megszállottság” legfrissebb példáját mutatja az a tény is. hogy a napokban jelenik meg az igazgatónak az egyetemi felkészítésről szóló könyve, összegezi benne a kollégiumban szerzett tapasztalatokat. közkinccsé teszi e sajátos pedagógiai területen szerzett módszereket. Kiss Katalin

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/MagyarNemzet_1973_11/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=144&layout=s

71. Magyar Nemzet 1973-12-09_p13

A HÉT KÖNYVEI … TANKÖNYVKIADÓ: Materényi Jenő: Felkészítés az egyetemre …

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/MagyarNemzet_1973_12/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=88&layout=s

72. Veszprémi Napló 1973-12-14_p5

Mit írnak megyénkről? 1973. november 111. rész … Felkészítés az egyetemre. (Materényi Jenő, Tankönyvkiadó, Veszprém megyei Nyomda V.) Pedagógia időszerű kérdései hazánkban.

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/VeszpremiNaplo_1973_12/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=104&layout=s

73. Magyar Hírlap 1974-01-07_p2

Munkásszülők gyermekeiért Felkészülten felsőbb osztályba

Az egyetemi és felsőfokú tanintézetekbe felvett munkásfiatalok száma napjainkig sem érte el a kívánt aranyt. Az okokat sokan kutatják, elemzik. Néhány speciális kollégiumban azonban — ellentétben az elszomorító országos statisztikai átlaggal — kiváló eredményt sikerült felmutatni. Budapesten mindössze három ilyen kollégium létezik. Az egyetemé még nem bocsátott ki végzősöket — a másik kettő tanácsi felügyelet alatt áll. …

A Keleti Károly utcai fiúkollégium is csupán márciustól viseli Táncsics Mihály nevét. A cél azonos, de itt más módszerekkel dolgoznak a nevelők.

Materényi Jenő, a fővárosi tanács Táncsics Mihály kollégiuma igazgatója: — Az első évfolyam 1968-ban végzett. A végzettek 54 százalékát vették fel akkor egyetemre. Három éven keresztül, 1972-ig 100, tavaly 94 százalékos volt a bejutási arány, A statisztikai adatok mögött sokszor napi tizennégy órás munka áll, amely tanárnak, diáiknak egyaránt igénybe veszi minden erejét.

— A kollégium hetven diákot tud befogadni. Az általános iskolák a legtöbb esetben szociális helyzetük alapján javasolják hozzánk a végzősöket, mivel itt kollégiumi elhelyezést nyernek. Ez persze fontos szempont, de az intézmény jellege miatt lényeges, hogy kizárólag tehetséges, a továbbtanulásra alkalmas fiúkat küldjenek. Az eredmények persze irigységet is szülték, így tavaly, amikor egy diákunkat nem vették fel az egyetemre, sokan örültek bánatunknak. Az egyetlen lehetőség a bejutásra: a tudás. Itt mindazzal segítünk, ami otthon nincs: szaktanárokkal, könyvtárral, technikai felszereléssel. Nálunk 18-fajta szakkör, 8-féle klub működik — diákvezetéssel.

— A különleges célokat a hagyományos pedagógiai eszközökkel nem tudnánk megközelítem. A gimnáziumhoz nem kell átlagon felüli tehetség, csupán normális munkafegyelem, ésszerű időbeosztás. tervszerű élet. Mi a választott cél, a továbbtanulás érdekében többet követelünk. Az időről időre kiírt szakpályázatokkal is az a célunk, hogy a fiúk már itt hozzászokjanak a magasabb szintű anyagszámonkéréshez.

— Önnel együtt három tanár dolgozik itt; nem túl nagy a megterhelés?

— Nálunk heti 48 óra a munkaidő-kötelezettség — szemben a nevelőotthonok 30 órás átlagával. Jelenleg egy betöltetlen státusunk van, és nem lesz könnyű betölteni. Mellékes keresetre, tévére, családra itt alig jut idő. A tanár gépíró, adminisztrátor ás portás egy személyben. Ezen pedig lehetne segíteni, hiszen a gyerekeknek inkább lenne szüksége az időnkre.

A jövő év elsős kollégistáit most válogatják az iskolák tanárai és a nevelők. A fiúk barátsággal, a főzés tudományában jártasabb lányok bizonyára saját készítésű almás pitével fogadják majd őket — ez itt a hagyomány. A kis szobaközösségeket szeretet, bizalom és családias légkör jellemzi. Gömöri András

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/MagyarHirlap_1974_01/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=69&layout=s

74. Köznevelés 1974-02-01_p14

TÉKA Materényi Jenő: Felkészítés az egyetemre — Ez a kis könyv nem a pályaválasztásban kíván segítséget nyújtani, hanem a kiválasztott főiskolai pályára való fölkészüléshez. A pályaválasztás kérdésén túl a család, az iskola és a fölvételre készülő diák speciális tudnivalóiról szól a munkásgyerekek budapesti középiskolai kollégiumának tapasztalatai alapján. (A pedagógia időszerű kérdései hazánkban. Tankönyvkiadó) …

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Kozneveles_1974/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=77&layout=s

75. Neveléstudományi közlemények 1974 p129

Ligetiné, dr. Verebély Anna: SZAKOSÍTOTT TANTERVŰ OSZTÁLYOK ÉS FAKULTATÍV OKTATÁS AZ ÁLTALÁNOS ISKOLÁBAN. Lábjegyzet: … 2 ,,Az iskola szerepe a társadalmi mobilitás biztosításában” — Szerkesztette Péter Ernő. Munkatársak: …, Materényi Jenő, …

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/NevelestudomanyiKozl_1974/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=30&layout=s

76. Népszabadság 1975-11-15_p10

Utolérni önmagukat – FIATALOK. … Miből áll ma, legalábbis a budapesti kollégiumokban a diákönkormányzat? … az igazgatónőnek, Halda Aliznak ez a véleménye: — Engem is nagyon meglepett, hogy a gyerekek milyen tisztán, határozottan, okosan mérlegelték egymás egész személyiségét, és nem volt semmi olyasmi, hogy ezt kímélem, mentegetem, mert ez a haverom. A közösség előtt is vállalták a döntést. Szerintem nem a diákönkormányzat intézményével van baj, hanem azzal, ha nem adunk elég lehetőséget rá, hogy érdemben beleszóljanak a saját dolgaikba.

Jog és felelősség

Materényi Jenő, a Táncsics Mihály Kollégium igazgatója ezt a gondolatot folytatja: — Munka, teljesítmény, magatartás, és ezzel szinkronban jogok és kötelességek. Ha ezt, mi nevelők, ki tudjuk dolgozni és el tudjuk fogadtatni a diákokkal, akkor kezdődik a kollégiumi demokrácia gyakorlata, és ott igen tág tere van az önkormányzatnak.

A Táncsicsban valóban megtalálhatóak ennek az elvnek a kitűnő gyakorlati példái. Részletezés helyett csak egyetlen példa: ebben a kollégiumban a szobaközösségek — szerződésben vállalt többletfeladatok teljesítése után — elnyerhetik a kommuna címet. Az évek során sok közösség pályázott erre, de csak négynek sikerült a magas színvonalú követelményeket teljesíteni és talán az idén lesz egy ötödik kommuna is. A kommunatagok gyakorlatilag nevelői jogokat kapnak: idejük, tanulásuk, pihenőjük megszervezése, önmaguk ellenőrzése, de egész élettevékenységük igazgatása a saját felelősségük és joguk.

A budapesti középiskolai kollégiumok többsége ettől még messze van. Tény ugyanakkor, hogy ezek a kollégiumok — összes adottságaiknál fogva — mégiscsak alkalmasak lehetnének a szocialista nevelési elvek következetesebb alkalmazására és korszerűsítésére, jobb nevelési eredmények elérésére. így vagy úgy azonban valamennyi illetékes fórum időről időre kénytelen megállapítani: zömük még elmarad az igényektől és lehetőségektől. Szenes Sándor

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Nepszabadsag_1975_11/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=157&layout=s

77. Köznevelés 1976-05-21_p10

Pályázati eredmény. AZ OKTATÁSI MINISZTÉRIUM ÉS A MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM által a középiskolai kollégiumok, iskolák és üzemek kapcsolata témakörben meghirdetett pályázat eredménye: … III. díjat (1500,— Ft) nyert … Materényi Jenő kollégiumi igazgató, Budapest …

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Kozneveles_1976/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=361&layout=s

78. Köznevelés 1976-06-25_p16

Olvastuk. … Materényi Jenő — Budapest — a fővárosi középiskolás kollégiumok igazgatóinak munkaközössége megvitatta a kollégisták tanulási munkáját, a kollégiumok családpótló szerepét, majd „az önkormányzás további javítására tovább finomították a gyakorlatban eddig alkalmazott három önkormányzati modellt”.

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Kozneveles_1976/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=463&layout=s

79. Művelődési közlöny 1976-07-05_p575

A középiskolai kollégiumok és iskolák (üzemek) kapcsolata c. pályázat eredménye. Az Oktatási Minisztérium Középiskolai Főosztálya és a Munkaügyi Minisztérium Szakoktatási és Továbbképzési Főosztálya által a középiskolai kollégiumok és iskolák (üzemek) kapcsolata témakörben meghirdetett pályázat eredménye: … III. díjat (1500,— Ft) nyertek … — Kollégium és iskola: a kapcsolatok tartalma, formái, feladatai a nevelőtestületek szervezett kapcsolatában c. munkájával Materényi Jenő koll. igazgató, Budapest …

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/MuvelodesiKozlony_1976/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=586&layout=s

80. Köznevelés 1977-01-21_p8

Nevelőmunkánk gyakorlatából. A megbízatás önnevelő ereje. A felelősökről folyó eddigi eszmecsere jobbára csak az általános iskolai problémákat érintette. Szeretném most új területre kalauzolni kollégáimat: egy fővárosi középiskolai fiúkollégiumba.

A nevelés és önnevelés eredményesebbé tételére irányuló próbálkozásaink közül csupán azt a kísérletünket ismertetem, amelynek lényege a nevelők és a diákok közötti munkamegosztás. Eszköze az önkormányzat; módszere a növendékek bevonása önmaguk nevelésébe — konkrét nevelői tevékenységek révén. Mivel a közösségek önkormányzatának működését a nevelő csak a háttérből — közvetetten — figyeli, ösztönzi, irányítja, az eddiginél több ideje jut az egyéni foglalkozásokra, a személyiség fejlődésének figyelemmel kísérésére, s ha szükséges, e fejlődés finom befolyásolására. Ezáltal meghatványozódik az „egy főre jutó pedagógiai ráfordítás”, s a nevelés remélhetően hatékonyabbá válik.

A kísérletet egy öt alapközösségből álló, mintegy harminc főnyi másodlagos közösségben kezdtük el, gondos előkészület után, a diákokkal közösen készített szerződés alapján, amely biztosítékokat is tartalmaz az esetleges kisiklások megakadályozására. A csoport — csoporttanács néven — külön önkormányzati szervet alakított, melynek a KISZ-csoportfelelős, valamint az elsődleges közösségek vezetői (a szobafőnökök) a tagjai.

Az önszabályozásnak is csak két elemét említem most meg, azokat, amelyek gyökeresen új tanári szemléletet igényelnek. A kollégiumi élet két legkritikusabb — állandó konfliktusokkal terhelt — mozzanata: a takarodó és az ébresztés (lefekvés, fölkelés); valamint a kimenők (szabad mozgás) szabályozása. Országos tapasztalat, hogy a kollégiumokban ezek váltják ki a legtöbb önkényes pedagógiai reflexet; a nevelők leginkább ezeken a területeken élnek hatalmi szóval. Ezért, úgy véltük, hogy éppen itt kell a legbátrabban újítanunk, ha azt akarjuk, hogy a diákok valóban magukénak érezzék a demokratikus jogokat. Az önkormányzat számára is itt válhat igazi próbatétellé a bonyolult és felelősségteljes szabályozás önként vállalt kötelessége. E mindennapos kényszerhelyzetekben, feszültségekkel terhes szituációkban, a mindennap leküzdendő nehézségek által edződhet, nevelődhet, emelkedhet nevelőtársunkká a csoporttanács.

Minden nap a csoporttanács más-más tagja végzi a fektetést és az ébresztést, illetve a reggeli szobarend-pontozást. A nevelő pusztán ellenőrzi ezt a munkát — egy ideig rendszeresen, azután alkalmilag — megszabadul tehát egy nagy tehertételtől. A kimenőkkel sem kell foglalkoznia, a csoporttanács bármelyik tagja jogosult beírni társa kimenőjét. Akik kollégiumban dolgoznak, tudják, milyen nagy dolog az, hogy nem a tanár, hanem a diák ad diáknak kimenőt. A tanácstagoknak csupán a házirendben nem szabályozott vagy vitatható esetekben kell a nevelő vagy az igazgató véleményét kikérniük. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a csoporttanács nem élt vissza a kapott hatalommal, és önkényeskedésekre sem került sor. Ebben a kezdeti szakaszban természetesen még nem vonhatók le szilárd következtetések.

