Kovács Lajos (Skála Marci). (Dunavecse, 1922 december 22-†2018 szeptember 16. Budapest-Kelenföldi Szent Gellért Plébánia urnatemető,  Altemplom 32/39)

A sírfelirat Kovács Lajosné, Lampérth Irén (1924-2006) és Kovács Lajos (1922-2018)

Az ARCANUM-ban a „Kovács Lajos” nevét beírva a találatok száma 100210. Az ÁBTL-keresőbe a „Kovács Lajos” nevét beírva a találatok száma 1044. Kovács Lajos zenetanár letartoztatásának a történetét Ferenczi Tibor már 2020-ban (e-mail 2020-06-06) levelében megírta. A továbbiakban továbblépni nem tudtam. 2022 szeptember 21-én újra elmentem fényképezni az Iskola Irattárába, és a személyi lapok között megtaláltam Kovács Lajos személyi adatait, a kutatásban ez hozta meg a fordulatot. (S. B.) Az anyakönyvi adatok: Kovács Lajos lakik Budapest, XII. Győri út 8. Született Dunavecsén 1922 december 22-én, besorolása 501/v, középiskolai ének tanár, a Medve utcai iskolában 1949 szeptember 1 óta tanít, munkaviszonyának kezdete 1949 június 18. Nem volt párttag. Anyja neve Kiss Borbála, házastársa Lampert (Lampérth) Irén, gyermekük Kovács Erika, aki született 1949-ben, Kovács Lajost felmondással elbocsátották 1957 július 15-én.

Születési anyakönyv. Ifj. Kovács Lajos született Dunavecsén 1922 december 22-én, keresztelték december 27-én, apja Id. Kovács Lajos csizmadia református 34 éves (1888-), anyja Kiss Borbála 29 éves (1893-). (A Mormon Egyház honlapján megtalálta Ferenczi Tibor)

Az ÁBTL keresőbe beírva Kovács Lajos, anyja neve Kiss Borbála szűkítéssel a találatok száma 7 volt, mindegyiknél a születés dátuma 1922 december 22. (Az iratokat kikértem és feldolgoztam. S. B.)

Ferenczi Tiborral (1959 VIII.b) megkerestük a Kovács Lajosra vonatkozó adatok egy részét, az ARCANUM-ban szűkítéssel pl. Dunavecse, évkör 1920-1939, 1940-1959 stb. Otto Péter (1955 VIII.a) oral history visszaemlékezése 2022-ben igen fontos információkkal bővítette a Kovács Lajos 1957 előtti és utáni életútját. Belényessy István (1958 VIII.a) is számos adattal gazdagította kutató munkánkat.

Ferenczi Tibor a következőt írta 2020 június 6-án levelében: „Meg kell itt emlékeznem az ének- és zenetanárról, Skála Marciról, akinek Kovács Lajos volt a becsületes neve, és rendkívül színvonalas munkát végzett: szimfonikus zenekart szervezett már több éve az iskolában. Egyszer a hegedűkarban felszabadult egy hely, amire jelentkeztem, de sajnos nem én kerülhettem be a zenekarba, mert ugyan azonos szinten játszottam a nyertessel, de ő egy évvel később kezdett hegedülni. Hogy így vigasztalt Skála Marci, az csak kiváló pedagógiai érzékét mutatja. A forradalom leverése után alaposan meghurcolták a kommunisták. Ezen felül – orwelli módon – visszamenőleg is el akarták tüntetni létét iskolánkból; mintha nem is létezett volna. Sipos Béla osztálytársunk feltárta a tanárokról készült különféle dokumentumokat, jellemzéseket stb., és ebből teljesen hiányzik Skála Marci. De szerencsére gyakran dolgoztak hanyagul az elvtársak, és a mi esetünkben sem mentek végig az összes dokumentumon; de Sipos Béla megtalálta őt 1951/52-ig az adatok között, ahol Skála Marci még vígan énektanár és osztályfőnök volt, és még ellenőrző tanár is lehetett; idáig nem mentek vissza. Pedig azt is megnézhették volna, hogy aligha voltak más általános iskolák a Medvén kívül, ahol hosszú évekig (az ő beavatkozásukig!) szimfonikus zenekar működött, nálunk saját maga, Kovács Lajos vezényletével. Amikor a forradalom után (1957 február elején) elindult az iskolai tanítás, hallottuk, hogy a szomszédos párhuzamos hatodik osztályban az énektanár, Skála Marci – aki egyébként szimfonikus zenekart szervezett az általános iskolában, és a fél osztályt beszervezte Lukin László (1926-2004) a vokális zene állomásairól szóló zeneakadémiai – élőzenével gazdagon illusztrált – előadássorozatára felső tagozatosok számára  – azzal kezdte az énekórát, hogy „Petőfit orosz golyó ölte meg, és ha most élt volna, most is így halt volna meg.” Nagyon vártuk, mert nagyon szerettük az óráit. De – mint megtudtuk – tüdőgyulladást kapott. Egyik reggel anyám – mint ideiglenes rajztanár – jön be az osztályba, és kihívott: Skála Marcit feldobták, és az ávósok az éjjel hálóingben tüdőgyulladással, 40 fokos lázzal rugdosták le a lépcsőn második emeleti lakásáról, úgy vitték be. De a történetnek nem így lett vége, mert a szomszéd osztályban a besúgó gyereket a szünetben felakasztották sállal a fogasra. Egy tanár épp az utolsó percben lépett az osztályterembe. Hogy a besúgót átvitték-e másik iskolába, csak sejtem. Szerencsére én nem ismertem, még látásból sem. A nevét sem hallottam, az újság sem írta.”

Mikácsy Péter (1958 VIII.c) közlése (2022. október 30) „1957 tél végén egyik ének órára a szünetről visszamenve az alábbiakat láttuk nagy betűkkel a táblán: „Ezek az ÁVÓ-sok azt hiszik, hogy megtudnak törni, de ez nem így lesz.” Ezt pár nappal követően már nem láttuk többé. Most már hosszabb időre elvitték. Soha nem taníthatott többé a Medvében.”

Polónyi Pál (1959 VIII.a) visszaemlékezése Kovács Lajosra. „Én emlékszem az ének tanárra, akit Skála Marcinak hívtunk. Egy inas vékony ember volt a feje egy kicsit egy halálfejre hajazott, a bőr szinte rátapadt a fejére és egész arcára. A szemei, mélyen ülő, rendkívüli erőt sugárzóak, szinte lázban égőek voltak. A frizurája kicsit művészies volt, valamivel hosszabb, mint az akkori divat. Egyszer csak azt hallottuk, hogy szegény Skála Marcit elvitte a rendőrség, vagy az ÁVO, már nem tudom ezt pontosan. Az egész iskola fel volt bolydulva. Óriási volt a felháborodás az egész iskolában. Persze csak a diákok balhéztak. Kiderült, hogy az egyik osztályban, nem a mi évfolyamunkban, hanem valószínűleg egy, vagy két évfolyammal feljebb lehetett, az egyik diák, akinek az apja rendőr vagy ávós volt, elmondta otthon, hogy az énektanár a szovjet csapatokkal kapcsolatban mit mondott. Valami olyan lehetett, hogy jobb lett volna, ha az oroszok kivonultak volna, vagy ehhez hasonló. A tanár urat a hatóságok elvitték, amin az egész iskola felháborodott. Soha többé nem láttuk és nem is hallottunk Kovács Lajos tanár úrról. Az osztályba, ahol ez történt, a tanítás végén, egy olyan hat- nyolc fiú elkapta azt a társukat, aki beárulta a tanár urat és rettenetesen összeverték, majd télikabátostól felakasztották az ájult árulót az osztályban lévő fogas sorra. Ha jól emlékszem a gyerekeket kicsapták az iskolából és valószínűleg egyéb retorziók is lehettek, de már nem emlékszem rá.”