Magától értetődik, hogy a kísérleti csoport magas fokú önszabályozó és önirányító munkája nem merül ki e két feladatkör ellátásában. Sokkal több, a nevelés csaknem minden, területét érintő kötelezettségvállalás jelzi azt a törekvésüket, hogy mindannyian „felelősei” legyenek kollégiumi életük valamely részterületének — s közvetve az egész életvitelnek is.

Azt szoktuk mondani, hogy a megbízatásoknak, a vállalt felelősi munkának nagy a nevelőerejük. Tegyük hozzá: azért, mert az önnevelés semmi mással nem pótolható lehetőségeit kínálják. MATERÉNYí JENŐ

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Kozneveles_1977/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=39&layout=s

81. Köznevelés 1977-04-08_p16

Olvastuk. Egy pályához hivatással kötődő, arról a kisebb-nagyobb sérüléseket elviselve le nem térő, művelésében önmagát szüntelenül magasabb szinten megismételni, tudását szüntelenül gyarapítani törekvő, gazdagodó szellemi-lelki tárházát nap mint nap az ifjúság közt széthintő pedagógus pályakényszere nem külső kényszer, nem anyagi-társadalmi-erkölcsi megbecsülés függvénye, hanem belső erőtérből fakadó viszony egy pályához.

A pályára nem holt tárgyként, gépi objektumként kerültem! önmagam választottam, és „lőttem ki” önmagamat e pályára, én készültem fel a társadalmi elvárásoknak megfelelő végighaladásra e pályán, s belső erőterem tartott e pályán. Az emberi életpályák vonatkozásában csak ilyen értelemben lehet, csak az emberi személyiségek szerepének a mozgás minden mozzanatában való jelenlétének figyelembevételével lehet kényszer- pályáról írni.

Igaz, hogy önálló mozgási lehetőségeim korlátozottak, de vannak. Aki hivatással dolgozik e pályán, elviseli a tanügyigazgatási KRESZ-t is, hisz tudja, hogy minden úton, minden pályán szükségszerűen szabályozni kell a mozgást: pirosba hajtani tilos, stoptáblánál meg kell állni stb. Ez nem a szabadság korlátozása, hanem a szabad és biztonságos haladás feltétele. (Materényi Jenő: Hozzászólás két interjúhoz. Kritika, 1977/3.)

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Kozneveles_1977/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=239&layout=s

82. Köznevelés 1977-11-04_p18

A KÖZNEVELÉS PÁLYÁZATA — 1977. EREDMÉNYHIRDETÉS

AZ OKTATÁSI MINISZTÉRIUM ALTALÁNOS ISKOLAI ÉS KÖZÉPISKOLAI FŐOSZTÁLYA, VALAMINT A KÖZNEVELÉS SZERKESZTŐSÉGE lapunk 1977. június 3-i számában pályázatot hirdetett a következő témákban: I. Mit kaptam Makarenko tói? II. A Szovjetunió a tanórán. III. A munkásmozgalom helyi hagyományai iskolánk életében. IV. A Szovjetunióban jártunk. Összesen 181 pályamunka érkezett be. A bíráló bizottság 1977. október 14-én ült össze, hogy odaítélje a díjakat. A pályázat eredménye a következő: … 3. díj (2000 Ft) … MATERENYI JENŐ, 1024 Budapest, Keleti Károly u. 37/b. Jelige: „Kurjázs” …

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Kozneveles_1977/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=609&layout=s

83. Kritika 1977/3. szám_p16

Hozzászólások két interjúhoz - Pedagógusok leveleiből. A nyilatkozó rövid pályaéletrajzából kitűnik, hogy az első évtizedben csak átmenetileg dolgozott e „kényszerpályán”, és ezalatt háromszor volt pedagógus és háromszor volt könyvtáros. Az első évtized tehát semmit nem igazol semmiféle kényszerpályáról, egyik munkakör iránti elhivatottságról, elkötelezettségről sem tanúskodik. Otthagyta mindegyiket, mint ahogy végül a második évtized pedagógusi pályáját is otthagyván múzeumigazgató lett, sőt kijelenti: „Itt szerencsésen összetalálkozott a város igénye és az én vágyam.”

Fenti életpálya alapján illetéktelennek tartom őt nyilatkozni a „pedagógustársadalom 30 éves útjáról”, s tulajdonképpen felesleges is volna reflektálni az interjúra. Hogy mégis visszajelzésre kényszerülök, abból fakad, hogy a pedagóguspályán több évtizede hűségesen helytálló több ezer „névtelen”, hivatását belső kényszerből lelkiismeretesen művelő pedagógus nevében kinyilvánítsam véleményemet a „kényszerpálya” pejoratív tartalmú használata ellen, és közöljem: büszkén vallom —. s nem egyedül — a belső kényszer által indukált, hivatásérzettől áthatott, önként vállalt kényszerpálya rangját, becsületét és követésre méltó tisztességét

Egy pályához hivatással kötődő, arról a kisebb-nagyobb sérüléseket elviselve le nem térő, művelésében önmagát szüntelenül magasabb szinten megismételni, tudását szüntelenül gyarapítani törekvő, gazdagodó szellemi-lelki tárházát nap mint nap az ifjúság közt széthintő pedagógus pályakényszere nem külső kényszer, nem anyagi-társadalmi-erkölcsi megbecsülés függvénye, hanem belső erőtérből fakadó viszony egy pályához.

A pályára nem holt tárgyként, gépi objektumként kerültem! önmagam választottam, és „lőttem ki” önmagamat e pályára, én készültem fel a társadalmi elvárásoknak megfelelő végighaladásra e pályán, s belső erőterem tartott e pályán. Az emberi életpályák vonatkozásában csak ilyen értelemben lehet, csak az emberi személyiség szerepének a mozgás minden mozzanatában való jelenlétének figyelembevételével lehet kényszerpályáról írni.

Igaz, hogy önálló mozgási lehetőségeim korlátozottak, de vannak. Aki hivatással dolgozik e pályán, elviseli a tanügyigazgatási KRESZ-t is, hisz tudja, hogy minden úton, minden pályán szükségszerűen szabályozni kell a mozgást: pirosba hajtani tilos, stoptáblánál meg kell állni stb. Ez nem a szabadság korlátozása, hanem a szabad és biztonságos haladás feltétele.

E gondolat egyben válasz a nyilatkozó fegyelmi ügyére is. Senki nem szórakozásból írja be óráit az iskolai naplóba, hanem kötelességből. Ezt és más kötelességet vitatni nemcsak szimpla demagógia, hanem naiv és értelmetlen dolog.

A hozzá nem értőket félrevezetheti a nyilatkozó példája az egyik diák leveléről, akit megdicsér az osztály előtt, mert megírta neki : „nem jó tanár..., és attól kezdve nagyon jó barátok lettünk”. Mármint ők ketten! Ez a pályakényszer problematikájához apropóul szolgáló expedagógus nem gondolt arra, hogy ő egy nevelőtestületi munkaközösséghez tartozik, ahol nem tisztességes dolog kijátszani egymást, nevelőtársait a diákok előtt saját népszerűsége fokozása érdekében? Arra sem gondolt, hogy egyértelmű pozitív megerősítésével „lovat adott” a diák alá, elhitette vele, hogy dicséret jár a tanárokat tiszteletlenül kritizáló (esetleg sértő, megalázó) diáknak? Arra sem gondolt, hogy a tanár által szentesített szerep előreláthatóan konfliktushelyzeteket teremt egy nevelőtestület és egy, a bírálatától megdicsőült diák között?

A következmény előre látható volt, de a nyilatkozó ismét demagógiához folyamodik: „de egy másik ügye rosszul sült el, és megbuktatták az érettségin, mert más tanárokkal is tett ilyen húzásokat, és hát azok nem tudták elviselni.”

Itt is, mint az interjú során többször, reflexió nélkül marad a pedagóguspályához hű emberek, érdekeik, ügyük védelme, dicsfény övezi a részigazságokban lubickoló, majd felfelröppenő demagógiát, mely legfeljebb arra jó, hogy a fiatalok messze elkerüljék az ilyennek lefestett pályát. A nem pedagógus olvasó többszörösen félrevezetődik, és megtörténhet, hogy szimpátiát érez az expedagógus iránt.

Nem vitatom, hogy a nyilatkozatban vannak igazságok, közismert és elég sokszor, több helyen publikált helyes megállapítások is. A felvetett problémák nem újak, semmi újat nem tartalmaznak az oktatásügy helyzetén javítani szándékozók eddig is publikált javaslatain túl. A pedagógusok nehéz helyzetének felvetéséért, gondjaink megoldásának sürgetéséért hálás is vagyok a Kritikának. A téma megközelítéséért, tálalásáért, a fészekbe kívülről piszkító expedagógus demagógiájának közléséért nem. Annál is inkább, mert országszerte minden nap, minden reggel több ezer pedagógus lép az iskolába, osztályterembe városban és tanyán azzal a mindent feledtető hittel, hogy gondjain, megpróbáltatásain át is továbbvigye az „életet”, mert érzi: ahogyan ezt teszi, olyan lesz a holnap. Gondolom, nem kétséges, a pedagógusok ezreinek tekintélyes része van abban, hogy ez a „ma”, a tegnapok holnapja szebb, jobb, emberibb lett, mint a régi tegnapok jelene volt.

A valóság helyett annak egyedi, nem jellemző, torz képét tükrözte most a Kritika, s igen távolra vetődött a társadalmi valóság összefüggéseit valóságosan tükröző 'tények és tendenciák ábrázolásától. Ezt bizonyítja az interjú vége is, hisz hitelét veszti mindaz, ami addig egyáltalán igaznak, valóságosnak tűnhetett az olvasó előtt. Íme az idézet: „Tantestületi értekezleten olyan is volt, hogy a széket felkaptam, és ki kellett venniük a kezemből, hogy a másik kollégát meg ne üssem.”

Hogyan lehetséges — még múlt időben is („volt pedagógus”) — pedagógusnak nevezni ezt a pályánkra átmenetileg tévedt embert, aki az ököl jog érvelésével büszkélkedik, azzal hivalkodik, hogy önmagát ugyan nem képes fegyelmezni, szabályozni, nevelni, de meg nem értett, üldözött, mártír-nevelő, aki alkalmas az ifjúság szocialista nevelésére vagy e nevelésügyről nyilatkozni?

Meggyőződésem: nevelésügyünk jelenének nagy szerencséje, hogy Farkas József múzeumigazgatónak nincs pedagógus-pályakény szere, s nem dolgozik pedagógus-kényszerpályán! MATERÉNYI JENŐ a Táncsics Mihály Középiskolai Fiúkollégium igazgatója

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/MTA_Kritika_1977/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=83&layout=s

84. Népszava 1978-01-06_p4

A Keleti Károly utcától Damaszkuszig - Hatvan levél és egy kollégium. Az általános iskolai és a középfokú diákotthonok, kollégiumok — melyeknek lakói többségükben fizikai dolgozók gyermekei — nevelő munkájával foglalkozott a közelmúltban az Állami Ifjúsági Bizottság. Megállapították, hogy ezek az intézmények igen fontos szerepet játszanak a fiatalok személyiségének sokoldalú fejlesztésében és pályaválasztásában. Különösen biztató-kedvező tapasztalatokat szereztek az úgynevezett munkás-paraszt kollégiumokban, ahol felsőfokú tanulmányokra készítik elő a legrátermettebbeket.

Csaknem ennyit postáznak a Keleti Károly utcai ódon épületből ilyenkor december végén, január elején a főváros általános iskoláiba. Minden címzettől egyetlen nyolcadikos tanulót kérnek, fizikai dolgozó fiát — a legtehetségesebbet. Ha a jelölt derekasan állja a próbákat — a háromhónapos. főként matematikából és magyar nyelvből meg- izzasztó előkészítőt, majd pedig a felvételit —, úgy szeptembertől a „kolesz” tagjaként készülhet választott hivatására.

Nem lehet lazsálni

Négy-, hatágyas szobák, klubok, szakköri helyiségek ... A folyosókon tablók, fotók, házirend, faliújság ... A Táncsics Mihály Kollégium az első pillantásra aligha különbözik a hasonló intézményektől. Zárt, szigorú fegyelmet követel lakóitól, nem magáért, hanem a — lakóért. S ezért, merőben más, mint a többi...

Külön tanulószoba nincs, szilencium sincs. A hálók egyben a dolgozók is. Mindenki ott, és akkor tanul, ahol és amikor elmélyülni indíttatik a tudományokban. Ilyenkor valóban el is mélyül. Szólhat a magnó, fecseghetnek a szobatársak — észre sem veszi. Mivelhogy megtanult összpontosítani.

A hetenkénti szakköri foglalkozás kötelező — ám ez megint csak nem egyszerű kedvtelés, hanem kemény munka.

Megszokták már azt is: nem lehet lazsálni, ha az iskolában „könnyebb nap” elé néznek. Előre készülnek a következőre, a nehezebbre ...

Egy másodikos még fél évig töprenghet azon, mi is akar lenni? A döntés után „blokkolva lesz’’. Harmadiktól csakis azokra a tantárgyakra „fekszik rá” igazán, amiken a felvételi múlik. És gyúrja, gyakran értetlenül szemlélve gimnazista társait, akik „mindenbe belekapnak”.

Mert itt — energiagazdálkodás folyik.

A „direktor úr”

Leírva idegenül, sőt kissé félelmetesen hangzik a megszólítás: „direktor úr”. A fiúk hangjában nyoma sincs félelemnek. Tiszteletnek és szeretetnek — annál több. A titok? Talán ennyi:

— Nekünk nincsenek egymás előtt titkaink...

Öt-hat diák karéjában szól így Materényi Jenő igazgató, s idézgeti zavartalanul az elmúlt tíz év „direktori” gondjait.

1967 óta vagyunk — így mondja, „vagyunk”. — Azzal a feltétellel vállaltam a vezetést, ha szabad kezet kapok a pedagógiában, és megvédenek!

— Szükség volt védelemre?

— Sok támadást kaptam, minden irányból. Főként azoktól, akiktől a legtöbb támogatást reméltem: a pedagógusoktól.

Hosszú időbe telt, amíg megértették, hogy ez a kollégium nem jótékonysági, szociális intézmény, hanem közoktatás-politikai céljainkat szolgálja. Nagy küzdelmet jelentett — summázza —, nehéz volt, de szép...

Makarenkóban hisz kezdettől. Az ő tanításait igyekezett „átültetni” ebbe az intézetbe. Olykor csak egyetlen segítőtársa akadt; mert „itt nem lehet órákat számolni, s inkább egy tanártárs sem, mint kettő rossz... Sikerült. Hazánkban csupán egyetlen hasonló otthon van, Hajdúböszörményben.

— Ők más profil — magyarázza. — Nem válogatnak a gyerekek között.

— Mi a feltétele több „Táncsics” kollégiumnak?

— Nem annyira pénz, mint inkább belátás kérdése — válaszolja Az, hogy a megyék tudják, elfogadják; ilyen intézményekre valóban szükség van.

Eséllyel a felvételin

A keskeny arcú Krizsán András, a Kölcsey Gimnázium negyedikese a „koleszos” kirándulásokról mesél. Csehszlovákiában, Lengyelországban és az NDK-ban járt. Az utóbbi utazás volt talán a legélménydúsabb, s a leghasznosabb egyben, mivel Andris németül tanul. Mostanában pedig mind jobban „ráhajt” az orosz nyelvre is. Merthogy az élmények mögött már minden gondolata a januári felvételié.

— Nekem nagyon sokat adott az itt töltött három és fél év — mondja. — Bár minden tantárgyat szeretek, itt tanultam meg, hogy elsősorban azzal kell foglalkoznom, amely a továbblépésemet segíti. Ez pedig a történelem és a matematika. Közgazdász szeretnék lenni. A Szovjetunióba készülök.

Tizennyolc végzősből tizenegyen igyekeznek szovjet egyetemre. Hatan, köztük Andris, az úgynevezett kommunában, a SZU-szobában — szerződésben rögzített külön feladatoknak kell itt megfelelni a tanulásban és a közösségi életben egyaránt —, gyötrik a tankönyveket, buzdítják egymást éjjel-nappal. A szobafőnök, a csendes Borbély László például Kazahsztánba pályázik. Barátja és druszája, a barna, dörmögő hangú Gerencsér Laci — Moszkvába.

— Hazudnék, ha azt állítanám, hogy az első félév könnyű volt — emlékezik. — Be kellett illeszkednem ide is, meg a gimnáziumba is. Ráadásul az osztálytársaim eleinte kissé ferde szemmel néztek; ugyan, milyen kollégiumba járhatok én. és miért? A szüleimnek se volt mindegy, hogy jóformán csak a hétvégeken láthatnak... Most. úgy érzem, eséllyel indulok a felvételin. Szüleim is biztatnak, csak azt fájlalják, hogy még távolabb kerülök tőlük. De, hát előbb-utóbb úgyis elszakad az ember a szülői háztól... Biztos, hogy lesz gondom elég. De mit bánom, bár már ott lennék!

Többen vannak

Ezekben a hetekben nem engednek maguknak semmiféle kimenőt, lazítást. Mert — így mondják— „van egy olyan is az emberben, hogy bizonyítani muszáj”! A többiek, a kisebbek ezt még csak érzik. A szőke, másodikos Varsányi Gyula még nem döntött, mi akar lenni?

— Talán, matematikus — ráncolja a homlokát komolyan. — Hamarosan választanom kell... Egyelőre — ahogy szavaiból kitűnik — a kézilabdaedzésekre és -mérkőzésekre legalább annyi energiát áldoz, mint egy- egy matematikai szakkörre.

Mert nem csupán tanulásból áll itt az élet. A színházlátogatásokat emlegetik, meg a klub- délutánokat, s azt sem hallgatják el, hogy néha bizony meggyűlik a „direktor úr” baja velük. Mint például legutóbb, a leendő biológusokkal, akik a tilalom ellenére, de mindenképpen a tudásvágytól hajtva becsempésztek néhány egeret az épületbe.

A hajdani „koleszosokat” szinte valamennyien név szerint ismerik, azt is tudják, ki hová került. A folyosón térkép: Damaszkusztól Párizsig. Moszkvától Berlinig jutottak az itteni diákok. Ki diplomata lett, ki mérnök, ki kutatóorvos ...

A „Táncsics Mihály” kollégiumból nyolcvan százaléknál sohasem volt kevesebb a beiskolázást arány a különböző hazai és külföldi tudomány- egyetemekre. ám gyakran volt száz százalék. Évente hatvan levél ... A címzettektől egyetlen nyolcadikos fiút kérnek — a legtehetségesebbet... Sokkal többen vannak. Kende Katalin

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Nepszava_1978_01/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=47&layout=s

85. Magyar Nemzet 1978-11-21_p9

Vélemények és villanások - Kései utódok. … A nehézségeket vállalni kell

Az elmúlt évtized legszebb eredményeit alighanem a Táncsics Mihály Fiúkollégium mondhatja magáénak. Tanulói a főváros munkáskerületeiből költöznek az épületbe. A négy évfolyamon hetven diák tanul itt. Az idén 18 helyre 25-en jelentkeztek. Évente a végzős diákoknak a 92—100 százalékát veszik fel egyetemre. Tavaly mégis rekordot döntöttek, a tanulók fele szovjet ösztöndíjas lett. A fiúk a főváros tizenhat gimnáziumába járnak. A kollégium igazgatója Materényi Jenő.

— Több okból speciális a mi kollégiumunk — mondja az igazgató —. hiszen nálunk csak fővárosi gyerekek vannak. Jó a kapcsolatunk a munkás kerületekben levő általános iskolákkal, ők javasolják a tehetséges munkás származású gyerekeket felvételre. A mi kollégiumunk valóban a társadalmi mobilitást szolgálja. A megalakuláskor munkánkhoz teljes pedagógiai szabadságot kaptunk és nekünk jutott a legtöbb támogatás is. Az eredmények igazolják, hogy érdemes volt létrehozni ezt az intézményt. Célunk és feladatunk, hogy a gyerekek leküzdjék azokat a hátrányokat, melyekkel elkezdik a középiskolai éveket. Továbbá az, hogy ne a származásuk, hanem a. tudásuk miatt vegyék fel őket egyetemre. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az elmaradást elsősorban reáltárgyakban tudjuk behozni. Fontos ez, mert a diákok zöme műszaki pályán tanul tovább. A humán tárgyakban meglevő hiányosságok pótlására kevés a négy év. bár csaknem minden esztendőben akad olyan tanulónk. aki humán tagozaton tanul tovább. Nagy gondot fordítunk arra is. hogy a gyerekek ne szakadjanak el a fizikai munkától sem. Hagyomány nálunk, hogy évente 48 órát dolgoznak a kollégiumért. Nyolc forintos órabérért elmennek dolgozni, s ezt hivatalosan igazolniuk kell. Az összegyűlt pénzzel maguk gazdálkodnak. Ebből jutalmazzákaz évente kiírandó pályázatok nyerteseit, és ebből járnak színházba. A közösségi munka az egyik feltétele annak, hogy a szobaközösség megpályázhassa a prekommuna. majd a kommuna címet, amikor már önmaguk szabályozzák saját életüket. Ahhoz, hogy ezt a rangot elérjék, mindig újabb és újabb nehézséget kell legyőzniük. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy élményekkel töltődnek meg a hétköznapok, és egy évtized alatt hagyományokat teremtettünk az épület falai között. Ilyen tradíció az is, hogy mi évről évre megírjuk a tanév krónikáját, pályázatokat írunk ki. melyek elkészítése a majdani felvételi tárgyak alaposabb megismerését segíti. De ugyanígy hagyományszámba mennek a tanulmányi versenyek és a honfoglaló ünnepségünk, amit minden év december 11-én, Árpád napján tartunk, erre a napra esett ugyanis a kollégium megnyitása.

Hagyományok születnek és múlnak el. mert erre is van ám példa, de erről majd legközelebb... Császár Nagy László

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/MagyarNemzet_1978_11/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=188&layout=s

86. Magyar Nemzet 1978-11-24_p7

Vélemények és villanások - Az élet más. … Materényi Jenő, a Táncsics kollégium igazgatója, így összegzi véleményét: —A legfontosabb talán az, hogy célképzeteket állítunk a gyerekek elé. Vagyis megbeszéljük velük, mik akarnak lenni. Az első évben még ismerkednek az új életformával, s megtanulnak alkalmazkodni ahhoz. Már ekkor elkészítjük azokat a felméréseket, amelyek elősegítik a pályaválasztást. És amiben nemcsak a nevelőtanárok, hanem a diákok is részt vesznek. S mivel a célképzetek szülik az ambíciót, ezért az esetleges sikertelen felvételi vizsga sem okoz megtorpanást az életúton. Másodszor is — rendszerint sikerrel — nekirugaszkodnak a felvételinek, és ezek az erős célképzetek átsegítik őket az akadályokon. Emellett a hagyományoknak és az egész kollégiumi légkörnek is szerepe van az emberformálásban. …

A Táncsics Kollégium diáktanácsának az elnöke Horváth Zoltán a Szovjetunióba készül egyetemre, szülei esztergályosok. — Mi a tanulásra összpontosítunk, és ehhez minden feltételt megadnak nekünk. Sok olyan baráti kapcsolattal leszünk itt gazdagabbak, amelyek kiállják az előttünk álló évtizedek próbáját. Számíthatunk majd egymásra, mért itt ilyen normák szerint élünk — példákat sorol, hogyan segítik egymást a szobaközösségek s kommunáivá válást biztosító eredmények elérésében. Ez azt jelenti, hogy a közösség önmaga életét szabályozza. Majd elmeséli milyen élményt jelentett alkalmi munkát vállalni azért, hogy diavetítőt, filmeket felszereléseket vihessenek egy körzetesítés előtt álló falusi általános iskola tanulóinak.

— Megtanultunk a közösségért élni — veszi át a szót Persa Tibor, aki a XV. kerületből költözött a kollégiumba, önállóságot tanultunk, és rájöttünk. hogy az embernek felelősséget kell vállalnia a tetteiért. De talán a legfontosabb, hogy az ember sosem ábrándokat kergessen, hanem reális célokat tűzzön maga elé, mert ez ad ösztönzést a holnapok feladataihoz. …

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/MagyarNemzet_1978_11/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=218&layout=s

87. Ifjúsági Magazin 1979-04-01_p5-7

Félelem nélkül - ÍGY IS LEHET. Ahogy kívülről nézem a 37. számú öreg, koszos, lerobbant épületet a Keleti Károly utcában, tamáskodik bennem a kisördög: ugyan mi érdekeset találhattak itt az előttem járó, szenzációra éhes nyugati újságírók, a világ minden tájáról érkező pedagógiai szakemberek, a filmesek? Vajon mit rögzítettek itt a nyugatnémet filmesek az ottani munkásmozgalom támogatása érdekében? Nézem a cégtáblát. Táncsics Mihály Kollégium. Ez lenne a „zseniképző”, amiről a kollégium neve hallatán az egyik tanár gúnyosan ékelődött? Ahonnan „állítólag” minden diák egyetemre kerül, ahol nincs tanári önkényeskedés, nincs szilencium és más efféle diákokat gyötrő kötelező foglalkozás? Ahol nincsenek tabuk és tilalomfák, ahol mindenki szabadon gazdálkodik az idejével, ahol nincs portás és éjszakára a tanárok sem maradnak az épületben? Ahol a diákok egy része kommunákban él? Szóval, ahol megvalósult a diákmennyország?