Benedek Lóránt (1958 VIII.a) levelében (Belényessy Istvánnak (1958 VIII.a) írta 2022 október 13-án) A forradalom után, az 1956-57-es tanév azon részében, amikor még taníthatott a Medvében, az egyik ének órán szóba kerültek a forradalmi események, (arra már nem emlékszem, hogyan merült fel a téma) és azt az általam akkor nagyon érdekesnek talált kijelentést tette, hogy "Magyarország úgy van, mint Mohamed koporsója, amelyik lebeg az ég és a föld között, mi pedig a Kelet és a Nyugat között, és hol az egyik rúg belénk, hol a másik. Most éppen a Kelet." Azt azért szintén elmondom, hogy egy idővel azután, hogy eltűnt az iskolából, talán már 1 vagy 2 évvel később találkoztam az utcán az orosz tanárunkkal, Pődör Lászlónéval, és ő, miután tudta, hogy megbízhat bennem, azt mondta nekem, hogy a szegény "Skála Marcit" kényszermunkára ítélték valamilyen tanórán tett kijelentése miatt. És még azt is elmesélte, hogy az ő férjét, Pődör Lászlót még a forradalom előtt valamiért elítélték, és hogy milyen állandó gondot és szorongást okozott neki, hogy ez ki ne tudódjon, mert különben biztos, hogy őt is elbocsátották volna az állásából. (Pödör Lászlót (1911-1984) a Rajk Per egyik oldalperében ítélték el. S. B. kiegészítés) Egyébként, hogy ezek a régi tanárok milyen jó tanárok voltak, arra jó példa, hogy nekem a gimnáziumban soha nem kellett készülnöm akár oroszból, akár kémiából (az utóbbit Szöllősiné tanította), mert amit az általános iskolában a fejünkbe vertek az elég volt a gimnáziumhoz is.

1123. Budapest Győri út 8. Itt lakott a padlástérben Kovács Lajos feleségével és leányával Erikával 1957-ben.

 

Belényessy István (1958 VIII.a) 2022 október 13-án elment a Győri út 8. házba, ahol 1957-ben Kovács Lajos élt és ahol letartoztatták. Az ott lakókkal beszélgetett és azt tudta meg, hogy Kovács Lajos családjával még a hetvenes évek elején a közeli Kuny Domokos utcába költözött, a Krisztina körúthoz közeli bérházba. Egy régebbi telefonkönyv alapján azonosítani tudta a pontos címet, a sajnos előfizető azon a számon már nem volt kapcsolható. Ezt a címet másnap felkereste, és a lakóktól megtudta, hogy a Tanár Úr néhány éve halt meg, felesége Lampert (Lampérth) Irén pár évvel korábban halt meg, mint a férje. Az I. emelet 2-ben laktak. A házban lakók közül többen részt vettek mindkét temetésen. Erika lányuk külföldön él.

Az 1948/49-es tanévben az éneket még Rezik Béla tanította. Az 1949/50-es tanévtől kezdve 1957 januárig már Kovács Lajos.

1950-ben a VIII. osztályban tanítottak, köztük Kovács Lajos (Skála Marci) ének, tanított a VI.a-b-c-ben is. (Budapest Főváros Levéltára. Lefényképezte Belényessy István (1958 VIII.a)

1951-ben az V.b osztályban tanítottak, köztük Kovács Lajos (Skála Marci) ének, tanított a VI.a-b-c-ben is. Ellenőrző nevelő is volt ld.: aláírását. (Budapest Főváros Levéltára. Lefényképezte Belényessy István (1958 VIII.a)

1951-ben a VII.a osztályban tanítottak, köztük Kovács Lajos (Skála Marci) ének, tanított a VII.b-en és a VII.c-ben is. (Budapest Főváros Levéltára. Lefényképezte Belényessy István (1958 VIII.a)

1951-ben a VIII.a osztályban tanítottak, köztük Kovács Lajos (Skála Marci) ének, tanított a VIII.b-en és a VIII.c-ben is. (Budapest Főváros Levéltára. Lefényképezte Belényessy István (1958 VIII.a)

Kis Újság, 1951 -03-15. 62. szám. Sosztákovics oratóriuma: DAL AZ ERDŐRŐL. Ünnepi bemutató a Zeneakadémián. „A nagyjelentőségű Sztálin-díjas művet kedden este a Zeneművészeti Főiskola nagytermében zsúfolt nézőtér előtt mutatta be Somogyi László vezényletével a Rádiózenekar és énekkar, a Budapesti Kórus, a Batthány- és Medve-utcai általános iskolák úttörő-gyermekkara. Székely Mihály Kossuth-díjas, kiváló művésznek és Simándy Józsefnek közreműködésével” Felkészítő énektanár Kovács Lajos. Otto Péter (1955 VIII.a) visszaemlékezése  (2022-10-15) szerint: „Sztálin kantáta. Többszörös sztálindíjas Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics zeneműve nemcsak Rákosi pajtás-elvtárs felejthetetlen hatvanadik születésnapján került Magyar Állami Operaházban bemutatásra Medve-utcai Általános Fiúiskola énekkarának közreműködésével, rendkívüli sikerre való tekintettel hónapokkal később a margitszigeti Szabadtéri Színpadon is elhangzott. Kovács Lajos ének és zenetanár pályafutása csúcsára érkezett, Medve-utcai úttörök énekét lehetett hallani az éter hullámain, felügyelő szerv Közoktatásügyi Minisztérium hivatalos ünnepségein, hol felejthetetlen eseményként Bolberitz Károly alatt szakadt be pódium, tűnt el csellóstól, mindenestül kiérdemelt siker jegyében. Ahol népszerű és szakavatott Kovács Lajos „Skála Marci” megjelent, gyerekek, szülök, közönség úsztak földöntúli boldogságban, ami akkoriban egyébként is hivatalosan elő volt írva. Suba András tanulónak volt a legszebb szopránja, kedvencként elnökölt szólamában, pontos belépéséhez igazodott kinek netalán kétségei voltak.”

Népszava, 1955-09-24. 225. szám. Kossuth rádió. 1955 szeptember 26. Hétfő. 9 óra 40. A Medve-utcai fiúiskola vonószenekara játszik.

Magyar Rádió, 1956-01-29. 4. szám. Csütörtök, február 2. 9.40: A Medve-utcai fiúiskola vonószenekara játszik, vezényel Kovács Lajos. 1. Händel: Menüett. 2. Händel: Largetto a h-moll concerto grossoből. 3. Muszorgszkij: Részlet a Hovanscsina c. operából. 4. Bartók: Három dal a Gyermekeknek c. sorozatból, 5. Bihari: Verbunkos.

Dörmögő. II. Évfolyam. 2. szám. 1956. április.

Zenekarunk a rádióban. Zenekarunk hosszas várakozás után értesítést kapott a Magyar Rádiótól: 1955. május 9-én a Medve utcai iskola vonószenekara felvételre jelentkezhet. A felvételt 1955 szeptember 26-án Bartók Béla halálának 10. évfordulóján sugározta a rádió. (A felkészítő karmester Kovács Lajos „Skála Marci” énektanár volt. Kiegészítés S. B.) Kemenes Jenő. VIII.b és Kárpáti Péter VII.a

Dörmögő. I. évfolyam. 1. sz. 1955. február. Zene. Zenekarunk munkája: ez évben is megindult az iskolai zenekar munkája, igazgatónk támogatásával Kovács Lajos (Skála Marci) tanár úr vezetésével. Az idén nem, mint úttörő zenekar, hanem mint vonószenekar működünk, tehát nincsenek a zenekarban ütő és fúvós hangszerek, csak vonósak…A vonós zenekarhoz azért ragaszkodunk, mert a zenei irodalom klasszikusainak úgy mint, Bachnak, Hendelnek zenekarra írt munkáit legszebben a vonós hangszerek tudják életre kelteni…Igyekszünk munkánkkal elérni, hogy a rádióban szerepelhessünk. Otto Péter VIII.a.

(Otto Péter (1955 VIII.a) írta 2022 szeptember 12-én levelemre válaszolva: A Dörmögőt Bolberitz Pál később Oplatka András szerkesztette, zenekarban hegedültem Fellegi Józseffel (később koncertmester Magyar állami Operaházban), Bolberitz Tamással (később az Operaház, Postás Zenekar és a Milanói Compagnia d’Opera Italiana állandó dirigense), jómagam hivatásos énekes-operaénekes (Magyar Állami Népi Együttes, svájci és Németország különböző színházainál), majd hegedű-brácsa-kamarazenekar-tanár városi zeneiskolánál) Egyébként 1970-ig Magyarországon éltem, majd kiszerződtem Svájcba, utána német színházaknál énekeltem, később pedig zenetanárként működtem.

Kovács Lajos Petőfivel kapcsolatos kijelentéséről a Népakarat (A Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetségének Lapja. Első szám: 1956. november 1. Utolsó szám: 1958. január 31.) is beszámolt 1957 január 29-én. 1957-01-29. 23. szám. Nem csak a tiszta tábláról van szó. „A politika maradjon a felnőttek dolga és ne legyen éretlen gyerekeké. Ez a gondolat tükröződik abból a levélből, amelyet szerkesztőségünk a minap kapott három szülő aláírásával. A levélírók felhívják figyelmünket arra, hogy a II. kerületi Medve utcai általános fiúiskola V/b. osztályában valósággal — politikai harc folyik a gyerekek közt. A tanulók egy része szovjetellenes jelszavak kiabálásával és táblára firkálásával fogadja az órakezdésre belépő tanárokat És a legtöbb tanár megelégszik annyival, hogy minden megjegyzés nélkül csendre inti a fiúkat. A diákok pedig ezt a »türelmet« kihasználják... Akadnak tanulók, akik ezzel nyíltan szemben szállnak és emiatt gyakori a verekedés is. Kovács Lajos énektanár ahelyett, hogy a félrevezetett gyerekeket felvilágosítaná, nevelné, ilyen felelőtlen kijelentésekkel szítja a hangulatot: »Petőfit is orosz golyó ölte meg és ha ma élne, ismét ez lenne a sorsa.« Ellátogattunk a levél nyomán az iskolába. Beszélgettünk dákokkal, az igazgatóval és néhány pedagógussal. Lényegében beigazolódott a levélíró szülők állítása. Szentpéteri Ilona, az V/b. osztályfőnöke is tud a falitáblára írt uszító jelszavakról. Figyelmeztette a gyerekeket: »Órakezdéshez tiszta táblát akarok! « Az énektanár elismerte a Petőfivel kapcsolatos kijelentését — és így próbálta magyarázni: »Petőfit, ha ma élne, véletlen orosz golyó is eltalálhatta volna...«”)

Az ARCANUM-ban megtalálható források szerint: 1949-ben végzett, mint középiskolai énektanár. Ekkor már 27 éves volt, persze a háborús évek is közrejátszhattak ebben. Mindenesetre az kiderült, hogy ő tartalékos őrmester lett a háborúban, és sok más bajtársával együtt a debreceni ideiglenes kormány őrmesteri rangját tartalékos alhadnaggyá emelte. (Ebből csináltak a kommunista fogdmegek horthysta tisztet.) Budapest Győri út 8. házban lakott, a jelenlegi MOM Park közelében. A második emeleten lévő szűk padlástérben tartoztatták le.

Felmondással elbocsájtották 1957 július 15-én. 1957 március 16-tól Tökölön raboskodott és internálták. Ferenczi Tibor emlékei szerint már február elején letartoztatták, amikor véget ért a november 4 óta tartó 3 hónapos szénszünet. A Népakarat 1957 január 29-én megjelent száma alapján korábban tehette kijelentését Petőfi Sándor lelövésében kapcsolatban, amiért letartoztatták.

Adatai 8 ÁBTL iratban szerepelnek. Sipos Béla kutatási eredményei.

148. s. - 148. kötet - 2. rész. Tököli közbiztonsági őrizetesek nyilvántartó könyve (férfiak) K-Ő-ig. Magyarország. Pest. Tököl. 1957. pdf. Kovács Lajos. 1957. november 22.

3.1.5.-O-14520/5 BM. III/III-4-a Tájékoztató dosszié. ÁBTL-3.19 Vizsgálati napló. BRFK-I. sorozat II. kötet/1. Dossziészám: V-145901. Kovács Lajos. (1922 december 22-) A terhelő adatok felsorolása: „Az 1956-os ellenforradalom leverése után, mint énektanár, a Bp. Medve utcai iskolában szovjet ellenes előadásokat tartott. Internálva 1957. III. 19-től 1957. XI. 19-ig. Foglalkozása 1945 előtt énektanár. Jelenleg énektanár. Iskolai végzettsége főiskola. Nem párttag. Munkahelye: Általános Iskola.  Budapest, XII. kerület. Dátum, Budapest, 1966 XI. 12.

A – 932/3. Budapest területén élő volt horthysta katonatisztek. K-L. IV. 678- 935. – új. Kovács Lajos (Dunavecse, 1922. Anyja Kiss Borbála.)  Volt ht. alhadnagy, lakhely, Bp. XII. Győri u. 8. Munkahely, II. kerületi Tanács, Bp. II. kerület, Frankel Leó út, foglalkozása nevelő. 1945 volt alhadnagy, 1944-45. teljesített hadiszolgálatot. Budapesti karhatalmi zászlóalj. Itt esett fogságba. Az iskolában, ahol zenetanár volt, uszított a rendszer ellen.1957-ben félévig internálták. Szerepel: II/11 osztály anyagban. HM. Szü. V-37.6726. okmány.

I számú könyv. Mutató. 2.5.7. Kistarcsa. 3661. Kovács Lajos. 1922. Kiss Borbála. ÁBTL-2.5.7 IV. 150.

Kovács Lajos életrajzi adatai az ARCANUM források alapján.

Forrás: Iskolai értesítők, Dunavecse - Református Polgári Fiú és Leányiskola 1925-1945

Kovács Lajos református vallású az általános iskolai tanulmányait a Dunavecsei „Gróf Teleki József ” Református Polgári Fiú és Leányiskolában folytatta 1933-1937 között.

Az Értesítő 1933-1934-es számában (Szerkesztette Bak Antal igazgató) Kovács Lajosról a következők olvashatók:

1. e) Iskolai ünnepélyek:

Október 6-án az önképzőkörök rendezésében áldoztunk az aradi 13 emlékének. Kovács Lajos I. oszt. tanuló, a fiúönképzőkör elnöke szép beszédben méltatta a nap jelentőségét.