Kamasz srácok csörtetnek ki nagy hanggal a kapun. Jól megnézem őket. 15—16 évesek. Ők lennének a „zsenik”? Vagy a leendő „zsenik”? — rosszmájúskodok magamban, mert külsőre éppen úgy néznek ki, mintha valamelyik aluljáróba indulnának a világmegváltó délutáni ácsorgásra.

Nekifeszülök a nagykapunak. Az épület belülről sem bizalomgerjesztőbb. Szűk folyosók, zsúfolt szobák, emeletes ágyak. Azt hiszem, néhányszor már láttam ezt a kollégiumot az ország különböző városaiban. Ahogy megyek fel a lépcsőn az igazgatói szobába, nőttön nő a kíváncsiságom. Mi lehet itt a szenzáció?

SEHOL A VILÁGON

Materényi Jenő, a kollégium igazgatója rutinos nyilatkozó. Előkészített kimutatásokkal, iratköteggel, felkészülten vár. „Sokan írtak már rólunk, de ennek ellenére kevesen ismernek bennünket. Persze ennek is megvan a maga előnye — mondja mosolyogva. — Nincs nagy tolongás a jelentkezésnél.” A papírhalmaz tetején meglátok egy régi IM-ből kivágott cikket. Mutatja. „Akkoriban, a 60-as évek végén nagy viták folytak az F betűs diákok helyzetéről, s akkor született az ötlet, hogyan lehetne hatékonyan segíteni a munkás-paraszt származású gyerekeket. A Fővárosi Tanács művelődési Osztálya engem bízott meg a kísérlettel. Létrehoztuk ezt a munkás-paraszt kollégiumot és a feletteseim mindenben szabad kezet biztosítottak. Csak azt kérték, három éven belül mutassak fel eredményt.

Az asztalon egy statisztika az elmúlt év beiskolázási eredményeiről.

Év	1968	1969	1970	1971	1972	1973	1974	1975	1976	1977	1978
Felvettek aránya %	56	92	100	100	100	100	90	85	100	84	90
Külföldre %	10	10	13	43	43	35	32	33	36	40	50

Tulajdonképpen ez a néhány szám jelenti a szenzációt, mert — mint megtudom —, hasonló eredményt sehol a világon, egyetlen ország, egyetlen iskolájában, kollégiumában sem értek el. Kiválasztott, összegyűjtött zsenik járnának ide? Elitképző lenne ez a kollégium? Szó sincs róla. „Nem igaz, hogy zsenikkel dolgozunk vagy zseniket képezünk! Nézze meg — tolja elém az igazgató a következő kimutatást — az ide kerülő gyerekek felvételi átlaga 4,2”.

— Akkor mégis, hogyan születik ez az évről évre ismétlődő, egyedülálló eredmény? — hitetlenkedem, de az igazgató szavaiból kiderül, korántsem boszorkányos dologról van szó.

A budapesti általános iskolák igazgatói minden év decemberében körlevelet kapnak, melyben a címzettektől tehetségesnek tartott, de hátrányos helyzetű diákokat kér Materényi Jenő. A jelentkezők január végén felvételi vizsgát tesznek matematikából és magyar nyelvtanból, egyúttal különböző felméréseket is írnak, melyben olvasottságukról, műveltségükről, művelődési lehetőségeikről stb. adnak képet a kollégium vezetésének. Mindezek ismeretében, alapos mérlegelés után kerül kiválasztásra és nyer felvételt az a 16—18 diák, akik februártól kéthetenként előkészítőre járnak, hogy szeptemberben azonos szintről kezdjék meg középiskolai tanulmányaikat 16 különböző, képességeiknek leginkább megfelelő gimnáziumban.

„Egy értelmiségi magatartás és életmodell kialakítása a célunk, s mivel rendkívüli feladatokat kell megoldanunk, ma még rendkívülinek számító módszerekkel dolgozunk — magyarázza az igazgató. — Az ide kerülő diákok határozott célja a továbbtanulás és mi ezt az ambíciót minden lehetséges eszközzel tápláljuk, segítjük. Éppen ezért nálunk a tanári felügyelet nem merev, egyirányú intézkedéseket jelent, hanem a tanulókkal való közös munkát, szakköröket, előadásokat, szellemi irányítást. Mi szakítottunk a máshol ma is alkalmazott, elavult pedagógiai módszerekkel. Nálunk a diákközösségek önmagukat nevelik. Annyit tanulnak, amennyit szükségesnek éreznek, a szabad idejüket úgy használják ki, ahogy jónak látják. Igyekszünk a lehető legnagyobb önállóságra nevelni őket, hogy hozzászokjanak az önfegyelemhez, az önkontrollhoz, az önálló döntésekhez. Mi ehhez csak a kereteket teremtjük meg a tanárkollégáimmal. 11 év tapasztalata bizonyítja, hogy ha ez a korosztály bizalmat érez, akkor azt mindig meghálálja.”

BÁRKI, BÁRMIT, BÁRMIKOR

Meghökkenten hallgatom az igazgató példáit és később, amikor körbejárunk az épületben, saját szememmel is meggyőződhetem, hogy a folyosói szekrényeken nincs lakat. „Itt az ötszázas megporosodik. nem nyúl hozzá senki, csak a fogkrém- és a WC-papír-használat esetében túl nagy a kommunizmus” — mégsem volt lopás 11 éve. Éjszaka valóban nincs portás, se tanári felügyelet, csak egy egyetemista tartózkodik az épületben a forma kedvéért. Mégsincs randalírozás, mégsem cipelnek fel lányokat a szobákba, mégsem maradoznak ki éjszakára. Sörösüvegeket sem láttam a ruhák mögé rejtve, és a folyosón a dohányosok nyugodtan pöfékeltek az igazgató előtt is.

Ámultan hallgatok. A diákok itt természetesen, magától értetődően beszélnek olyan dolgokról, melyekről zalaegerszegi vagy egri társaik álmodni sem mernek.

— Itt mindent szabad? — szalad ki a számon a csodálkozó kérdés. A srácok nevetnek.

„Tulajdonképpen igen, ha a közösséget nem zavarja — mondják —, csak előbb meg kell szerezni, ki kell érdemelni az ehhez szükséges jogokat.” A Táncsics Mihály Kollégium titkához ugyanis egy kategória- és pontrendszer adja a kulcsot.

Három kollégistával, Horváth Zoltánnal, Persa Tiborral és Rácz Zsigmonddal részletesebben is beszélgetünk erről a „pedagógiai csodaszerről”.

— Az igazgató úr kidolgozott egy olyan egységes pontrendszert, melybe három részterület pontjai számítanak bele — kezdi a magyarázatot Zoli, aki a diáktanács titkára is. — A legfontosabb a tanulmányi eredmény és ezen belül is a felvételi tárgyakból szerzett jegyek duplán számítanak. Külön pontozzák az iskolai, kollégiumi magatartást, valamint a végzett társadalmi és közmunkákat. Minden diák az elért eredményeitől függően kapja a pontokat, s a negyedévenkénti összesítések alapján besorolást nyer a hat kategória valamelyikébe. A követelmények természetesen magasak, mert nálunk a négyes az elégséges. Minden kollégista tudja, hogy ez a minimum, ami szükséges ahhoz, hogy reménye maradjon a továbbtanulásra. A négyes és az ötös között már minden tizednek súlya van. Aki például ront a tanulmányi eredményén vagy vét a diáktanács által elfogadott közösségi normák ellen, attól pontokat vonnak el, és így pl. a befizetett kollégiumi díjból is kevesebb ösztöndíjat kap.

— Igen, mert a pontrendszert átszövi az anyagi érdekeltség elve is — vág közbe Rácz Zsigmond. — Van, aki csak 40 forint ösztöndíjat kap, de Zoli például a befizetett 560 forintból 560-at kap vissza. Igaz, ő Kiváló Kollégista. A diák így mindenképpen abban érdekelt, hogy minél jobb eredményt érjen el, hisz ez nemcsak a továbbtanulásban segíti, de több jogot biztosít neki és anyagilag is így jár jól.

ANGYALI KÖR

Ördögi kör, írnám, ha valami visszás dologról lenne szó. De jelen esetben Materényi Jenő egy „angyali kört” talált ki, mert ebben még a vállalások is olyan kellemes feladatokat jelentenek, mint a minél több lemezhallgatás, színházba, koncertre járás, olvasás stb. Lógásról, kilengésről pedig ennél a körnél szó sem lehet, hisz, aki a megszerzett szabad idejét csak csellengésre, balhézásra használná fel, hamar lerontaná az eredményét és ezzel együtt jogait is elveszítené. így viszont szinte érdekeltté tették, hogy szabad idejében könyvtárakba, szakkörökre is járjon, hogy a szintet tartani tudja.

Tanulás, vállalás, pontrendszer, társadalmi munkák, szakkörök. Mindez kiszámítottan, olajozottan működő mechanizmusban. A cél világos, de nem szakbarbár, túlterhelt, élettől elidegenedett emberek kerülnek innen az értelmiség soraiba? Hangos töprengésemen a diákok csak mosolyognak.

— „Szó sincs maximalizmusról — mondja Persa Tibor. — Minden hétvégén hazamegyünk. Hét közben pedig úgy élünk, mint otthon, csak itt minden eszköz a rendelkezésünkre áll a tanulás segítése érdekében. A követelményrendszer pedig csak azt akadályozza meg, hogy ellötyögjük az időt. Miért lenne ez elidegenítő? A követelmények egyáltalán nem olyan nagyok. Jellemző, hogy már azokat kell „megdorgálni, akik csak az ötös szintet érik el”.

A jó közösségi szellemet a kommunák testesítik meg a kollégiumban. A szó ugyan a hippivilágot idézi és sokak fantáziájában csiklandós gondolatokkal társul, itt azonban erről szó sincs. Először is, mert a kollégiumban csak fiúk laknak — hetvenen —, másrészt a kommuna itt olyan önszabályozó közösségi formát jelent, amelynek tagjai nagyfokú önállóságot élveznek és szerződésben állnak az igazgatóval. A kommunára nem vonatkozik a kategóriarendszer, tagjai a szerződésben vállalnak az átlagnál nagyobb kötelezettségeket, viszont cserébe az igazgató a kommunának több jogot is biztosít. így például Persa Tibor, aki kommunavezető társainak saját belátása szerint adhat plusz kimenőt, otthonalvási, színházlátogatási engedélyt. A kommuna munkáját negyedévenként felülvizsgálják és az eredményektől függ, hogy a jogokat újabb negyedévre ismét megkapják-e?

Általában megkapják, mert a diákok a követelményeket rendszeresen túlteljesítik, hisz ebben érdekeltek. Az igazgatói szobában 11 évre visszamenőleg bekötve sorakoznak a krónikák és az évenként kétszer — ősszel és tavasszal — megrendezésre kerülő pályázatok anyagai. Az igazgatónak nincs oka a panaszra. A kollégisták 40%-a részt vesz ezeken a pályázatokon, s nem is akármilyen eredménnyel. Ahogy belelapozok a kötetekbe, nem egy helyen látom nagy felkiáltójelek mellett az elismerő szavakat. Az egyik dolgozat alján: Diplomamunkának is megfelelne. Egy adjunktus véleménye. A dolgozatot egy másodikos írta. A mi házi versenyünk színvonala sokszor magasabb, mint az országosé — lapozgatja elégedetten Materényi Jenő a vaskos köteteket. Volt olyan diák is, aki 120 oldalas munkát írt. A végén már meg kellett szabnunk a határokat, mert nem győztük kifizetni a bírálati díjakat. Nemrégiben a SZU-ból jött haza egyik tehetséges gyerekem és lemásolta az egykori pályázatát. Szeretné odakint beadni szak- dolgozatnak.