Október 31-én, a reformáció ünnepén Таkaró Károly, hitoktató állította a tanulók elé hitünk hőseit, Kovács Lajos és Kajári Ilona I. oszt. tanulók pedig szavaltak, az énekkar alkalmi énekeket adott elő.

Az ifjúság munkája. A lefolyt tanévben két önképzőkörünk működött. A fiúk a ,,Petőfi Sándor" a lányok a ,,Bethlen Kata" önképzőkörben dolgoztak. Előbbinek Kovács Lajos I.  osztályos tanuló, utóbbinak Takács Margit I. osztályos tanuló, volt az ifjúsági elnöke.

Ösztöndíjak, jutalmak, egyéb jótétemények. Alapítványokból. A „Rátkai“ alapítványnak egy évi kamatát 4 Pengőt Kovács Lajos I. osztályos tanuló kapta példás magaviseletéért és négy éven keresztül tiszta jeles előmeneteléért.

Kovács Lajos I. osztályos tanuló minden jegye 1-es, kitűnő tanuló. (akkor az 1 volt a jeles, 2 a jó stb.)

Az Értesítő 1934-1935-es számában (Szerkesztette Bak Antal igazgató)

Az „Öregdiákok alapja” egy évi kamatát, 5 pengőt Kovács Lajos II. oszt. tanuló kapta a magyar helyesírásban és fogalmazásban elért legjobb eredményért.

Könyvjutalomban részesültek példás magaviseletükért és jeles előmenetelükért: Kovács Lajos II.-ik osztályos tanuló.

Kovács Lajos II. osztályos tanuló tanulmányi eredménye jeles.

Az Értesítő 1935-1936-os számában (Szerkesztette Bak Antal igazgató)

Alapítványokból. A „Rátkai“ alapítványnak egy évi kamatát 5 Pengőt és 60 fillért Kovács Lajos III. osztályos tanuló kapta példás magaviseletéért és jeles előmeneteléért.

Kovács Lajos III. osztályos, református tanuló minden jegye 1-es, kitűnő tanuló.

Az Értesítő 1936-1937-es számában (Szerkesztette Bak Antal igazgató)

Október 6-án az önképzőkörök rendezésében áldoztunk az aradi 13 emlékének. Kovács Lajos IV. osztályos tanuló, a fiúönképzőkör elnöke szép beszédben méltatta a nap jelentőségét, Csorba Béla és Kajári Ilona IV. osztályos tanulók szavaltak s az énekkarunk énekelt.

Október 31-én, a reformáció ünnepén Таkaró Károly, hitoktató állította a tanulók elé hitünk hőseit, Kovács Lajos és Kajári Ilona IV. osztályos tanulók pedig szavaltak, az énekkar alkalmi énekeket adott elő.

Az ifjúság munkája. A lefolyt tanévben két önképzőkörünk működött. A fiúk a ,,Petőfi Sándor" a lányok a ,,Bethlen Kata" önképzőkörben dolgoztak. Előbbinek Kovács Lajos IV-ik osztályos tanuló, utóbbinak Takács Margit IV.-ik osztályos tanuló, volt az ifjúsági elnöke. (1933-ban is)

Ösztöndíjak, jutalmak, egyéb jótétemények. Alapítványokból. A „Rátkai“ alapítványnak egy évi kamatát 4 Pengőt Kovács Lajos IV. oszt. tanuló kapta példás magaviseletéért és négy éven keresztül tiszta jeles előmeneteléért.

Kovács Lajos IV. osztályos tanuló minden jegye 1-es, kitűnő tanuló.

Könyvjutalomban részesültek példás magaviseletükért és jeles előmenetelükért: Kovács Lajos IV.-ik osztályos tanuló.

Összefoglalva Kovács Lajos 1934-ben, amikor az első polgárit, vagyis a mi rendszerünkben az ötödiket 12 évesen fejezte be jeles eredménnyel (nem tettek különbséget jeles és kitűnő között), a másodikat 1934-ben jelessel, a harmadikat 1935-ben jelessel, és végül a negyediket 1937-ben szintén, és ebben az évkönyvben írják is, hogy mindvégig kitűnő tanuló volt. Az első négy elemi osztályt nyilvánvalóan Dunavecsén végezte el 1930 és 1933 között.

Iskolai értesítők, Dunavecse - Református Polgári Fiú és Leányiskola Református Polgári Fiú és Leányiskola, Dunavecse, 1936.

A Nagykőrösi és dunamelléki református tanítóképző-intézet évkönyve az 1937-38 tanévről. Szerkesztette Váczy Ferenc igazgató. Nagykőrös, 1938.

A növendékek névsora, születési helye, ideje. I. osztály. Kovács Lajos, Dunavecse, 1922.

Internátusi segélyezés. A tápintézeti segélyezés pénztárából I. osztály: Kovács Lajos. — 50 Magyar Pengő.

Vizsga eredmények. I. osztály, Kovács Lajos kitűnő. (minden jegye 1-es)

A Nagykőrösi és dunamelléki református tanítóképző-intézet évkönyve az 1938-39 tanévről. Szerkesztette Váczy Ferenc igazgató. Nagykőrös, 1939.

1922. a) A növendékek névsora, születési helye, ideje. II. osztály. Kovács Lajos, Dunavecse, 1922. Osztálykönyvtárak. A könyveket Kovács Lajos II., Szabó László III, Pólyák László IV., és Ferenczy Endre V. o. növendékek kezelték tanári ellenőrzés alatt. Az I—IV. osztály ellenőrző tanára Hadas Balázs, az V. osztályé pedig Nánási Miklós volt.

Internátusi segélyezés. Az internátusi pénztárból: II. osztály: Kovács Lajos. — 80 Magyar Pengő.

Tandíjelengedés: 20 Magyar Pengő elengedésben (tandíjmentességben) részesült: II. osztályból: Kovács Lajos.

Ifjúsági gyorsírókör. A b) csoport főleg fogalmazási írással 60—90 szótagos diktátumokat írt. Jó eredményeket értek el: … Kovács Lajos II. osztályos növendék.

Vizsga eredmények. II. osztály, Kovács Lajos kitűnő, 3/4 tandíjmentes.

A Nagykőrösi és dunamelléki református tanítóképző-intézet évkönyve az 1939-40 tanévről. Szerkesztette Váczy Ferenc igazgató. Nagykőrös, 1940.

Internátusi segélyezés. Az internátusi pénztárból: III. osztály: Kovács Lajos. — 50 Magyar Pengő.

Kovács Lajos a III. osztály növendéke voltak.

Vizsga eredmények. III. osztály, Kovács Lajos kitűnő, 1/2 tandíjmentes.

A Nagykőrösi és dunamelléki református tanítóképző-intézet évkönyve az 1940-41 tanévről. Szerkesztette Váczy Ferenc igazgató. Nagykőrös, 1941.

Internátusi segélyezés. Az internátusi pénztárból: IV. osztály: Kovács Lajos. — 100 Magyar Pengő.

Tandíjelengedés: 20 Magyar Pengő elengedésben (tandíjmentességben) részesült: IV. osztályból: Kovács Lajos.

Vizsga eredmények. IV. osztály, Kovács Lajos kitűnő, testgyakorlás közepes.

A Nagykőrösi és dunamelléki református tanítóképző-intézet évkönyve az 1941-42 tanévről. Szerkesztette Váczy Ferenc igazgató. Nagykőrös, 1942.

Szeptember 12 én tartotta az énekkar alakuló gyűlését, melyen a következő tisztikart választotta meg: Sebők Károly ifjúsági elnök, Kovács Lajos ifjúsági karnagy.