ELMARADT FOLYTATÁS

Az eredmények ismeretében az ember azt gondolná, hogy a bevált kísérlet után gomba módra szaporodtak a hasonló kollégiumok az országban. Megyeszékhelyeken, egyetemi városokban könnyen megvalósítható lenne e gyakorlatban bevált elképzelés. A kollégium és igazgatója az elmúlt 11 évben több támadást kapott, mint dicsérő, elismerő szót. Az itt folyó munkára a minisztériumban is csak akkor figyeltek fel, amikor a külföldi érdeklődés nyilvánvalóvá tette, nem akármilyen kísérletről van szó: átlagos képességű gyerekekből nevelnek itt célszerű energiafelhasználással, korszerű pedagógiai módszerekkel olyan közösségi szellemű és kiemelkedő tudású diákokat, akik egyéni ambícióikat is a legteljesebb mértékben megvalósíthatják. Ez a kollégium tehát nemcsak jótékony szociális intézmény, de a közoktatási-politikai célokat is maradéktalanul megvalósítja. Mégis, mind a mai napig hazánkban is egyedülálló intézmény maradt. Pedig támogatásra szoruló, hátrányos helyzetű fiatal akad még szép számmal minden megyében. Vagy talán Materényi megjegyzése lenne az igaz: „A hangoztatott elvek ellenére keveseknek fáj az, hogy a társadalmi mobilitás sokszor csak puszta frázis, és sok helyen nem törődnek azzal, hogy a kapuk a hátrányos helyzetűek előtt is szélesre táruljanak.” SEBÖK JÁNOS

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/IfjusagiMagazin_1979/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=193&layout=s

88. Lobogó 1979-04-12_p2

Persa Tiborék kollégiuma és a fekete kalap

Az is hihetném, szállodában járok, az átlagosnál jóval kulturáltabb szállodában. Takaros szobák, kellemes könyv- és lemeztár, gusztusos étkezde. Szőnyegek, növények, lambéria — és tisztaság. Legfeljebb a „vendégek” fiatal kora tűnhet fel. — De hát nem is szálloda ez, hanem a Fővárosi Tanács Táncsics Mihály középiskolai kollégiuma, ahol hetven fővárosi munkásszármazású fiú készül az egyetemre. S nem is akármilyenre: a legjobb hazai és külföldi egyetemeken olyan szakokra, melyeknek nevét az újságíró egyszeri nekifutásra le se tudja jegyezni...

— A félvezetők és mikro- elektronikus berendezések szakára felvételiztem, valószínűleg Leningrádban fogok tanulni — közli Persa Tibor, a Kölcsey Gimnázium negyedikese. Legjobb barátja, Horváth Zoltán Moszkvában tanul tovább, a hírközlési gépek és berendezések szakán.

A felvételi vizsgák csak néhány napja zajlottak le, hivatalos eredmény még nincs, a gyerekek mégis biztosak a dolgukban.

— Ezen ne csodálkozzon — mondja Materényi Jenő igazgató —, ezt a mi gyerekeink már megszokták. Végzőseink mindig a legrázósabb szakokra jelentkeznek, s ha az országból csak egy-két diákot vesznek is fel, szinte biztos, hogy azok a mieink. A jövő nemzetközi jogászait, diplomatáit, külpolitikai újságíróit, orvosait, agrármérnökeit látja itt, és különösen sok olaj-, elektro- és gépészmérnököt, mert elsősorban a műszaki pályák felé irányítjuk növendékeinket. — A képességekre, az érdeklődésre alapozva nagyon korán kialakítunk egy határozott célt a gyerekekben és ennek megfelelő képzésben részesítjük őket. A jó tanulmányi eredmény elérésében annyiban érdekeltek, hogy eszerint fizetnek vagy nem fizetnek térítési díjat és kapnak társadalmi ösztöndíjat. Vannak kiváló kollégistáink, akik ingyen laknak itt, sőt évi három-négy ezer forintot kapnak. Eszükbe sem jut, hogy tanulási időben esetleg lóghatnának is. így aztán büszkén mondhatom, hogy tizenegy év átlagában az egyetemre jelentkezők 95 százalékát felvették.

— Fél öttől fél nyolcig tanulunk, ezt az időt stúdiumnak és nem szilenciumnak nevezzük — avat be Tibor és Zoli a házirendbe. — Nagyon jó, hogy mindenki ott ül le a könyvével, ahol akar: a könyvtárban, a szobájában vagy akár a folyosón; nem járkál köztünk a felügyelő tanár. Ha valamiben elakadunk, megkeressük a tantárgyi szakértőket — ők diáktársaink — vagy a szaktanárokat. Mire mi a különböző gimnáziumokból beérünk a kollégiumba, ők már itt vannak és még este tízkor is itt találjuk őket.

Természetesen nem volt ez mindig így, ennek az intézménynek is volt „hőskora”.

— 1967. december 11-én indultunk 16 gyerekkel, és az 1968—1969-ben indult évfolyam 93 százaléka már egyetemre került. Materényi Jenőt 1967 szeptemberében kérték fel: próbálja megszervezni ezt a kollégiumot. Háromévnyi próbaidőt és szabad kezet kapott az illetékesektől. A három év soknak bizonyult, a pedagógiai szabadság rendkívül eredményesnek.

— Ez a kollégium fennállása óta száznyolcvan munkásszármazású gyermeket juttatott egyetemre — mondja Fekete Ottó, a Fővárosi Tanács nevelőotthoni és kollégiumi osztályának helyettes vezetője. — Mondanom sem kell, hogy az ott folyó munkával rendkívül elégedettek vagyunk, minden elképzelhető segítséget megadunk a nevelőtestületnek. Tervezzük, hogy három magánlakás felszabadításával hússzal növeljük a férőhelyek számát — ami pedig a módszereket illeti: valamelyes módosítással szeretnénk átültetni a többi kollégiumunk nevelőmunkájába.

Aki az eddigiek alapján azt gondolná, hogy a Táncsicsban valamiféle különleges fegyelem és szigor urralkodik, az téved. A legjobb, tanulók kapukulcsot kapnak és egyszerűen csak beírják a kimenőfüzetbe, hogy ettől eddig, itt és itt vagyok, vagy: ma éjjel otthon alszom. Éjszakára egyetlen egyetemi hallgató marad velük, az is csak azért, hogy szükség esetén legyen, aki intézkedik. A takarodó, az étkezési idők fogalmát rugalmasan értelmezik: szükség szerint.

— Elvem, hogy már most szokjanak bele az olyan életmódba a gyerekek, ha tanulni- valojuk, munkájuk van, ne hagyják félbe csak azért, mert eljött a takarodó perce — magyarázza a szokást az igazgató.

Moziba, színházba, kiállításra, kirándulni tetszés szerint járnak a fiúk, a költségeket a kollégium állja, nekik csak egy feladatuk van: megszervezni a programot.

— Biztosan tudom, hogy otthon nem engedhetném meg magamnak, hogy ilyen sűrűn vegyek részt kulturális programokon — mondja Persa Tibor. — Legutóbb Karinthy Ferenc Gőz című darabját néztük meg páran, s már azt is tudjuk, mire megyünk legközelebb.

Fiatal fiúknál kényes kérdés az öltözködés, hajviselet. Nos, itt mindenki olyan frizurát visel, olyan ruhát hord, ami ízlésének leginkább megfelel. Az igazgató még meg is dicséri az egyik, randevúra siető srác széles karimájú, fekete kalapját ..

Mindez önmagában is szép. A legszebb azonban, hogy a gyerekek kulturált emberek módjára tartalmas, színes, okos életet élnek. Szocialista brigádokkal tartanak kapcsolatot, társadalmi munkákra járnak, keresetükből hasznos ajándékokat vásárolnak egy tanyai általános iskolának. Saját elhatározásból önkormányzati csoportokat hoznak létre; ez több kötelezettséget, de több kiváltságot is jelent.

— Pedig azt ne higgye, ezek a gyerekek rendkívüliek volnának — mondja Gudenus László matematika—fizika szakos nevelőtanár. — Amikor hozzánk kerülnek, sem a tanulmányi átlaguk, sem magatartásuk nem tér el az átlagostól, itt válnak olyanokká, amilyennek megismerte őket. KENEDI LIA

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Lobogo_1979_01-06/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=505&layout=s

89. Magyar Hírlap 1979-04-30_p12

„Almus páter“ A munkásosztályhoz kötődve.

Rózsadomb, Keleti Károly utca 37. Megkopott, századfordulós épület; monumentalitásával, kaszárnyaszerűségével messziről kirí környezetéből Túl a Rákóczi Gimnázium boltíves bejáratán szerényebb kapualj következük, a falon fekete üvegtábla: Táncsics Mihály Középiskolai Fiúdiákotthon.

Az országban egyedülálló intézménynek ad otthont az épületszárny. A lakók munkásszármazású fővárosi fiatalok, gimnazisták, akik az érettségi után egyetemen kívánják folytatni tanulmányaikat. Ez a cél határozza meg mindennapi tevékenységüket, no és az a rendkívül eredményes pedagógiai munka, amely immár határainkon túl is hírnevet szerzett a kollégiumnak

— A Táncsics nem új keletű intézmény, több mint egy évtizedes múltja van — avat be az alapítás körülményeibe Materényi Jenő, a diákotthon igazgatója. — Mikor a hatvanas évek elején az egyetemi fölvételiknél eltörölték a származásbeli megkülönböztetést, majd ezt követően vészesen csökkenni kezdett a felsőfokú képzésben részt vevő munkásszármazású fiatalok aránya, fontos feladatként fogalmazódott meg, hogy a középiskolákban nagyobb gondot kell fordítani a fizikai dolgozók gyermekeinek támogatására. Az országban elsőként a Fővárosi Tanács tett kísérletet rá, hogy létrehozzon egy olyan bentlakásos intézményt, ahol a munkásszármazású, továbbtanulásra alkalmas középiskolás fiatalok számára lehetőség nyílik művelődési, kulturális hátrányuk ledolgozására, és versenyképessé válhatnak az egyetemi fölvételért folyó versengésben. Kollégiumunk 1967 decemberében kísérleti jelleggel kezdte meg működését; a bizonyításra három évet, a munkához pedig szabad kezet kaptam a Fővárosi Tanács művelődési főosztályának vezetőitől.

Bevált kísérlet

Nos, a kísérlet bevált, a bizonyítás fényesen sikerült. A kollégisták közül ez idáig 180-an nyertek fölvételt különböző, főként műszaki jellegű főiskolákra, egyetemekre. Öt olyan esztendő volt, amikor valamennyi negyedikesnek sikerült a fölvételije, a tizenegy év átlagában pedig a fiúk 95 százaléka tanulhatott tovább. Fantasztikusan jó eredmény, kivált, ha hozzátesszük: a táncsicsosok több mint egyharmada külföldi egyetemeken folytathatta tanulmányait

Ezek után azt gondolhatnánk, hogy „zsenik”, vagy legalábbis átlagon felüli képességű diákok lehetnek a kollégium lakói. Erről azonban szó sincs, az ide kerülő gyerekek fölvételi átlaga 4,2. A „titkot” tehát a diákotthon falain belül kell keresni.

Afféle környezettanulmányra indulunk, s míg kaptatunk föl a lépcsőn, a felvételről, az elhelyezésről beszél az igazgató.

— Hetven helyünk van, évente 18 elsőst vehetünk föl. Az első lépés, hogy levélben kérjük föl a fővárosi általános iskolák igazgatóit, a nyolcadikosok osztályfőnökeit, küldjék el hozzánk azokat a középiskolában továbbtanulni szándékozó, hátrányos helyzetű gyerekeket, akikben fantáziát látnak, s az egyetem sem tűnik elérhetetlennek számukra. Általában 20—25 jelentkező közül válogathatunk. A fiúkkal január végén találkozunk először; matematikából és magyarból fölvételiznek, tájékozódunk tudásukról, műveltségükről, terveikről, otthoni lehetőségeikről. A kiválasztottak februártól kéthetenként előkészítőre járnak be a kollégiumba, ezzel is javítani kívánjuk 'fölkészültségüket. Miután „föltérképeztük” képességeiket, eszerint irányítjuk őket a velünk kapcsolatot tartó 16 fővárosi gimnázium valamelyikébe.

Keveslem a jelentkezők számát — az igazgató magyarázatként több okot is fölsorol. Kevéssé ismert az intézmény, igaz, nem is csinálhatnak nagy propagandát maguknak, a létszám korlátozott. Meg aztán sok szülőben tartja magát az előítélet: miféle dolog „intézetbe” adni a gyereket. S az is igaz — és talán ez a legfőbb ok —, hogy kevés munkásszármazású gyerek tervei közt szerepel az egyetem.

— Nekünk meg az a dolgunk, hogy akiben ambíció van, azt segítsük — mondja az igazgató.