1. osztály. Osztályfőnök Nánási Miklós. Kovács Lajos református tanulmányi eredménye jeles. Tandíjmentes.

A tanítóképző-intézeti tanulmányokat végzett 31 jelölt közül sikerrel vizsgázott és a következő eredmény szerint oklevelet nyert: jeles: Kovács Lajos…

Orgonista-kántorképesítő vizsgálat az 1941 - 42 iskolai év folyamán 2 ízben volt: 1941 szeptemberében és 1942 júniusában. A júniusi vizsgálatra 30 most végzett és 1 javító jelölt állott elő. Képesítést nyert Kovács Lajos jeles eredménnyel.

Honvédségi Közlöny a Magyar Honvédség számára. 1945-05-15. 6. szám.

Előre léptetések. Tartalékos alhadnaggyá nevezték ki a gyalogságnál 1945 április 1-én Kovács Lajost (Született: 1922, Dunavecse. Anyja neve: Kiss Borbála).

Köznevelés, 1946-11-01. 21. szám. A magyar vallás- és közoktatásügyi miniszter az 1946/47. tanévre a magyar állami szociális ösztöndíjat az alábbiaknak ajándékozta. Zeneművészeti Főiskola. I. fokú ösztöndíjat kapott: … Kovács Lajos, Melis György…

Otto Péter (1955 VIII.a) így emlékezett meg Kovács Lajosról (2022-10-08) volt tanáráról, összefoglalva életrajzi adatait is.

„Skála Marci Nagykörösön tanítóképzőt végzett, majd 1947-ben karvezetőként diplomázott budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Rezik Béla énektanár távozásával az 1949/1950-es tanévben került hozzánk. Sok közös élményem volt Vele, de én most inkább életrajzi vonatkozásokra szorítkozom. Iskolánk földrajzszertárában mint hegedűs növendék gyakran megfordultam, Almásy Katalin 3. sz. Körzeti Zeneiskola tanáraként itt oktatott. Meglepetésemre Skála Marcival is találkoztam ott, aki akkoriban hegedülni kezdett. Jelentéktelen adalék, de talán említésre méltó, hogy az 1949-1951 közötti énekórák gyakorta Skála Marci katonaélményeivel záródtak, de csak akkor, ha keze utáni szolmizációs gyakorlatokat megelégedésre tudtuk. "Tanitó bácsi tessék a háborúról mesélni!" kértük könyörögve. "Csak akkor, ha a "Gerencséri utcát" tudjátok a kezem után szolmizálni!" A nyomorult "la-fa-mi-ré-la-la" nem volt olyan egyszerű, dacára annak, hogy mindannyian nyolc-kilencéves kis zsenik voltunk. Persze, hogy mentünk a keze után és hiba nélkül. Háborús gyerekek voltunk, meséi legendásak, mókásak, ártatlanok, "skálamarcisak", egyszóval felejthetetlenek voltak. Ilyen tanár volt a Skála Marci, aki szobrot érdemelne.

Elégtétel 

„Medvében“ Rezik Béla énektanár megfellebbezhetetlen tekintélynek örvendett egy hosszú vessző jóvoltából, melyet általánosságban nádpálcának neveznek. Tökéletes fegyelem fenntartása érdekében szünet nélkül üzemelt Rezik tanító kezében a szerszám, a nebulók rettegtek, vágyakoztak közeli Batthyány-utcai iskolába, hol Kelemen Kálmán tanitó tejben-vajban fürösztött, tilinkóztatott kisiskolás gyermekeket. Kocka el volt vetve, aki Medvébe került, annak Rezikkel együtt le kellet nyelnie békát is. Nádpálcás Reziknek volt azonban egy Károly nevű szerencsésebbnek nevezhető testvérbátyja, aki karmesteri pálca használatának volt elkötelezett szerelmese Kolozsvári Szimfonikus Zenekar élén az elmúlt század húszas éveiben. Aggályosan precíz Bartók Béla zeneszerző nemegyszer vette igénybe Rezik karnagy szervező képességet, miről többek között egy 1922 január 21-én kelt akkurátus levél is tanúskodik, hol Bartók választ kérve címzettöl, előre megfogalmazza esedékes választávirat szövegét is,, mely következőképpen hangzott: Jövő hét végéig (január 28-ig) okvetlenül tudnom kellene az első és utolsó koncert dátumát, ezért kérem, hogy levelem vétele után azonnal táviratozzon nekem. Távirati címnek elég: Bartók Budapest Gyopár utca 2. A távirat szövege pedig kb. ilyenféle lehet: Első koncert (Kolozsvárt vagy másutt) ennyedikén, utolsó annyadikán. Ha az első koncert Kolozsvárt van és délelőtt, akkor kérném ezt a délelőtt szót is belefoglalni a táviratba, mert akkor egy nappal korábban kell elindulnom, míg, ha este van ez a koncert, akkor elég, ha előtte való este érkezem oda. Ha csak egy koncert van, akkor igy táviratozhatna: Egyetlen koncert Kolozsvárt ennyedikén. Sokszor üdvözli igaz híve Bartók. Szóval ennyedikén, annyadikán és pont. Rezik énektanár egy évvel azután, hogy betiltották a nádpálcával való testi fenyítést, feltünés nélkül távozott tanintézetből, került helyére Zeneakadémiát végzett okleveles zenetanár, a legendás Skála Marci, kit, kevesen tudják, Kovács Lajos volt valójában. Áldásos tevékenysége jelentékeny módon kihatott sorsomra, noha az áldás kelleténél is huzamosabb ideig váratott magára. Több mint félévszázad távolából izgága ádámcsutkát ellenpontozó markáns ferde orra jelenik meg előttem, ösztövér termet, lendületes taglejtés, szökkenő menés, amint kirakom a Skála Marci puzzlét. Erősen kopaszodott, halántékán plasztikus dudorok utalhattak fékezhetetlen indulatra, gyér hajzata televényként lobogott, temetett be maradék tincseivel vitorlázásra alkalmas füleket, ruházata kedves rendetlenséggel lógott rajta, dereka körüli övet jobban meghúzta a kelleténél. Hadaró beszédét érdeklődő arckifejezés, fürkész mosoly, ámuló csodálkozás, azt követő harsány hahotázás fűszerezte. A harmincas évei derekán járó tanár a gyengébb nemmel szemben lelkesen előzékeny, olykor talán nőbolond is azon mértékig, melyet elviselhetőnek, időnként kívánatosnak is találnak. Abban, hogy bátyám csilingelő szopránját felfedezte úgy iskolakórus, mint a maga számára, gyaníthatóam szépasszony édesanyámnak jelentős szerepe volt. Gábor, Gááábor! forgatta szemeit fáradhatatlan lelkendezve, holott az én nevemet is jól esett volna hallania anyámnak, mi sajnálatosan nem történhetett meg, miután goromba mód kiselejtezett énekkarból állítván, felettébb ronda hangocskám van. Ítéletével semmiféleképpen nem értettem egyet, duzzogtam, igazságtalanságot érezve mögött. Későbbiekben is gyanakvással elegyes vonzalommal kísértem „skálamarciságát”, mikor korszellem feltűnő módon előtérbe helyezte közös éneket, s gombamód szaporodtak iskolai kórusok, öntevékeny menetelni, énekelni kívánt mindenki, moziban is Dalolva szép az élet című film ment Latabár Kálmán bohóckodásával. Hogy miért pont engem golyózott ki énektanárom, mikor nyári napban, téli szélben, hajnalban, ha hull hó, lelkes úttörő voltam, azt csak a Jóisten tudja. Szállt az ének rogyásig, és Skála Marci fennen kitalálta, hogy hangom fabatka, nem csilingel az iskolakórus igényei szerint. Nem hagyhattam annyiban, ültem öreg Telefunken rádiónk mellé Bánk bán opera hazám-hazám áriáját fülelve, tanulva előadásmód művészi mikéntjét. Simándy Józsefnek nevezett tenorista lett a mesterem, irgalmatlan magasra srófolta rondának ítélt hangocskámat, csuklottam, fuldokoltam, követtem utolsó hangig vérbő visítással és nem adtam fel. Másnap rekedtségtől megszólalni se tudtam, mintsem számított, Erkel-nótája mákonyosan duruzsolt bennem, tapadt rám Simándystúl nap minden órájában. Változatosság kedvéért időnként Komszomoldalt bömbölt rádiókészülékünk, hol orrhangú Melis Györgytől lopkodtam össze dalolás csínját-bínját, roppant tetszett a „"Visszatérek drága jó anyám, mindig büszkén gondolsz majd reám...gyere öleld meg búcsúzó fiad." Itt a Komszomol dalt idéztem, amelyet Skála Marci kollégiumi társa Melis György énekelt tornatermünkben. Anyám is figyelt rám, leállt a varrógéppel, követte szomszéd szobából ígéretesnek nevezhető művészi fejlődésem. Más alkalommal Hazám, hazám áriát adtam elő csupasz falaknak, anyám konyhából jövet átölelt, jobbról-balról megcsókolt s a fülembe súgta: Nagyon szép volt! Mondjon mit akar hozzá nemértő tanárom, én akkor is hőstenor leszek. Skála Marci mégsem volt hitvány ember, ellenkezőleg, szolmizáltatta az osztályt, mutathatott kézivel bármit, a legnehezebb intervallumokat is nyomban eltaláltam. Ha lá-fát jelzett rajzosan feje fölött katedrán állva, elsőként hallhatta hangomat. Mégis az 1952 évi iskolai bizonyítványban ott áll, hogy elégséges osztályzata mellett makacsul kitart, holott szolmizálást illetően szerénytelenség nélkül állítom, hogy mesterlövész voltam. Évekkel később nagy megkönnyebbüléssel olvasom, hogy besztercei német nyelvű gimnázium egyik harmadik osztályos kisdiákja e tantárgyból szintén elégséges (hinreichend) osztályzatot kapott. Skála Marci osztályzatára mind a mai napig büszke lehetek, a fiút ugyanis Bartók Bélának hívták.

Otto Péter írta: a Rákóczi Gimnáziumban 1959-ben érettségiztem, röviddel azután történt, hogy a "Kalefon" (1989 előtt Moszkva tér, utána Széll Kálmán tér, szlengben Kalef) megláttam Skála Marcit virágágyas szélén, kőpadkán ült maga elé merengve tangóharmonikával a lábainál. 1960 nyara volt, amikor felismertem csontsovány embert. Börtönbüntetését jelek szerint leülte már. "Tanár úr!" szólítottam meg. Zavartan nézett fel rám, megismert és sírva fakadt. Pár szót váltottunk csupán, szoros volt az idő, mennie kellett Trombitás Vendéglőbe muzsikálni, ekkoriban még nem taníthatott. Emlékezett rám, a Rádióban, a Művelődésügyi Minisztériumban, másutt is hegedültem keze alatt barátaimmal. Ott ültében, szipogva közölte velem, hogy nem taníthat, valamiből mégis meg kell élnie, így a Trombitás étterem kerthelyiségében herflizik (tangóharmonikázik) délutánonként csekély fizetségért. Nem láttam többet. Hosszú évek múltán hallottam ismét hírét, mikor Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen vasdiplomát adtak át a kilencvenöt éves Kovács Lajos, vízivárosi Skála Marcinak. Trombitás vendéglő Budapest, II. kerület, Retek u. 12.

Azt, hogy későbbiekben ismét taníthatott, azt Bolberitz Tamás karmester barátomtól hallottam, ha jól emlékszem IX. kerületi Mester-utcai iskolában lett ismét énektanár. Ezt igazolja:

Képes Újság, 1983-01-22. 4. szám. Pálfalvi Nándor Keszthelyen kereste fel ifjabb Zemankovics Ferenc agrárkémikust, az Agrártudományi Egyetem számítóközpontjának rendszerszervezőjét, aki a következőket mondta: „A Ferencvárosban születtem, ott nőtem fel”… Az agráregyetemre a következők miatt jelentkeztem: „az általános iskolai biológiai tanáromat Skála Marcinak hívtuk, de ez csak a gúnyneve volt, mert ő tanította az éneket is, de ahogy a természetről, az élővilágról tudott beszélni, az engem lázba hozott. Egyszerűen csodáltam, hogy valaki így tudjon, ilyen elmélyülten ismerjen valamit. Én is olyan akartam lenni. Amikor a hormonokról beszélt, semmi mást nem tudtam elképzelni, csak azt, hogy orvos leszek.” Ennek alapján Kovács Lajos valóban a IX. kerületi Mester-utcai iskolában lett ismét énektanár. Ifjabb Zemankovics Ferenc a vele történt interjúban elmondta, hogy 28 éves, vagyis 1955-ben született, 1966-ban lehetett ötödik éves, amikor a Mester utcai iskolában Kovács Lajos énekre és biológiára tanította.  

Barta János (1952 VI.c) emlékei Kovács Lajosról, Skála Marciról. Ha Kovács Lajos volt az iskolai énekkar karnagya, akkor neki hálás lehetek, mert az iskolai énekkarral bejutottunk az Operaház színpadára (az ünnepség apropójára nem emlékszem, de a királyi páholyban gombostűfej nagyságban látszott Rákosi elvtárs kopasz feje, elmondhatom, hogy láttam). Sosztakovics: Dal az erdőkről című oratóriumában énekeltük a pionírok kórusát (Jegenyék, jegenyék, induljatok, vár a rét stb.). Ugyanerre a számra a Margitszigetre is meghívást kaptunk, de Somogyi László karmester idegessége miatt (mi léptünk be rosszul, vagy a másik iskolai kórus, ki tudja), elzavartak minket. A Civil a pályán filmben is énekeltünk (Rajta sporttárs fuss a célba), sőt a felvételen is részt vettünk, 10 Ft napidíj fejében. De sokat ért akkor! Láttuk Soós Imrét, Gobbi Hildát, és bizonyára másokat is. Fiam kazettán megvette a filmet, ott masírozok az 5. sorban a gyerekek között (az első sorban pedig Emőd Pista osztálytársam).

Otto Péter kiegészítése (1955 VIII.a) (2022 november 12.) Barta János közlése teljesen hiteles. Egyébként énekkarunk tagjainak megengedték, hogy Rákosi elvtársat a függöny "nézőtér figyelő" nyílásán megcsodálja, magam is részesültem a megtisztelésben, ha jól emlékszem utolsó voltam a sorban, ki felhomályban villanykörteként világító kopasz fejét emlékezetébe véshette. Margitszigeten csupán Somogyi karnagy volt a probléma, szabadtéren nem boldogult hatalmas szereplőgárdával, és ki kellett találnia, hogy valaki más tehet minderről. Persze mikor hazaküldte Medve-utca úttörő kórusát, összecsinálta magát, mert a Sztálin-kantáta részből nem hiányozhatnak gyerekek, mert ott van a kottában. Barta-féle levél nagyszerű, de: „Jegenyék, jegenyék, induljatok hív a rét, úttörő állj elő, vár a hajnal fénye. Kőrisfák, kőrisfák, szebb legyen e puszta táj..."stb. "Sztálin dicsőség és hála" a legvégén van.