A környezetre, a berendezésre az egyszerűség a jellemző, semmi fényűzés, de megvan minden, ami a tanuláshoz, a szabad idő hasznos eltöltéséhez, a pihenéshez szükséges. Az első emeleten könyvtár, nyelvstúdió, tanterem, tanulószoba, a hosszú folyosón lambéria, az ablakokon színes függönyök, a falon az „Almus páter” — az elnevezés a fiúk nyelvi találékonyságára utal — öregdiákjainak tablói sorakoznak. Itt található még az ebédlő, a kiadó fölött szellemes jelmondat: „Az éhező népet szolgálom!” A két fölső szinten a négy-, hat-, nyolcszemélyes hálók váltogatják egymást, lakóik alkotják a kollégium alapközösségeit. A harmadik emeleten van a tévészoba, innen titokzatos helyiségbe, a tetőtérben kialakított, távcsővel fölszerelt csillagvizsgálóba nyílik egy vasajtó. Később Bíró Laci, az egyik elsős mondta: sok minden megvan itt, amihez otthon nem juthatnánk hozzá. És ebben tökéletesen igaza van.

Demokrácia

Ahogy megyünk vissza az igazgatói irodába, 'az egyik kanyarulatban megállunk egy számokkal teleírt, rejtélyes táblázat előtt.

— Az értékelési rendszerünk — bök rá az igazgató, s a következő percekben zseniális találmánnyal ismerkedhetem meg. Ami egyszerre ösztönöz és fé- kentart, elismer és elmarasztal, büntet és jutalmaz. Alkalmazva az anyagi érdekeltséget és a függőségi viszony különböző fokozatait, a teljes önállóságig. Számon tartja a gimnáziumi és kollégiumi tanulmányi munkát, magatartást, meg a közösség javára végzett közmunkát Az értékelés negyedévenként történik, s a pontok alapján hat kategóriába sorolják a fiúkat.

A lényeget Horváth Zoli magyarázza el saját példáján. Ö a Kölcsey Gimnázium negyedikese, már túl van egy fölvételi vizsgán, s ha sikerült, a Szovjetunióban. hírközlési gépek és berendezések szakon tanulhat majd tovább.

— Minél jobban tanulunk és dolgozunk, annál nagyobb ösztöndíjat kapunk vissza a térítési díjból és annál szabadabban mozoghatunk. Én első kategóriás és — harmadikos koromtól — kiváló kollégista vagyok. Havonta 560 forint térítési díjat hozok be, de ez teljes egészében átalakul ösztöndíjjá, amit majd év végén, egy összegben kapok meg. Ugyanakkor minden este kijárhatok. Ha például harmadik kategóriás lennék, egy héten csak kétszer mehetnék ki, fél nyolcig.

Horváth Zoliék szobája egyébként a kollégium egyetlen „kommunája”, ami az igazgató szavaival annyit jelent: magas fokon önszabályozott közösség. Ezt a rangot persze, ki kell érdemelni, de megéri, mert vonzóak a kiváltságok. A vállalások között kiemelkedő tanulmányi eredmény, az átlagosnál több közmunka, színház- és kiállítás- látogatások szerepelnek. Jutalomként a fiúk például lemezjátszót, rádiót, írógépet tarthatnak szobájukban.

A pontrendszer mindenki által elfogadott mérce. S há valakinek netán fejébe szállna a dicsőség, s a nagy szabadság a tanulás rovására menne — megnézheti magát a következő értékeléskor. A fiúkkal való beszélgetés győz meg igazán róla, hogy a kollégiumban kialakult demokrácia, nagyszerű közösségi szellem, milyen jótékony hatással van — a tanulmányi eredményeken túl — a jellemformálásra is. Mesélnek az intézményekről, a direktóriumról és a diáktanácsról, ahol maguk dönthetnek közös dolgaikról. Arról például, mire költsék a közmunkával szerzett pénzt, milyen pályázatokat jutalmazzanak... Mert hogy van itt pályázati rendszer is, tanévenként kétszer, ősszel és tavasszal, amelyeken a fiúk 40 százaléka részt vesz, megismerkedve az önálló kutatómunka örömével.

Vámos Attila harmadikos gimnazista, ő is kölcseys. A nyelvstúdió vezetője. Neki elsőben már-már kifelé állt a rúdja, rossz társaságba keveredett, leromlott a magatartása. Utolsó mentsvárként írásban kellett megfogadnia, hogy megjavul. Állta a szavát. Horváth Zolihoz hasonlóan a Szovjetunióban szeretne továbbtanulni, villamosmérnök szakon.

— Orosz, francia, angol, német nyelvű szalagokat és hanglemezeket hallgathatunk a stúdióban. Nekem külön haszon, hogy én kezelhetem a berendezéseket, és ezáltal is ismerkedő hetem a szakmával.

Bíró Laci meséli: itt természetes, hogy a nagyok segítenek a kicsiknek, a „menők” a náluk gyöngébbeknek. Van, amikor a szakköri foglalkozásokat is diák tantárgyi felelősök vezetik. — Mikor fölvételizni jöttem, a lépcsőházban föliratok fogadtak minket. Ne féljetek! Nekünk is sikerült! — meg ilyesmik. Ez is nagyon jól esett — mondja.

Az igazgató munkáját négy nevelőtanár segíti. A stúdium idején — fél öttől fél nyolcig — a fiúk őket kereshetik meg kérdéseikkel. • De éjszakára már hazamennek, a fiúkkal egy egyetemista marad. Még egyetlen alkalommal sem történt rendbontás a kollégiumban.

Értelmiségi életmodell

— Értelmiségi magatartás és életmodell kialakítására törekszünk — mondja Materényi Jenő. — Mindezt azonban közvetett eszközökkel kívánjuk elérni, úgy, hogy a lehetőségek fölvillantásával és saját példánkkal is életre keltsük a fiúkban az igényességet. Biztosan föltűnt: milyen sokan készülnek villamosmémöknek. Ez sem véletlen. Jó kapcsolatunk van ugyanis a Távközlési Kutató Intézet és a Videoton egy-egy kutatókból, mérnökökből álló szocialista brigádjával. S a fiúkat vonzza a példájuk ... Ugyanakkor nem feledkezünk meg róla, hogy a gyerekek otthoni környezetük révén is a munkásosztályhoz kötődnek, s ezt a kötődést még erősíteni is kívánjuk azzal, hogy fizikai munkára ösztönözzük őket, s ennek a munkának rangot teremtünk körükben. Biztosak lehetünk benne, hogy ezek a fiatalok nem veszik föl túl korán a fehér köpenyt.

Budapesten van még egy intézmény, amelynek a Táncsics kollégiumhoz hasonló a rendeltetése. A Lorántffy utcai Leánydiákotthon. Ott ötven munkásszármazású középiskolásnak jut hely, a jelenlegi létszám azonban: 37. Az intézmény évek óta iskolázási gondokkal küzd, kevés a jelentkező. Fekete Ottó, a fővárosi tanács nevelőotthoni és kollégiumi osztályának helyettes vezetője mondta: a két kollégium eredményes működése bizonyította, hogy ez a módszer a legalkalmasabb a fizikai dolgozók gyermekeinek fölkészítésére az egyetemi tanulmányokra. A fővárosi tanács azonban az elmondott gondok miatt nem tervezi újabb — hasonló rendeltetésű — diákotthonok megnyitását.

Érthetetlen azonban, hogy a vidéki, elsősorban az egyetemi városokban miért nem követik a Táncsics kollégium példáját. BÁNKI ANDRÁS

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/MagyarHirlap_1979_04/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=311&layout=s

90. Esti Hírlap 1979-06-01_p8

Kitüntetett pedagógusok. A Magyar Népköztársaság oktatási minisztere az 1979. évi pedagógusnap alkalmából … A szocialista nevelés területen végzett kiemelkedő munkájuk elismeréseként KIVÁLÓ pedagógus kitüntető címet és jelvényt adományozza: …Materényi Jenőnek, a budapesti Táncsics Mihály Középiskolás Kollégium igazgatójának…

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/EstiHirlap_1979_06/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=7&layout=s

91. Magyar Hírlap 1979-06-02_p6

Az Akadémia kongresszusi termében Pedagógusnapi kitüntetések. … KIVÁLÓ PEDAGÓGUS kitüntető címet és jelvényt kaptak: … Materényi Jenő (Budapest), …

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/MagyarHirlap_1979_06/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=17&layout=s

92. Népszabadság 1979-06-02_p7

Pedagógusnapi kitüntetések. A nevelő-oktató munkában kiemelkedően tevékenykedő pedagógusokat tüntettek ki pénteken a Magyar Tudományos Akadémia várbeli kongresszusi termében. A pedagógusnap alkalmából rendezett ünnepség elnökségében helyet foglalt Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese, Kornidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője is.

Polinszky Károly oktatási miniszter köszöntötte a megjelenteket és személyükön keresztül az ország mintegy 220 ezer oktatási dolgozóját: óvónőket, tanítókat, tanárokat, főiskolai és egyetemi oktatókat, kutatókat, az oktatásügy apparátusában dolgozókat. … A szocialista nevelés területén végzett kiemelkedő munkájuk elismeréseként kiváló pedagógus kitüntető címet és jelvényt kaptak: … Materényi Jenő, a budapesti Táncsics Mihály középiskolai kollégium igazgatója, …

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Nepszabadsag_1979_06/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=18&layout=s

93. Köznevelés 1979-06-15_p21

Pedagógusnapi kitüntetések. … A szocialista nevelés területén végzett kiemelkedő munkája elismeréséül a KIVÁLÓ PEDAGÓGUS kitüntető címet és jelvényt adományozta …Materényi Jenőnek, a budapesti Táncsics Mihály Középiskolai Kollégium igazgatójának; …

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Kozneveles_1979/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=448&layout=s

94. Művelődési közlöny 1979-06-15_p419

Kitüntetések. Az oktatási miniszter, az 1979. évi Pedagógus Nap alkalmából … a szocialista nevelés területén végzett kiemelkedő munkájuk elismeréseként KIVÁLÓ PEDAGÓGUS kitüntető címet és jelvényt adományozta: … Materényi Jenőnek, a budapesti Táncsics Mihály Középiskolai Kollégium igazgatójának, …

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/MuvelodesiKozlony_1979/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=380&layout=s

95. Ifjú Kommunista 1983-03-01_p35-38

Emberre szabott légkör. Kapkodós, rövid volt a téli szünidő, igazi hó, friss hideg nélküli, alig több mint egy hét. Nem volt semmire sem elég. Csupán néhány lusta nap, kevés nyugodt reggel. Az ötnapos tanítási hét megdézsmálta a téli szünidőt is. És már kezdődött is újra. A sötéttel kelés, a kapkodó, álmos, rohanó reggelek, a felnőttnek is sok öt-hat-hét órás tanítás. A hajtás, a félévi bizonyítványosztás előtti utolsó roham a jobb jegyekért.

Az iskolás gyerekek sorsa manapság egyre nehezebb. A zsúfolt osztályokban, az örökké változó kísérleti tantervek, az ötnapos tanítás miatt megnyújtott napok, a túlterhelt pedagógusok, az ideges és örökké fáradt szülők egy alig elviselhető zaklatott életforma ketrecébe kényszerítik a fiatal nemzedéket. A középiskolás kor küszöbén különösen nehéz minden. A gyerek biológiai, pszichikai fejlődésének talán legzajosabb forradalma éppen az iskolaváltás időszakára esik.

Átlagos kamaszok esetében is rendkívül nehéz tehát a középiskola első, második éve. Mégis könnyebb, mint annak a jónéhány ezer diáknak, akik középiskolás éveiket a családtól távol, kollégiumban kezdik. Hogyan képesek beilleszkedni új életükbe, milyen teljesítményekre képesek, milyen gondjaik, nehézségeik vannak? Erre kerestük a választ, amikor elindultunk erre a riportútra.

— Félek, hogy ez ügyben hozzánk nem a legjobb helyre jött — fogadott Materényi Jenő, a Táncsics Kollégium igazgatója — A mi intézetünk a fizikai származású tehetséges fiatalok egyetemre előkészítő kollégiuma. Ez az egyetlen ilyen az országban, éppen ezért tapasztalataink sem általánosíthatók — mondta.

S ez valóban igaz. Csakhogy a Táncsics az egyetlen olyan kollégium az országban, ahonnan tizenöt éve, mióta létezik, a gyerekek több mint 90 százalékát felveszik egyetemre. A kollégium emberre szabott légkörében, a tanár- diák viszony, a szabadság foka, a tudás helye és értéke, a demokrácia játék- szabályai mind-mind egy gyerekközpontú nevelés tökéletesen egybehangolt elemei. Olyan ez az intézet, amilyennek kollégiumaink mindegyikének lenniük kellene. Nem érdektelen tehát, ebben a lehetőségek szerinti ideális légkörben megvizsgálni, hogy az elsős diákok hogyan érzik magukat.

A direktor úr, ahogyan a kollégium vezetőjét a fiúk nevezik, nem könnyű ember. Tudja, hogy mit, és tudja, hogyan akarja, s ez csak látszólag könnyű dolog.

— Minden évben kétszáz levelet küldünk szét az általános iskolákba, amelyekben felkérjük az iskolaigazgatókat, hogy irányítsák hozzánk azokat a fizikai származású gyerekeket, akik jó képességűek, ,v majdan egyetemen szeretnének továbbtanulni. Saját felvételi vizsgánkon válogatjuk ki a legtehetségesebbeket, s őket kéthónapos, úgynevezett felzárkóztatás után mi iskolázzuk be a főváros gimnáziumaiba. A gyerekek hétközben nálunk alszanak, hétvégén azonban hazaengedjük őket. A kollégium számukra nem csupán tartózkodási hely. Én minden gyerekről a kollégiumba lépés pillanatától kezdve részletes „adatlapot” vezetek. A módszer célja a gyerekek megismerése és átgondolt, megalapozott pályairányítása. Tulajdonképpen minden gyerekről másodikos korára majdnem pontosan meg tudom mondani, hogy milyen pályára lesz alkalmas. Részletesen ismerem a tantárgyi eredményeiket, számontartom elképzeléseiket és azok változásait, kollégiumi eredményeiket és viselkedésüket is. A legtöbb gyerekem műszaki irányultságú, leggyakrabban szüleik szakmáját ismétlik meg egy felsőbb fokon, tehát szakmunkás helyett mérnökök lesznek. Nem véletlen ez sem. Hiszen ezeknek a gyerekeknek az igazi hátrányuk mondjuk az értelmiségi szülők gyerekeivel szemben általában nem a tudás szintje, hanem kommunikációs képességükben van. Tehát kifejezőkészségük, fogalmazási képességük alacsonyabb fokú. Ezért humánpályákra kevésbé alkalmasak. Bár nagyon sok diákom végzet például a Szovjetunióban nemzetközi újságíró, illetve diplomata szakon.

Mégis inkább a reáltárgyakra fektetünk nagyobb hangsúlyt. Első osztálytól úgynevezett szakkörök keretében rendszeres és kötelező fizika, illetve matematika korrepetálás folyik. A kicsik számára ezeket a heti szakköröket idősebb diákjaink tartják, rendkívüli odaadással, kitűnően. Az a gyerek tehát, aki elsőben úgy nyilatkozik, hogy majd műszaki egyetemre akar felvételizni, az első pillanattól heti két alkalommal másfél órás kötelező szakköri foglalkozáson vesz részt. Így érjük el, hogy negyedikes korukra már az egyetem első évének anyagát is tudják. Ezen kívül csak azok számára van kötelező korrepetálás más tárgyból, akik valamiből rosszul állnak. A kollégiumban két dolog kötelező, a jó tanulmányi eredmény és a tisztességes viselkedés. Eszerint osztjuk az ösztöndíjat, a kimenőt, ez határozza meg, hogy kinek milyen élete van. Szigorú pontrendszert alkalmazunk, amely mindig ki var függesztve a kollégium falára és negyedévre érvényes. A gyerek tehát nem tőlem, nem a tanártól kér és kap kimenőt, ösztöndíjat, kedvezményeket, hanem önmagától. Kiváló kollégistáink például bármikor engedély nélkül eltávozhatnak a kollégiumból, csak egy füzetbe kell fölírniuk, hogy hová mentek. *

Milyen egyszerűnek tűnik, legalábbis számomra. Vajon a gyerekek mit gondolnak minderről, hiszen ők maguk választották ezt az életformát, felvételiztek érte, vállalták a szigorú rendet, az igazságos, de kemény mindennapokat, a család elnéző, szabadabb világa helyett.

Fél öt van, délután. A padokban elsős diákok a fizikát gyúrják. Az „előadó” maga is csak harmadikos. Olyan fizikát tanít, amelyet ő még nem is ismer, hiszen az évenként változó kísérleti tantervek miatt ő elsőben még mást tanult. A szakkörvezetés azonban a kollégiumban megtisztelő feladat. A nagyfiú tehát maga is előre tanulja a tanítanivalót. A csoportból ketten hiányoznak csupán, ők levelező tagok. Jeles iskolai eredményük feljogosítja őket a hiányzásra, egyetlen feltétel van csupán; addig vannak felmentve a szakkör látogatása alól, amíg jelesnél rosszabb jegyet nem kapnak az iskolában.

Nézem a fiúkat. Hasonló korú társaik ilyenkor, késő délután tévéznek, fociznak vagy magnóznak otthon, míg ők akár az egyetemisták, előre tervezik minden lépésüket. Aligha lehet könnyű, hiszen ők valójában még inkább gyerekek. Életük egyik legnehezebb szakaszában, a felnőttkor küszöbén még csupán készülődik bennük mindaz, amik lesznek, testük és természetük, hormonális háztartásuk és központi idegrendszerük a serdülés korában hihetetlen terhelés alatt van. A középiskolának erre az első évre eső szakaszában minden kamasz fáradékonyabb, érzékenyebb, szórakozottabb, mint bármikor előtte vagy utána élete során. Nagyjából erre az időszakra, tizenhárom és tizenhat év közé esik a fejlődésnek az a szakasza, amelynek során a gyerek biológiailag és társadalmilag is felnőtté érik. Ez a serdülés a legkiegyensúlyozottabb gyereknél se folyik le konfliktusok nélkül. Éppen ezért nem igazán szerencsés a tizennégyéves korban történő iskolaváltás. Éppen ez az a kor, amikor a gyerek legkevésbé alkalmas egész későbbi életét eldöntő elhatározásokra: szakma, illetve hivatásválasztásra. Nehezebben illeszkedik be az új iskola idegen környezetébe, és nehezebben tud alkalmazkodni a megváltozott, megnövekedett követelményekhez. Mégis kénytelen, hiszen iskolarendszerünk felépítése ezt követeli meg tőle.

A fiúkkal a tanáriban ülünk le egy rövid beszélgetésre. Zárkózottak és nehezen oldódók. Kezdetben a tőmondatok biztonságába húzódva ülnek, szinte mozdulatlanul.

— Hát jobb kint, az biztos — mondja Karcsi, aztán elhallgat. Az arca fáradt és zárt.

— Miért?

— Hát sok mindenért. Mert itt korábban kell felkelni, mert nem mehetünk ki, amikor szeretnénk, mert otthon külön szobám van, itt meg hatan vagyunk egy helyiségben. Mert kényelmetlen az ágy és mert sokat kell tanulni.

Otthon nem kellene?

— Nem ennyit.

— Ha még egyszer választhatnál, nem ezt választanád?

— De, azt hiszem, igen.

— Akkor nem értem!

— Miért? Az ember nemcsak azt csinálja, ami éppen akkor jó neki. Innen biztosan felvesznek az egyetemre. Itt pontosan tudom, hogy mit nem tudok. És ha nem tudok valamit, van, aki segítsen. Otthon ellógnám az időmet. Otthon jobb volna, de itt hasznosabb.

— És te, Zoltán?

— Én elég lusta vagyok. Anyámék otthon mindent megengednek. Talán ismerik önmagukat és ezért is mondták, hogy jöjjek inkább ide.

— És nehéz volt megszokni?

— Néha elég nehéz.

— Miért?

— Hát, mert itt most mi vagyunk a legkisebbek. Nekünk kell takarítani, nekünk van a legkevesebb szavunk. De jövőre már nem így lesz. Illetve jövőre többet kell majd tanulni, de többet is engedhetünk majd meg magunknak. Szóval, ha az ember igyekszik, rendesen tanul, meg viselkedik, akkor kedvezményei lesznek. És ezt jó tudni.

— Ha beleszólhatnál a kollégium vezetésébe, mit változtatnál?

— Az a furcsa, hogy szinte semmit. Itt bent a kedvezmények és a követelmények elég jól ki vannak dolgozva. Ha például rendszeresen tanulok, nem kell szakkörre járnom. Ha viszont lusta vagyok, én iszom meg a levét. A szobában különböző korú srácokkal vagyunk együtt. Ez a kicsiknek, vagyis nekünk persze nem túl jó. De jövőre már jobb lesz, tehát van perspektíva.

— Vagyis mindennel meg vagytok elégedve?

— Ez azért túlzás. Mert például örökké hideg van. Az épület maga elég sivár. Az emeletes ágyak, a fürdőszobák, főleg a melegvíz- ellátás, szóval egy csomó dolog elég rossz. De ez a kisebbik baj. Az viszont jó, hogy az ember mindig érzi, hogy törődnek vele, hogy a direktor meg a tanárok nem a tekintélyüket őrizgetik, hanem velünk gondolkodnak és felnőttként kezelnek minket.

— Tudsz erre egy példát mondani?

— Hát, például fél ötig mindenki oda megy, ahova akar. Tanulni is bármikor lehet, tulajdonképpen még éjjel is. Nem tilos a dohányzás és a tévézés és általában semmi olyan nem tilos, ami egyébként értelmetlen lenne és örökös lázongáshoz vezetne. Még rosszul tanulni sem tilos, csupán kellemetlen. Tulajdonképpen itt egyetlen alapelv van, az, hogy aki itt él, az egyetemre készül. Maga dönti el, hogy ezt hogyan csinálja. Tanulhat rendszeresen, de tanulhat kampányszerűen is. Persze a jutalmazási rendszer a kiegyensúlyozott munkát díjazza.

— Egyszóval elégedettek vagytok?

— Tulajdonképpen igen. Baromi rossz reggel fél hétkor kelni, sokszor fázunk és a kaja se valami fényes. Otthon nagyokat alhatnánk, jókat ehetnénk és persze eszünk is, hétvégeken, viszont ellógnánk az időnket. Itt van egy elég zárt rendszer, amelyben mindenkinek helye van, és ez jó. Nincs kivétel, egy szigorú matematikai rendszer szerint pontoznak mindent és ez igazságos. Ez a legfontosabb talán, hogy igazságos. És persze az, hogy szinte mindenkit felvesznek innen negyedik után. Ezt nagyon fontos tudni, ez segít elviselni mindent. Ez elég érthető. Nem igaz?

De bizony igaz. És mint minden valódi igazság, ez is roppant egyszerű. Mert mitől jó ez a kollégium? Attól, hogy itt a gyerek érdeke az első. Nem a felettesek véleménye, nem a pedagógusok tekintélye, nem az elvont nevelési elvek mindenáron való alkalmazása, hanem egy magasabb törvény, a személyiség védelme és kibontakoztatása. A kollégium minden eredménye a gyerekcentrikus pedagógia sikere, amely a fiúk fejlődésének talán legnehezebb szakaszában, a serdülés időszakában is képes kiváló eredményeket elérni. Nem ritkán a körülmények ellenére is. Dogossy Katalin

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/IfjuKommunista_1983/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=236&layout=s

96. Új Tükör 1983-04-10_p18-19

Többre úgyse képes?

… AZ A BIZONYOS F BETŰ

A hatvanas években épített angyalföldi általános iskola tanulóinak több mint nyolcvan százaléka úgynevezett F-es gyerek. Bár eddig úgy tudtam, ez a jelölés iskoláinkban eltöröltetett, a félévi kimutatásokon, a naplókban a gyerekek nevei fölött piros tollal írva ez a betű díszeleg. Bár ma már nyilvánvaló, hogy a jól kvalifikált szakmunkás és a segédmunkás gyereke között sokkalta nagyobb a különbség, mint például az adminisztratív réteg és a szakmunkásréteg között, ez az F-betű tartja magát. …

Van Budapesten egy különös kollégium. Fővárosi gimnazisták laknak benne, valamennyien munkások gyerekei. Tizenöt éve, mióta ez a kollégium létezik, soha nem volt kilencvenhárom százalék alatt az innen egyetemre felvettek aránya. Materényi Jenő, a kollégium „deviáns” igazgatója egy istent ismer maga fölött, a gyerekek érdekét.

— Az ön pedagógiai munkássága azt bizonyítja, hogy a szociális és művelődési hátrányokat még tizennégy éves kor után is le lehet küzdeni.

— Ha nem hinnék ebben, visszaadnám a diplomámat.

— Az ön eredményei szinte egyedülállóak, hiszen nemegyszer előfordult, hogy érettségiző diákjai közül mindenkit felvettek az egyetemre.

— Igen, és ez nem jó dolog.

— Miért?

— Mert a százszázalékos teljesítményt nem szeretik az emberek. Azt hiszik, csalás.

— Nem az?