Bolberitz Tamás egyidejűleg arról is beszélt Otto Péternek, hogy Skála Marci éppen a magyarok eredettörténetével foglalkozik.

Kovács Lajostól származó információkat írta le levelében Otto Péter. Azt, hogy Kovács Lajos letartoztatása 1957 utáni sorsa hogyan alakult, így tudtuk részben kideríteni.

Otto Péter még a következőket írta meg Kovács Lajosról.

No.1 f-moll

Skála Marcit 1957-ben letartoztatása után felfüggesztették állásából, tanitástól eltiltották, idejében gondoskodtak arról, hogy még véletlenül se maradjon kényszermunka nélkül, minek eredményeképpen épületelemeket cipelt házépítésekhez. Fizikai munka rendkívül nehezére esett, nem volt hozzászokva. Mozgás, mozgás! Cipelte, cipelték mégis szabályos árkot húzva maguk után, hogy kövesse azt elmaradhatatlan letolás: Nem szántani jöttek maguk ide hé! Tudták, megérdemelték, betemetni, ledöngölni, elölről kezdeni, ház nincs sehol és nem is lesz. Hová viszik? Házhoz visszük főtörzs elvtárs! Akkor jó! Mehettek, cipelték tovább a nem létező ház felé szédelegve az erőlködéstől. Végül, egy belvárosi pincér vette szárnyai alá, elintézte, hogy rabtársainak felsőbb engedéllyel aktuális mozgalmi dalokat taníthat be. „Sződd a selymet, elvtárs,/ Sződd a selymet, elvtárs,/ Selyemből lobogót,/ Az vezesse harcra/ A magyar dolgozót! Kényszer volt egykor a munka, /Ma: hősi tett!/ Védd a gyárat, elvtárs,/ Védd az életet!” énekelték teli torokból, lehetőleg mindenki tudja, hallja, ha másért nem, okulásul. Pár nap múltán Krisztyián Károly elitélt rabnevelői előterjesztésre parancsnoki dicséretben részesült, dolgozó népet szolgálom! vágta ki vigyázzállásban immár büntetett előéletű belvárosi csálinger. Másnap megint csak sarat dagasztottak, elsötétült az ég, kövér cseppekkel megindult az eső, térség közepére érve alig láttak valamit, dobták le a gerendát, húzták fejükre vattakabátot s gubbasztottak némán Isten szabad ége alatt. Az udvart söpörtették vele, de nem tudták megtörni. Ott is kórust szervezett, akikkel többször énekeltette a Nabucco híres áriáját. Még az őr is dicsérőleg mondta: Egész szép. Már a tanítóképzőben is megmutatkozó borzasztóan erős hite, emberi tartása segítette át ezeken a megpróbáltatásokon.

No.2 As-dur

Főbenjáró bűne Bóka a professzornak feltálat lecsós sertésborda volt, valaki eltévesztett asztalt. Hová jön Karcsi bácsi a borda? kiabált hülye gyerek tanonc. Istenem, rumli volt, előfordulhat mással is, most pedig vele fordult elő: Kádár szelet jobb háromra Bóka professzor úrnak! Végzetes feledkezés, rohant be konyhára, szakács vigasztalta. Ráfázom gyerekek, Istenem, mindig akad valahol egy Júdás. Skála Marci megértőn bólintott, feje is elnehezült tőle. Másnap újabb gerendát kaptak, vaskosat, még nehezebbet. Cipelték nyögve, sóhajtozva a nem tudom hová kötelességből, legszívesebben dobták volna francba, de az is elképzelhetetlen messzi volt. Látod azt a házat énektanár? Hogyne látnám Karcsi bátyám! Nagy puffanással zuhant folder gerenda, húztak fejükre a vattakabátot, gubbasztottak némán Isten szabad ege alatt.

No.3 B-dur

Tanár úr hol a nóta? förmedt rá fegyőr. Igenis! csapta össze bokáját, állt mozdulatlan, csupán le-föl rohangászó ádámcsutkája jelezte, hogy él még. Mi van a torkán, nyelje már le a szentségit! Kérem, kéremszépen Tisztelettel! helyesbített a smasszer. Igenis tisztelettel, kiugró ádámcsutkám van, mosolygott, tisztelettel. Mondja Beethoven, volt maga katona? Igenis tisztelettel…a második háborúban. Akkor álljon egy órát feszesen s ne mozgassa a csutkáját mert szétmarcangolom…értette?! Igenis tisztelettel! Micsoda? ! Tisztelettel, ismételte alig hallhatón. Nem hallom! A tiéd tisztelettel, feledkezett magáról immár másodszor. Ezerkilencszázötvenhét márciusában feledkezett magáról primo, végzetes Petőfit is oroszok ölték meg kijelentéssel, ami iskolai énekórán hangzott el, majd tizenkét éves ártatlan kisdiákkal szökkent szárba, hogy kövesse azt a boldogtalanság. Mi történt kisfiam az iskolában? hangzott szülői kérdés és mesélt fiúcska anyukának, apukának, ez történt, az történt, amaz történt, maga se gondolta, egyszeriben lesz hős és áruló, nem tudta, honnan is tudhatta volna azt, hogy tanitóbácsinak kislánya van, talán szülei se tudták, és ha tudják? Sződd a selymet elvtárs, selyemből lobogót...Kovács Lajos tanár nem született pályát tévesztett embernek, szorgalmasan tanult nagykörösi tanitóképzőben, Zeneakadémiát végzett Budapesten, rendkívül tehetséges pedagógus. Holnap a Rablánc a lábon nehéz volt lenin nótát tanuljuk Karcsi bátyám! Öreg felszolgáló megállt a barakk elött, nézett el messzire, hosszasan. Betonfal, drótkerítés, láthatárra nehezedő szürke égbolt és semmi, semmi más. Szép házunk lesz Marcikám! kiáltott vissza távolodva megszokott pihenőhelyüktől. Kovács Lajos nevű Skála Marcit másnap vitték futkosóra szigorított büntetést akasztva nyakába visszapofázás miatt, Isten börtönrácsos ege alatt.

Még egy adalék a kedves Skála Marciról: 2017-ben mint a Zeneakadémia immár 70 éve végzett hallgatója "Vasdiplomát" vett át Vigh Andrea (2013. november 1-től rektor) rektorasszonytól.

2016-ban vízivárosi Szent Anna-templomban tartották Bolberitz Pál "aranymiséjét" (Bolberitz Pált 1966-ban szentelték Esztergomban pappá) hol jelen volt Skála Marci is, s az ünnepi ebéd hangulatára jellemző, közösen elénekelték legendás "Skála Marci a csatában....elesett egy fűszálban" John Braun Body dallamára igazított medvés-nótát Skála Marcival együtt, ki akkoriban emlékezetem szerint 95 éves volt. (A János bácsi c. vers első szakasza: János bácsi a csatában, János bácsi a csatában, János bácsi a csatában, Elesett egy fűszálban. A János bácsi a csatában egy nálunk gyermekdalként énekelt paródia. A parodizált dal az északiak John Brown's Body című katonaindulója az amerikai polgárháború idejéből.)