— Nem. Nézze, itt a Rózsadomb tövében az ember sok mindent lát. Vannak szülők, akik gyerekeiket hároméves korukban elit magánóvodákba adják. Kétezerötszáz—háromezer forintot fizetnek értük. Látom, ahogy síelni viszik őket a Normafához, mert jó levegő is kell a gyereknek. Látom a felhajtást, amit csapnak körülöttük és tudom, hogy otthon sokezer kötetes könyvtár, takarítónő, nyelvtanár van mellettük. Ök azok, akik gondosan megválasztott általános iskolába, elit gimnáziumokba, előre kiválasztott egyetemre, jó előre kigondolt szakára fognak kerülni, feltéve, hogy az átlagosnál nem butábbak. Esetleg még akkor is. Én arra tettem fel az életem, hogy a család helyett adjak ambíciót, kitartást és segítséget. Aki hozzám jön, az egyetemre készül és ezt talán komolyabban is veszem, mint az értelmiségi szülők általában.

— Hogyan kerülnek önhöz a gyerekek?

— Minden évben kétszáz budapesti általános iskolának küldök levelet, amelyben kérem, hogy irányítsák hozzám az értelmes fizikai származású gyerekeket.

— Meglehetősen nagy lehet önnél a túljelentkezés.

— Nem egészen. A kétszáz iskola közül évente tíz-tizenkettő küldi el hozzánk gyerekeit.

Hazánkban a szakképzetlen munkások gyerekeinek közel fele segédmunkásként kezdi kereső foglalkozását. S míg az összes dolgozó harminckilenc százaléka segéd-, illetve betanított munkás, gyerekeik közül mindössze hét százalék tanul tovább gimnáziumokban. DOGOSSY KATALIN

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Tukor_1983_04-06/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=66&layout=s

97. Esti Hirlap 1983-06-03_p8

Kitüntetett pedagógusok. A művelődési miniszter az idei pedagógusnap alkalmából a pedagógiai munkában magas színvonalú elméleti felkészültséggel kifejtett kimagasló munkássága elismeréséül Apáczai Csere János-díjat adományozott … Materényi Jenőnek, a Budapesti Táncsics Mihály Középiskolai Fiúkollégium igazgatójának, …

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/EstiHirlap_1983_06/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=31&layout=s

98. Magyar Nemzet 1983-06-04_p10

Kitüntetett pedagógusok. Apáczai Csere János díjat kapott: … Materényi Jenő, a budapesti Táncsics Mihály Középiskolai Fiúkollégium igazgatója; …

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/MagyarNemzet_1983_06/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=49&layout=s

99. Népszava 1983-06-04_p5

A pedagógusokat köszöntötték a Magyar Tudományos Akadémián. Átadták az Apáczai Csere János-díjakat és a Kiváló Pedagógus kitüntetéseket.

Hazánk valamennyi pedagógusát: az óvónőket, a tanítókat, a tanárokat, a pedagógusképző intézmények és oktatásügyünk minden dolgozóját, az irányító szervek vezetőit köszöntötte Köpeczi Béla művelődési miniszter a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében pénteken, a pedagógusnap alkalmából rendezett kitüntetési ünnepségen. Az eseményen megjelent Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese és Kornidesz Mihály, az MSZMP KB osztályvezetője is. A művelődési miniszter az ünnepségen 15 pedagógusnak átadta az Apáczai Csere János- díjat 130-an pedig a Kiváló Pedagógus kitüntetést vehették át.

A művelődési miniszter a pedagógiai munkában magas színvonalú elméleti felkészültséggel kifejtett kimagasló tevékenysége elismeréséül APÁCZAI CSERE JÁNOS- DÍJAT adományozott a következőknek: … Materényi Jenő, a budapesti Táncsics Mihály Középiskolai Fiúkollégium igazgatója; …

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Nepszava_1983_06/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=44&layout=s

100. Művelődési közlöny 1983-07-08_p1

Kitüntetések. A művelődési miniszter az 1983. évi pedagógusnap alkalmából a pedagógiai munkában magas színvonalú elméleti felkészültséggel kifejtett kimagasló tevékenysége elismeréséül a következő kitüntetéseket adományozta: APÁCZAI CSERE JÁNOS DÍJ … Materényi Jenőnek, a- budapesti Táncsics Mi-* hály Középiskolai Fiúkollégium igazgatójának, …

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/MuvelodesiKozlony_1983/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=696&layout=s

101. Köznevelés 1984-12-07_p11

Potsánkból. … Materényi Jenő — Budapest — azt adja hírül, hogy két budapesti szakközépiskolai kollégiumban is elkezdődött a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeivel való sajátos, a gimnáziumok esetében már bevált foglalkozás, melynek célja az egyetemen, főiskolán továbbtanulás előkészítése. …

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Kozneveles_1984/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=786&layout=s

102. Kurír - reggeli kiadás 1990-12-15_p10

KOLESZ csak tehetségeseknek!

V olt hajdanán, 1967-ben egy központi bizottsági határozat, amely kevesellte a fizikai dolgozók csemetéinek számát az egyetemeken. E határozat, nyomán alapították azt a kollégiumot, amelyikben munkás szülők gyerekeit készítették elő a felvételire. Az alapító igazgató, Materényi Jenő működése később bármennyire is ellentmondásossá vált, kezdetben kétségkívül eredményes volt. A 18-20 srác kilencven százalékát fölvették. A Táncsics Mihály Kollégium jelenlegi igazgatója Gudénusz László szakállas, harmincas éveiben járó férfi. Első látásra ambiciózus embernek látszik, olyannak, aki képes másokat is magával ragadni. Pásztor Józseffel, a kolesz egykori nevelőtanárával közösen lelkesen mesélnek a táncsicsos hagyományokról. Hetvenhét után némi oldódás volt tapasztalható, már nem csak budapestiek és munkás származásúak kerülhettek be. A főváros vonzáskörzetéből is fogadták a tehetséges tanulókat.

- Materényi igazgatóságának a vége felé már nyoma sem volt a korábban elkezdett önkormányzatnak, öntevékenységnek.

Ment magától a szekér, csak a lendülete veszett el - mondja Gudénusz. Aztán arról mesél, mennyire rossz elképzelés volt ennek a mintájára óriási költséggel szakközépiskolai kollégiumot létrehozni továbbtanulók számára. Később arról fejti ki véleményét, meglehetősen indulatosan, hogy nem tett jót a kollégiumnak ’85-ben az összevonás sem. Az egyik intézmény diákjai tanulógépek voltak. Nem az ő hibájuk, ezt várták el tőlük. A Táncsicsban viszont az a lényeg, hogy valakinek legalább egy területen legyen tehetsége.

Mint tűz és víz, úgy üt el egymástól a két szemlélet. A Dienes László utcába ’87-ben költöztek. Innentől számítják az újbóli magukra találás időszakát. Személyre szóló felvétek rendszert dolgoznak ki. A gyerek maga mondhatja meg, miből kérdezzék őt.

Ne átlagosan legyen szürke, több árnyalatban, egy területen legyen „fehér”! - vallja Gudénusz László. – Majd meghallja a srácoktól, ők maguk gazdálkodnak a diákjóléti alappal, ami évente 86 ezer forint. De ők osztják el azt a segélyalapot is, amelyet a szegény szülők gyerekeinek támogatására kapnak.

– Nem kis felfordulásban élünk. Hogyan hat ez a kollégiumra?

– Sok mindenben érezteti hatását, például az előbb említett önkormányzati dolgokban, belső demokráciában elébe mentünk a változásoknak. Ezek ezért nem okoztak földcsuszamlást. A srácok nincsenek ideláncolva, ha akarnak, hazamehetnek innen, hiszen pestiek. Politizálni természetesen nem tilos. De pressziót gyakorolni tilos. Tanárnak, diáknak egyaránt.

Pásztor József a hagyományok erejéről beszél. Július első vasárnapján jönnek össze az öregdiákok az ő kamaraerdei telkén családostul. Önként, érdek nélkül segítik a maiakat. Amire persze rá is szorulhatnak, ismerve ezt a se pénz, se posztó állapotot.

Gudénusz László szerint nem újdonság, hogy nincs pénz. Sose volt elég. Megszokták, hogy csórók. Segíts magadon, az isten is megsegít alapon sok mindenhez hozzájutottak már eddig is, ezután sem lesz ez másként. Ahogy az egyszeri ember bölcsessége mondja, sokat kell lopni, csalni, hazudni, hogy az ember becsületesen élhessen!

Az igazgató azt mondja, hogy kezdenek fölkészülni arra a korszakra, amikor nem lesznek már kötelező felvételi vizsgák. Különböző tanulási technikákra, önálló munkálkodásra készítik föl a srácokat. Legfőbb céljuk a tehetséggondozás. És erre ideológiai ballasztoktól függetlenül szükség lesz. * *

A srácok gyorsan levetkőzik kezdeti elfogultságukat, mely az újságírónak szól, és egymás szavába vágva válaszolnak. Miért jó ez a kolesz? Hát szóval, mert... aki kollégista, annak nem kell magyarázni, aki meg nem, az úgyse érti. A diákélet közös dilijei, kirándulások, szóban vissza nem adható helyzetkomikumok. Tudod, amikor... Na, de az sem volt semmi!

Mondom nekik, nekem úgy tűnik, hogy ebben a kollégiumban alapvetően jól mennek a dolgok. Persze, mondják. Mióta Gudénusz reformjai érvényesülnek, kirúgták a fővárosi tanácstól jött ejtőernyősöket, beleszólásuk nélkül nem születik róluk döntés. Az igazgatóval a diáktanácsnak olykor kemény vitái vannak, de a kompromisszum mindig elfogadható részükre.

A jövő héten közös, szolid őrületre készülnek diákok, tanárok. Valamikor ’67-ben, Árpád- nap idején költöztek az elődök a Keleti Károly utcába. Ekkor született róluk egy Honfoglalók című cikk. Ennek nyomán évente megrendezik a Honfoglaló eseményeit. Ennek néznek most elébe. Csapatok neve röppen föl, állítván, ők lesznek a legjobbak. A tanárok csapata, a Bors őrs egy hete kisajátította magának a könyvtárat, ott edzőtáboroznak a nagy összecsapás előtt.

Némi irigységgel hallgatom őket. Demokráciát játszva tanulni, jó móka. Később sem megvetendő tapasztalatokhoz vezet. Kezdem érteni, miért nem kell kényszerrel itt tartani ezeket a fiatalembereket. Még jobban irigylem őket. HETESl PÉTER PÁL

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/Kurir_1990_12/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=209&layout=s

103. Magyar Nemzet 1993-02-20_pIV

Akikre kíváncsiak vagyunk. A vállalkozói szféra sikeres budapesti estélye után a nyolc helyszínes vidéki rendezvénysorozat három leggyakoribb közreműködőjét faggatjuk, ideáljaikról, terveikről és családjukról. - Az örökifjú Soltész Rezső … – Kik voltak az ideáljai?

 – Az általános iskolában Materényi Jenő tanár úrnak lehettem a tanítványa, akit 1956-os múltja miatt helyeztek hozzánk egy középiskolából. Életre szóló élmény volt, ahogy a magyart és a történelmet tanította.

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/MagyarNemzet_1993_02/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=375&layout=s

104. Új Pedagógiai Szemle 1998-11-01_p15

Apáczai Csere János-díjasok 1973-1998. Az Új Pedagógiai Szemle 1998. 7-8-as számából, Gulyás Sándor írásából megtudtuk, negyedszázados a díj. A Magyar Pedagógiai Társaság fontos küldetése a hagyományápolás. Ezért tartjuk fontosnak, hogy e tisztes névsort az olvasó megismerje. … Materényi Jenő 1983 Budapest, Táncsics Mihály Középiskola Fiúkollégiuma

https://adtplus.arcanum.hu/en/view/UjPedagogiaiSzemle_1998_2/?query=%22mater%C3%A9nyi%20jen%C5%91%22&pg=702&layout=s

 

 [1] Személyi lap. Bp. II. k. Tanács VB. Oktatási Osztály.

[2] Táncsics Tükör II. évfolyam 1986 IX 2.  Elhunyt Materényi Jenő.

[3] Ezt követően Rákospalotáról a Diana iskolából (1958 I 26-1958 VII 31-ig tanított itt) került Mate- rényi Jenő a Medve utcai iskolába, 1958 VIII 1.-én.

[4] http://www.antikvarium.hu/konyv/m-pasztor-jozsef-materenyi-jeno-eljutnak-e-az-egyetemig-197305

[5] http://tankol.hu/_old/Honlap/Tankol/Spec/Tukor/10TT1987okt/10TT1987okt.pdf

[6] http://beszelo.c3.hu/cikkek/a-valosag-kutatoja-lisko-ilona-1944%E2%80%932008

 [7] http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9012595

[8] http://fejer.archivportal.hu/index.php?action=print&news_id=175

[9] http://issuu.com/sztealmamater/docs/evkonyv_1940_41