Lorx Ádám (1958 VIII.a) írta Belényessy Istvánnak (1958 VIII.a) (2010-01-22-én): Az énektanárunk neve a Medve utcai iskolában Kovács Lajos volt, később úgy 1966-1987 között a Kiss János altábornagy általános iskolában énektanár, többek között az 1980-as évek elején mindkét fiamat is tanította. A Kiss János altábornagy u. 31-33 alatt az általános iskola 1962-2007 között működött, majd az ELTE gyakorló általános iskolája és gimnáziuma volt, amely 2013-ban megszűnt, helyette városháza részlegek, kormányablak stb. található a helyén. HVG.hu 2013. május 31. Egy hír: augusztustól havi 1,7 millió forint plusz áfa üzemeltetési költségért kínálja majd bérbeadásra a XII. kerületi önkormányzat az ELTE Gyakorlóiskola B épületét a Kiss János altábornagy utca 31-33/A. szám alatt - közölte az ittlakunk.hu. Az ELTE szenátusa februárban úgy döntött, hogy bezárja az intézmény középiskolai részét, de megőrzi Kiss János altábornagy utcai gyakorlóiskolájában az általános iskolai képzést.

Az Iskola iratai már 2022-ben nem találhatóak meg. Ennek alapján Kovács Lajos Budapesten, a Kiss János altábornagy 31-33 sz. alatti Általános Iskolában tanított a hatvanas évek közepétől a nyolcvanas évek közepéig (esetleg 1987-ben is, azaz 65 éves korában).

A rendelkezésünkre álló források szerint először 1963 körül lakóhelyétől messze, a XVIII.-ik kerületben egy pestlőrinci általános iskolában taníthatott, majd az ÁBTL iratok alapján: Munkahelye: Általános Iskola. Budapest, XII. kerület. Dátum, Budapest, 1966 XI. 12. Ennek alapján 1966-ban már a XII.-ik kerületben a Kiss János altábornagy u. 31-33 alatt az általános iskolában tanított. 1966 körül a Kiss János altábornagy iskolába kerülve, nyugdíjba vonulása után is óraadóként 70 éves koráig, 1992-ig tanított, majd megtanulta az orgonálást és sok helyen orgonált.

Kovács Erika levele (2022 november 16-án írta Belényessy Istvánnak (1958 VIII.a) alapján az alábbiakkal sikerült kiegészíteni Kovács Lajos életrajzát. Először is elküldte édesapja 1941-ben készített fényképét. „Nehéz körülmények között telt a gyerekkorom. Édesapám 1957-ig tanított a Medve utcában, a tanári diploma megszerzése után ez volt az első iskola, ahol tanított. Egész életében úgy beszélt ezekről az évekről, mint élete legboldogabb időszakáról. A Medve utcai iskola volt számára az ISKOLA, csupa nagybetűvel. Az iskola tanulóiból általa szervezett szimfonikus zenekar fővárosi, de országos elismertséget szerzett azokban az években. Édespám két hosszabb, egy-egy órás film nagy részében is vezényelt. Mi a Déli pályaudvarhoz közel laktunk akkoriban, a Győri úton. Erről nem a legjobbak az emlékeim, a háztulajdonos nem kedvelt bennünk. Anyai nagyszüleimnek egy kis családi háza volt egy kétemeletes bérház udvarán, tőlünk nem messze a Kuny Domokos utcában, közel a Vérmezőhöz. Szerettem ott lakni, a balkonról a Mátyás templomra nyílt kilátás. A Vérmező másik oldalán lévő Attila úti általánosba jártam az elemit, Martinkó Eszter (Szabóné) osztálytársammal egy életre szóló barátság köt össze. Sokat segített nekünk apám idősebb éveiben is, amikor anyám halála után egyedül maradt. Apám letartóztatásáról szinte semmit sem tudok, csak annyit, hogy az 1957 februárjában történt. Szüleim, nagyszüleim erről nem beszéltek, 7-8 éves voltam akkoriban, talán elsős lehettem. Hónapokra internálták, az udvart söpörtették vele, de nem tudták megtörni. Ott is kórust szervezett. Még az őr is dicsérőleg mondta: Egész szép. Már a tanítóképzőben is megmutatkozó borzasztóan erős hite, emberi tartása segítette át ezeken a megpróbáltatásokon. Szinte a semmiből kellett megélnünk, nagyszüleink segítettek, hogy meglegyen a legszükségesebb. Apám évekig nem taníthatott. Édesanyám minden követ megmozgatott, hogy apám visszamehessen tanítani. Sokadik próbálkozása, nyilvánvalóan a politikai enyhülésnek is köszönhetően, végre eredménnyel járt. Édesapám állást kapott, aminek nagyon örültünk. Igaz hétközben szinte nem is láttam. Korán reggel kellett induljon a Pestlőrinci munkahelyére, bizonyára máshol is taníthatott délután illetve este. A közlekedés csaknem négy órába telt neki naponta. Az elvtársak jóindulatából ennyire futotta. A hátrányos megkülönböztetés később is végig kísért minket. A Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban érettségiztem és ezután ugyan építészmérnöknek tanulhattam a Budapesti Műszaki Egyetemen, de amikor a Kuny Domokos utcai lakásunkból 1970 körül – a bérház bővítése miatt – átmenetileg ki kellett költöznünk több mint egy évre, a távoli Kőbányán kaptunk szükséglakást. Onnan jártam az egyetemre, de hamarosan férjhez mentem , és külföldre kerültem. Szüleimmel végig szoros volt  a kapcsolatunk, gyakran látogattuk egymást. A munkahelyi dolgairól apám alig beszélt, de igen jellemző volt rá, hogy mindig szerette az új feladatokat, mai szóhasználattal a kihívásokat.

Édesapám a börtönben kórusával csodálatosan elénekelt Verdi „NABUCCOJÁT” említem még meg, erről sokat beszélt. Miután a ZENE éltette őt, javaslom zenei kíséretnek az EGMONT nyitányt (YouTube) és még talán Beethoven  Örömódáját (YouTube)

Édesapám 70 éves kora után maga erejéből, óriási, Istentől kapott tehetségével megtanult orgonálni, egész magas fokon, otthon is volt kis összetákolt orgonája (pedállal). A második kisebb agyvérzése után már nem tudott zongorázni, orgonálni – akkor már nem látta értelmét az életének.

1993 után kilenc óriási katedrálisban játszott, Bázelben a katedrálisban és a környéken is, Svájcban több helyre sikerült bejutnunk. Budapesten is kisért pár misét.

A saját hazájában nem hagyták érvényesülni. Ő mint Fővárosi Középiskolai  ÉNEK – és ZENE tanár, kitűnően végzett Zeneakadémiai diplomájával általános iskolában tanított –vége felé is voltak kis idősekből álló kórusai – de ő ezt is szeretettel és motivációval csinálta!

Börtönből való szabadulása után 17 albérletben laktunk, benne zongora, nyomor, 9 hónap étlen, szomjan – drága nagyszüleim LAMPÉRTH Lajos és POSZTOCZKY Mária (lengyel hercegi család leszármazottja,  a KRAKOWI katedrálisban családi sírjuk, vannak eltemetve, mindhárman láttuk) nagy kertje nélkül Seregélyesen (Székesfehérvár közelében) nem  bírtuk volna ki.

Sajnos , Apunak 1970 után semmi privát élete nem volt, 8-21 óra közt tanított, különórák késő estig. Az én saját életem is szenvedett és édesanyámé pláne.

1970-ben jöttem ki Svájcba. Szüleim többször egy évben nálam voltak (egy kis lakásban). Együtt jártuk végig az egész Svájcot vonattal.”

A Terror Háza Múzeum megnyitásán 2002. február 24-én otthon voltam és Apuval a megnyitón részt vettünk, ott is dirigált.